Barnás második regényének hőse egy magyar vándorzenész, akit a szerző végig egyes szám harmadik személyben láttat. Az omnipotens elbeszélőmód az olvasót kétszeresen is voyeurré teszi – a helyszínek sokasága, a barátok és alkalmi ismerősök galériája csak apropó, hogy bepillanthassunk a főszereplő mindennapjaiba, hogy kellemes és kellemetlen élményei kapcsán szemlélet- és gondolkodásmódját megismerhessük.Igricünk afféle (poszt)modern vagabundus, aki Fehér Hajónak nevezett járgányán barangolja be Nyugat-Európa városait, hogy pénzt keressen.A szerző 2001-ben Márai Sándor-díjat kapott.