Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2314

Általános Orvostudományi Kar

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D44

Doktori programok:

Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán)
Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András)
Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 246)

Szabadon hozzáférhető
Az autológ szövetek jelentősége a komplikált és eventerált hasfali sérvek sebészetében
Dr. Martis , Gábor; Prof. Dr. Damjanovich, László; Martis, Gábor; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
Bevezetés. Az eventerált és komplikált hasfali sérvek jelentős kihívást jelentenek a sebészi gyakorlatban. Megoldásukra számos jól használható sebészi technika fejlődött ki az elmúlt évtizedekben, azonban definitív megoldást egyik eljárás sem volt képes adni a sebészek kezébe. Az irodalmi háttere szerteágazó és bőséges. Állandóan fejlődő műtéti technika és időről-időre újabb műtéti beavatkozások állandó irodalmi tájékozódást követel a gyakorló sebésztől, mert ezeket a módszereket be kell építenie a gyakorlatba és a meglévő sebészi technikát kellő jártasság megszerzése után fejleszteni szükséges. Az alapvető műtéti technikák közül bizonyos esetekben az autológ szövetek alkalmazása alapvető igény, mert infektált és szeptikus környezetben idegen anyagok használata nem megengedett. Az autograftok, illetve a különböző autológ szövetek és lebenyek használata nem egyszerű. Pontosan ismerni szükséges az egyes technikák alkalmazhatóságát, indikációját, kontraindikációját továbbá minden egyes beavatkozás gondos előzetes tervezése elengedhetetlen jelentőséggel bír. Célkitűzések. Az értekezésnek két alapvető célkitűzése van. 1.) Bemutatni eddig nem alkalmazott és általam először leírt két műtéti technikát. Az első: a kettőzött irhalebeny alkalmazása komplikált hasfali sérvek eseteiben, a második: a m. rectus abdominis kétoldali átfordításának technikája középvonali eventerált hasfali sérvek eseteiben. 2.) A műtéti technika eredményeinek prospektív, konszekutív kohorsz követéses vizsgálat eredményeinek bemutatása és ezen eredményekből levont következtetések bemutatása. Betegek és módszerek. A tanulmányokat a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Intézetében végeztük 2011. január 1. és 2020. december 31. között. A kettőzött irhalebennyel végzett beavatkozást 36 esetben végeztük el. Mindegyik beteget 3, 6, 12 hónappal a beavatkozás után fizikális vizsgálattal, hasi ultrahang vizsgálattal és CT vizsgálattal követtem meghatározott protokoll szerint. A műtétek után mindegyik esetben transzvezikális intraabdominális nyomásmérést végeztünk protokoll szerint. Életminőségi és elégedettségi kérdőívet töltöttek ki a betegek a beavatkozásokat követőn. Bemutatásra kerül az irhalebeny előkészítésének pontos módszere. A műtéti technika alaplépéseit bemutatom. A m. rectus abdominis átfordítását 22 beteg esetében tudtuk elvégezni. Minden beteget protokoll szerint követtünk. Kidolgoztuk a műtét előtti CT morfometriát a műtét elvégezhetőségére vonatkozóan. A műtét alapvető lépéseit bemutatom Az intraabdominális nyomásmérést transzvezikálisan végeztük el minden esetben. Regisztráltuk a korai és késői sebészi és nem sebészi szövődményeket. Az életminőségi és elégedettségi kérdőívek eredményeit elemeztük. Eredmények. Mindkét műtéti technika eseteiben a leírt műtéteket végeztük el. A kettőzött irhalebeny esetében az 1 éves követéses vizsgálat során hasfali sérvkiújulás nem alakult ki. Hasfali elődomborodás 1 esetben jelentkezett. Sebészi szövődmények közül a szeróma képződés 8 esetben fordult elő, 1 esetben reoperációt igénylő jelentős vérzés alakult ki. Exitus lethalis nem történt. A betegek mindegyike elégedett volt a beavatkozás korai és késői eredményével. Az életminőségükben szignifikáns javulást igazoltunk nemcsak szubjektíven, hanem statisztikailag is. A m. rectus abdominis átfordítás esetében a középvonali jelentős hasfalhiányt a kétoldali rektusz izom minden esetben feszülés nélkül lefedte. Hasfali sérvkiújulást a követés során 1 esetben észleltünk és egy másik esetben hasfali elődomborodás alakult ki 6 hónappal a műtétet követően. Szeróma képződés 4 esetben alakult ki. Szignifikáns intraabdominális nyomás emelkedést nem észleltünk. Az életminőség szignifikánsan javult (p=0,0013). Exitus lethalis nem történt ebben a kohorszban sem. Megbeszélés. A komplikált (többszörösen kiújult és infektált) hasfali sérvek és az eventerált hasfali sérvek megoldására leírt új műtéti technikák a sebészi gyakorlatban használhatóak. A műtéti technika mindkét esetben pontosan leírásra került és ez alapján kellő gyakorlat után alkalmazható. Kizárólagosan autológ szöveteket használtam a hasfal rekonstrukciójára. Az autológ szövetek használata minimális szintre csökkentette a műtét utáni szeptikus szövődmények előfordulását. A műtét előtti CT vizsgálat és a hasfal állapotának pontos leírása alapvető jelentőségű. A műtétek szövődményi elfogadhatóan alacsony számban alakultak ki. Az életminőség mindkét műtét esetében javult. A betegek elégedettek voltak a beavatkozás eredményeivel. A hosszú távú eredmények elemzése jelenleg is folyamatban van. Következtetés. A kettőzött irhalebeny és a m. rectus abdominis a komplikált, eventerált hasfali sérvek megoldásában jelentős szerepet kaphat. Alacsony szövődmény arány mellett a kiújulás aránya kifejezetten kedvező. A műtétek elvégezhetőségének szigorú feltételei vannak. A műtétek további végzése, valamint ezen beavatkozások rövid és hosszútávú eredményeinek kritikus elemzése biztosíthatja mindkét eljárás helyét a hasfali sérvek sebészetében. Introduction. It is a considerable chalenge to solve the problem of eventrated and complicated