A minimális invazivitás kiterjesztésének lehetőségei a felső húgyutak kősebészetében

Abstract

A tanulmány célja volt a minimális invazivitás kiterjesztésének lehetőségeit vizsgálni a felső húgyutak kősebészetében, elsősorban a szerző által alkotott kategorizálás 3/c csoportjában (lásd 1. 3. 3. fejezet, I. Táblázat), vagyis a rutin módszerek nem rutinszerű alkalmazásának tekintetében. A tanulmány a szerző által 4200 felső húgyúti kő miatt végzett endoscopos műtét adatait vette alapul. Az egyes fejezetek megállapításait elemezve a következő összefüggéseket találtam: A jelenleg rutinszerűen elterjedt minimálisan invazív beavatkozások kiterjeszthetőek, továbbfejleszthetőek, a lehetőségeket a ma adott műszerállományt figyelembe véve elsősorban az emberi tényezők – jártasság, kreativitás, felelősségteljes kockázatvállalás - határozzák meg. Az általam elemzett valamennyi kategóriában vannak olyan speciális szempontok, melyek figyelembe vétele alapvető ezen beavatkozások biztonságos kivitelezéséhez. E szempontok tapasztalataim alapján történt kidolgozása hozzásegítheti a rutin beavatkozásokban jártas kollégákat a módszerek reprodukálásához. Az elemzett beavatkozások raritásuk, jelentős speciális jártasságot igénylő nehézségeik miatt nagy valószínűséggel nem válhatnak rutin megoldássá a jővőben sem, azonban a tanulmányban elemzett, a nemzetközi irodalomban található mércéket minden tekintetben elérő – esetenként felülmúló – eredmények alapján igazolni látszódik ezen beavatkozások létjogosultsága. A minimális invazivitás bevezetőben részletezett értelmezése alapján ezen beavatkozások alkalmazásának mérlegelésénél számtalan szempont veendő figyelembe, elsődleges azonban a beteg testi-lelki egészségét legjobban szolgáló módszer kiválasztása és alkalmazása, ami az orvos részéről minden esetben egyénre szabott, megfontolt, önös érdekektől mentes döntést igényel.