Az alfa-bomló, nagyméretű fémion-alapú radioizotópok (pl. ²²³Ra) hatékonyságát a tumorok kezelésére vizsgálják és nincs konszenzus abban, hogy milyen ligandumok alkalmasak ezek komplexálására ezért arra kerestem a választ, hogy a széles körben alkalmazott macropán kívül van- e más alkalmas ligandum erre.

Megvizsgáltam az EGTA-t és kryptofix2.1-2PA ligandumok stabilitását az alkálifém(II)- ionokkal.

Megerősítésre került, hogy az EGTA a Ca²⁺-ionnal képezi a legstabilabb komplexet, majd a Mg²⁺, illetve a Ba²⁺ felé haladva csökken a stabilitás (az előbbi esetében meredekebben). A kryptofix2.1-2PA a Mg²⁺-ionnal nem képez mérhető stabilitású komplexet, és kisebb mértékű szelektivitást mutat a Ba²⁺-ion iránt, mivel ezzel alakul ki a legstabilabb komplex.

A PC3PA ligandum esetében a Ca²⁺-ionnal már pH = 3,0 értéknél megindul a komplexképződés, míg a többi ion esetében ez egyre magasabb pH felé tolódik el, a legtöbb poliamino-polikarboxilát ligandumra jellemző trend szerint. a Ra²⁺-ion komplexálására várhatóan a nagy üregméretű (15 vagy annál több tagú) makrociklusos ligandumok lehetnek megfelelőek.