Mrena Júlianna elsőkötetes szerző versgyűjteményében a számok és állandósult kapcsolataik olyan visszaszámlálást jelenítenek meg, amely nemcsak motivikusan, de metaforikusan is összeszövi a magyar és világirodalom költészetének toposzait és mítoszait: a kötet fokozatosan vékonyodik a vége felé közeledvén, a ciklusok versei is fogynak, és a végpont (a végső szó) a női beszélő macska-alakmása szájából hangzik el: semmi. A női beszélő a versek hangnemében és tárgykörében is könnyedén azonosítható, bár többnyire férfi szerzők közvetlen vagy közvetett idézése folytán. Kosztolányi, Ady, József Attila és persze Karinthy Frigyes – de a sor korántsem teljes – megszólaltatása nem a szokványos, idegen hangként történik e versekben, hanem könnyedén idomulnak a női írásmódhoz, s teszik e verseket a felmutatható irodalmi párhuzamok ellenére egyedivé.