Szakdolgozatomban a büntető szankciórendszer elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálom. Az emberiség kialakulásával egy időben beszélhetünk a jó és a rossz ellentétéről. A rosszra viszonzó ’másik’ rossz, a szenvedést okozóra visszafordított gyötrelem, a bűn szántszándékkal való visszatorlása. Ez persze még nem – jogi, perben meghatározott – büntetés volt, legfeljebb csak a fájdalmat elszenvedő ösztönös reakció lehetett. Következésképpen az emberiség kezdetén a közösség nem arra gondolt, hogy milyen viszony áll fenn a bűn és a büntetés között, azaz nem az elméleti elképzelés, hanem sokkal inkább a napi gyakorlat, a reagálás kényszere volt a meghatározó. Véleményem szerint az emberek többségének a büntetésről ma sem valami elvont fogalom jut eszébe, hanem a „másik rossz” különböző – jobbára a modern tömegkommunikációból ismeretes – megjelenési formái: a vérpad, később a börtön megszokott képei: rácsok, falak, a kerítéseken végigfutó szögesdrót, a csend, a magány, a kiszolgáltatottság…A dolgozatomban ezzel ellentétben a büntetések „ mögöttes tartalmára” próbálok választ találni.