abdominal wall hernias in the surgical practice. Numerous well-established surgical techniques have been developed in the last decades, however there is no definitive solution to the problem of eventrated/complicated abdominal wall hernias in the hands of surgeonsIts reference list in the international literature is diversified as well as -fortunately- abundand. From time to time, a permanent dialectic of surgical practice and new procedures emerged in the literature demands a constant attention from the practical surgeons since these novel methods should be led into their own practice and they should be developing their surgical technique alongside with the need of continuous demand for improving their well-established practice after attainment of proper routine considering the novel method. Among basic and original operating techniques in certain cases, applying autologus tissues is a basic demand since using xenografts in an infected and septic circumstances is not advisable, what is more contraindicated. It is not simple routine to apply different types of autologous tissues and free or pedicled flaps for reconstructions. It is extremly important to know how to be used a special technique, its indication/contraindication as well as an elaborated previous planning of every single procedure has an indispensable importance. Aims. There are two basic aims of this thesis. 1, To introduce the two original procedures published by me first in the literature. The first is the double layer dermal grafts applied in cases of complicated abdominal wall hernias. the second is the bilateral rectus abdomini muscles turning-over applied in cases of loss of abdominal wall domain. 2, To introduce the results of the two operating techniques in two prospective, consecutive cohors follow-up studies as well as presentation of the conclusions drown from the follow-up studies. Patients and methods. The studies were conducted at he University of Debrecen, Faculty of Medicine, Department of Surgery between 01. January 2011 and 31. December 2020. The double layer dermal graft procedures were applied in 36 cases. According to our protocol, all patients involved in the study were followed-up by physical examination, abdominal ultrasonography, and CT image examination after 3, 6, 12 months postoperatively. According to our study planning, an intraabdominal pressure was determined by intravesical measurement (IAPMS) in all cases at the first, second and third postoperative day. After patients’ mobilizasion, a quality of life and a satisfactory questionaire were filled by the patients. The preparation of the dermal graft is meticulously presented. The crucial steps of the procedure is presented in the thesis. The bilateral rectus muscle turning-over technique was applied in 22 cases. A well worked-out protocol was applied to follow-up all patients. We elaborated the CT morfometry methodology prior the procedures in order to be determined how and when can be used the rectus mucle turning-over procedure. I introduce the basic steps of the procedure. The intraabdominal pressure was measured by IAPMS. Early and late surgical site and non-surgical complications were registered. We analysed the results of quality of life and satisfactory questionares. Results. In all cases of both operating techniques, the procedures described were applied. Abdominal wall recurrency was not registered during the 1-year follow-up period in cases of double layer dermal graft procedures. Bulking formation was registered in 1 case. Among surgical complications, seroma formation was registered in 8 cases. Considerable bleeding required immediate reoperations was registered. in 1 case. There was not lethal complication registered. All patients were satisfied with the early and late results of the procedure. Not only subjective but statitical quality of life improvement was confirmed. The bilateral rectus abdominis muscle turning-over were able to cover the midline considerable gap without significant elevation of intrabadominal pressure. Recurrency and bulking formation was registered in 1-1 cases during follow-up period Seroma formation was taken shape in 4 cases. Significant intraabdominal pressure elevation was not detected. Significant improved quality of life index was measured (p=0,0013Lethal complication was not detected in this cohort as well. Discussion. The new operating techniques described for solution to complicated (multiple recurrented and/or infected) as well as eventrated abdominal wall hernias can be used in the surgical practice. The detailed operating technique was described and can be applied accordingly. Only autologous tissues were used for reconstructing the abdominal wall. Applying autologous tissues, the septic surgical site infectious complications were significantly diminished. It is crucial to be determined the actual abdominal wall structure by CT morfometry prior the procedureThe number of postoperative complications remained at acceptable low level. Significant improvement of quality of life was measured in cases of both operating techniques. Patients were satisfied with the results of the procedures. Analyzing long term result have been in progress. Conclusion. Double leyer dermal grafts and rectus abdominis muscles might be significant factors in surgery of complicated and eventrated abdominal wall hernias. Recurrency ratio is explicitly favourable alongside with the low complication one. There are strict conditions to perform these procedures. Evaluation as well as strict critical analysis of short and long term results of additional operations could help to be determined the place of both techniques in the abdominal wall surgery.
