"A könyv, melyet lapozgatunk, nem fényképalbum, és nem is fotókkal illusztrált szöveg, szó és kép mégis egységesen összetartoznak. A fényképészet szinte kezdettől fogva igényt tartott arra, hogy a képzőművészetekkel egyenrangú kifejező eszközzé váljon, s mint fotóművészet túllépjen a tárgyi ábrázolás és dokumentálás feladatkörén és szintjén. Minden alkotás, amely valóban művészet, Kandinszkij szavaival 'belső szükségszerűségből' fakad. Hamvas Béla szavainak és Szél Ágnes fotóinak e kettős recepciója, szemlélődő, elmélyült olvasást eredményez. Míg tekintetünk megnyugszik egy-egy képen, szinte benne érezzük magunkat az ábrázolt tájban. Emlékek elevenednek fel, igen már jártam itt..."