Záródolgozatomban a nemzedéki tapasztalat színrevitelének térpoétikai összefüggésrendszerét vizsgálom Bereményi Géza Frontátvonulás című monodrámájában. Választásomat a Frontátvonulásnak a Bereményi–Cseh-szerzőpáros pályáján betöltött kitüntetett pozíciója indokolja. A nemzedékiség a teljes Bereményi–Cseh-korpusz probléma- és gondolatkörének tekinthető, a közös életmű nagyobb részében ez főként tematikai irányultságot jelent, azonban a Frontátvonulásban a mű térpoétikai összetettségét is meghatározza. Dolgozatomban a nemzedék fogalmát nem értelmezői, hanem önértelmezői alakzatként használom, hiszen a „nagy generáció” szerzőiként többször tettek markáns nyilatkozatokat maguk is a bennük munkáló nemzedéki tudatról, olyan horizontot nyitva a kijelentéseikkel, ahonnan a dalaik ihlető forrásának a „nagy generáció” egzisztenciális tapasztalategyüttese látszik.