"Nagy, széljárta végtelen. Nagy, széljárta halmokkal. Az életfa körül zajló életé, s túl valahol, a régieké. Hová megtér, ki eleget élt, s már nem vágyik újabb életfák alá. Ezért forog a sátorkordé kereke, vissza a Selyemúton. Emlékeket forog a szélbe, fel a holdra, nomád nő emlékezik két utolsó könyvem egyikében. Réges-régi anyánk. Két utolsó könyvem, Az úrnő ezüst ujja, Az éden íze, így lett egyetlen történet: ugyanazokat a terheket görgetik valahonnan valahová." (Kiss Anna) Két utolsó könyvem, Az úrnő ezüst ujja, Az éden íze, így lett egyetlen történet: ugyanazokat a terheket görgetik valahonnan valahová." (Kiss Anna)