Szabadon hozzáférhető
Nukleinsav és kapcsolt sejtfelszíni biomarker vizsgálatok a petefészekrák diagnosztikájában
Lukács, János; Póka, Róbert; Soltész, Beáta; János; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai Tanszék
A petefészek tumor vezető haláloknak számít a nők körében, a magas mortalitási ráta köszönhető a nem specifikus tüneteknek és a késői diagnózisnak. A betegség a korszerű kezelési stratégiák ellenére is rossz túlélési rátával jellemezhető, így új diagnosztikai, terápiás és monitorizálási lehetőségek kidolgozása vált szükségessé. Munkánk során olyan biomarkereket kerestünk, amelyek ígéretesek lehetnek a petefészek tumor kimutatásában és a majdani diagnosztikai tesztek kidolgozásában. A nem-invazív, illetve a minimálisan invazív eljárások alkalmazásakor a figyelem elsősorban a mikroRNS-ek felé fordult, így a kutatásunk első részében olyan mikroRNS polimorfizmusokat vizsgáltunk, amelyekről úgy gondolták, hogy biomarkerekként szolgálhatnak a petefészek tumor diagnosztikájában. A vizsgált polimorfizmusok (miR-146a rs2910164, miR-196a-2 rs11614913 és miR-193b rs30236) esetén nem volt szignifikáns eltérés a vizsgált petefészek tumoros betegek és egészséges kontrollok között. Ez nem zárja ki előbbi polimorfizmusok alkalmazhatóságát, ha más polimorfizmusokkal kombinációban végezzük el a vizsgálatukat. A kontroll és a petefészek tumoros betegek szövet mintáin mért CD24 expresszió között szignifikáns különbséget azonosítottunk, ami statisztikailag nem szignifikáns összefüggést mutatott az előrehaladottabb FIGO stádiumokkal is. Munkánk jelentőségéhez hozzájárul, hogy vizsgálataink során elsőként vizsgáltuk meg a miR-146a rs2910164, miR-196a-2 rs11614913, miR-193b rs30236 mikroRNS polimorfizmusokat, és a CD24 expresszióját magyarországi petefészek tumoros és egészséges nők körében.
Szabadon hozzáférhető
Aktuális mechano-biológiai kérdések a mozgásszervi sebészetben
Kovács, Ágnes Éva; Manó, Sándor; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai Tanszék::Biomechanikai Szolgáltató Laboratórium
Kutatásom két témarészét összekötő közös elem az élő környezetben elhelyezett fémek hatásának elemzése. A kutatás első felében a gerincimplantátum stabilitás vizsgálatairól számoltam be. A számos összeköttetést tartalmazó gerincimplantátumok stabilitásvizsgálata a tervezéstől az anyagválasztásig több tényezőtől függ, valamint vannak fontos biotribológiai vizsgálati paraméterek is (pl. kinematika és terhelés), amelyek jelentősen befolyásolhatják egy adott stabilitási vizsgálat eredményét. Az implantátumvizsgálati szabványok és útmutató leírások sok nyitott kérdést hagynak maguk után, melyek miatt lényeges az in vitro vizsgálati módszer összehasonlítása az in vivo módszerrel, hiszen a vizsgálati eredmények helyes értékelése a montázsok meglazulásának elkerüléséhez vezethet. Célunk volt egy olyan ipari kenőanyag megtalálása, melynek használata egységesíthetné, és a valóságoshoz közelíthetné az in vitro mechanikai tesztek módszereit. Eredményeink tükrében javaslatként fogalmaztuk meg egy kereskedelmi forgalomban lévő motorolaj használatát a mechanikai vizsgálatokhoz. A kutatás második részében az általunk tervezett és 3D nyomtatással előállított rácsos szerkezetű implantátumok biológiai, csontos környezetben való viselkedésének analízisét mutattam be. Hat különböző rácsszerkezetet vizsgáltunk (giroid, kocka, henger, tetraéder, kettős piramis, Voronoi) állatkísérlet keretében juhokon. Az implantátumokat Ti6Al4V ötvözetből, DMLS 3D nyomtatási technológiával állítottuk elő. Mechanikai, szövettani és képfeldolgozási elemzéseket végeztünk a mintákon. A mintákat újszerű vízsugaras módszerrel vágtuk, és az általunk fejlesztett képfeldolgozó algoritmusunk eredményeit statisztikailag értékelve, valamint a klasszikus szövettani feldolgozás eredményeivel is alátámasztva arra jutottunk, hogy a digitálisan szegmentált területek alapján a csontbenövés mértéke pontosan számszerűsíthető. A hatféle rácsalak csontbenövési eredményességét a fentebbiek értelmében rangsoroltuk: a giroid, kettős piramis és kocka alakú rácsokat tartalmazó implantátumokba nőtt be a legnagyobb mértékben egységnyi idő alatt a csontszövet. Ezen három rácstípus sorrendisége az eltelt idő tekintetében is azonos volt, azaz mind az exterminálás utáni 8., mind a 12. héten is igaznak bizonyult. Az irodalomban több helyen jó csontbenövési értékekkel jellemzett kocka rácsalak mellett a giroid és kettős piramis rácstípusok is hasonlóan jó eredményekkel szerepeltek.
