A biotechnológiai úton előállított terápiás fehérjék különböző poszttranszlációs változásokon (PTM) mehetnek keresztül. Az inzulinok esetében az egyik leggyakoribb PTM a deamidáció, amely során a fehérje szerkezetében különféle változások következhetnek be. A kapilláris zónaelektroforézist (CZE) elterjedten alkalmazzák fehérjék, peptidek, valamint azok töltésvariánsainak vizsgálatához. A CZE módszernél használt UV detektálás azonban az összetettebb minták minőségi elemzése során sok esetben problematikus lehet. A tömegspektrometria (MS) viszont egy nagyon érzékeny, szerkezeti információkat is nyújtó detektálási módszer. Éppen ezért a CE-MS módszer alkalmazása számos előnnyel járhat. Kísérleteim során többek között a humán inzulin és két analógja deamidációjának CZE vizsgálatát, ezen inzulinok deamidációjának időbeli követését, valamint a deamidált inzulin minták CE-MS vizsgálatát végeztem el. Eredményeim alapján az általam alkalmazott módszer hatékonynak bizonyult az inzulinok degradációjának és a különböző bomlástermékek képződésének monitorozására, illetve az inzulinok deamidációs izoformáinak minőségi és mennyiségi meghatározására.