A szerzőt már jól ismeri a magyar olvasóközönség a nepáli expedíciójáról írt érdekfeszítő könyvéből (Csáji László Koppány: Dzsánkrí - Utazás belső Magaria bronzkorába). Jelen munkája megírását szintén expedíciós élmények váltották ki, de ebben messze túlmutat azokon. Olyan kötetet tár elénk, amelyben a már sajnos elhunyt Czeglédy Károly és Harmatta János professzorok helyett megírt hatalmas anyagot találunk: a hunok történetét, az avarok és az ősmagyarok lehetséges kapcsolatait és sok más olyan fontos dolgot, amelyeket a szerző az igen terjedelmes szakirodalom, és nem dilettáns művek alapján, források ismeretében írt meg. (...) Ilyen könyvre már csak azért is szükség van, mert az avarok történetéről nincs magyar nyelvű könyv, a hunokról van ugyan akár kettő is, de nem egészen megfelelő, és mivel mindkét témakört a szerző az ősmagyarsággal kapcsolatosan tárgyalja, az olvasóközönség nagy érdeklődésére tarthat számot. Ebben nem is fog csalódni. (Dr. Erdélyi István)

A hunok történelmének részletes bemutatásán és elemzésén túl a szerző jelen kötetében a Dél- és Belső-Ázsiába vezetett 2001-es kutatóútjának érdekfeszítő útleírását is megtaláljuk. Ezzel egyidejűleg a pakisztáni-afgán-kínai határvidéken élő hunzai közösség szellemi néprajzát (például eddig nem ismert samanizáló szokásait) is bemutatja, néhány népmesefordítás és a régió történelmének összefoglalása mellett. A hunok történelmének részletes bemutatásán és elemzésén túl a szerző jelen kötetében a Dél- és Belső-Ázsiába vezetett 2001-es kutatóútjának érdekfeszítő útleírását is megtaláljuk. Ezzel egyidejűleg a pakisztáni-afgán-kínai határvidéken élő hunzai közösség szellemi néprajzát (például eddig nem ismert samanizáló szokásait) is bemutatja, néhány népmesefordítás és a régió történelmének összefoglalása mellett.