Dolgozatomban a központi költségvetés egyenlegére, pontosabban annak hiányára vonatkozó nemzetközi és hazai szabályokat szeretném vizsgálni, ezáltal feltárni, hogy a hiány milyen jogi következményekkel járhat, illetve annak kezelésére milyen lehetséges jogi eszközök kerültek alkalmazásra a közelmúltban, különös tekintettel a bevételek növelésére, valamint a központi költségvetésben mutatkozó hiány finanszírozására szolgáló forrásgyűjtésre. A téma megértéséhez a fogalmi tisztázásokat követően és a központi költségvetés egyenlegére vonatkozó ismeretek bemutatását követően vizsgálom a vonatkozó hazai és nemzetközi szabályozói környezet, illetve Magyarország központi költségvetésének helyzetét az Európai Unióba való belépést követően és napjainkban. Többek között arra a kérdésre keresem a választ, hogy az előre nem látható, az egész világgazdaságot sújtó helyzetek, mint egy világjárvány vagy háború kitörése hogyan befolyásolja ezen szabályok alkalmazását, és miként várható el azon előírások betartása, valamint azon követelmények teljesítése, melyek „normális” körülmények között is kihívást jelentenek az államháztartásnak. A költségvetési törvény kiigazításán túl a hiány kezelése gazdasági intézkedések meghozatalát is szükségessé teszi, de milyen konkrét eszközök kerültek alkalmazásra a már említett, elszálló költségvetési hiány megfékezésére? A közelmúlt gazdasági tárgyú intézkedései és az ezzel összefüggésben tapasztalható jogalkotási aktusok adnak választ a kérdésre. A költségvetés helyreállítása érdekében az elmúlt években hozott, elsősorban adóbevételt növelő intézkedéseket szeretném a dolgozatban részletesen ismertetni. A dolgozatban szeretnék arra is kitérni, hogyan viszonyul a forrásgyűjtéshez az állampapírkibocsátás, valamint, hogy milyen szerepe lehet az államháztartási hiány kezelésében és finanszírozásában a lakossági megtakarításoknak, illetve, hogy ezzel összefüggésben milyen jogi lépéseket tapasztalhattunk.