Szabadon hozzáférhető
A COVID-19 tüdőgyulladás prognosztikai faktorai és a tocilizumab terápia helye a kezelésben
Szabó, Miklós; Szekanecz, Zoltán; Szabó, Miklós; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
A COVID-19 világjárvány során az egészségügyi erőforrások végessége felhívta a figyelmet a rizikóbecslés fontosságára. Tudományos munkám során COVID-19 tüdőgyulladás miatt hospitalizált betegeken vizsgáltam a prognosztikai faktorok értékét és a tocilizumab (TCZ) terápia hatását a klinikai kimenetelre. A SARS-CoV-2 okozta tüdőgyulladás súlyosságának és prognózisának meghatározására több vizsgált demográfiai, klinikai és laboratóriumi paraméter is alkalmasnak bizonyult. A közösségben szerzett tüdőgyulladás rizikóbecslésére kifejlesztett A-DROP pontrendszer jó prognosztikai értéket mutatott a COVID-19 pneumóniás betegek súlyosságának és kimenetelének előrejelzésében. A mellkas CT mintázatok, valamint a Pan és munkatársai által javasolt mellkas CT súlyossági pontrendszer szintén hasznosnak bizonyultak a betegség kimenetelének becslésében és korrelációt mutattak több klinikai és laboratóriumi biomarkerrel is. A kortikoszteroid kezeléshez adott TCZ terápia biztonságosnak bizonyult és javította a súlyos, multiszisztémás gyulladásos szindrómával társuló COVID-19 pneumóniás betegek túlélését és csökkentette a gyulladásos markerek szintjét. A kezelés eredményességét javította, ha még a preintenzív fázisban indították, illetve történt konzultáció a kezelésben jártas szakemberrel.
Szabadon hozzáférhető
A krónikus mieloid leukémia tirozinkináz-gátló kezelése, a terápia okozta mellékhatások laboratóriumi és klinikai vizsgálata, különös tekintettel a vaszkuláris hematológiai eltérésekre
Mezei, Gabriella Anna; Batár, Péter István; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Hematológiai Tanszék
A krónikus mieloid leukémia (CML) egy olyan ritka klonális őssejt betegség, melynek hátterében egyetlen genetikai defektus, a 9-es és a 22-es kromoszómák reciprok transzlokációja áll. A kórkép kialakulásáért a transzlokáció következtében létrejött fúziós gén (BCR::ABL1) által kódolt kóros tirozin-kináz aktivitású jelátviteli szabályozó fehérje felelős. A fokozott tirozin-kináz aktivitás célzott gátlása a leukémiás sejtklón eliminációjához vezet. Az elmúlt két évtized klinikai tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a tirozinkináz-gátló kezelés a betegek egy részénél akár teljes gyógyulást is eredményezhet az egykor halálos kimenetelű kórképben. A TKI terápia kapcsán azonban számos kezelés-specifikus mellékhatás (intolerancia), illetve a BCR::ABL1 fehérje gátlásával szembeni rezisztencia alakulhat ki, melyek a betegség terápiájának megfelelő módosítását igénylik, és negatívan befolyásolják a túlélést. Jelenleg a CML célzott kezelésében számos TKI érhető el, melyek BCR::ABL1-specifikus és nonspecifikus („off-target”) hatásaik alapján szerteágazó mellékhatás profillal rendelkeznek. Emiatt a CML terápiája az elmúlt években egyre inkább személyre szabottá vált. Ez a hatékony betegség-kontrollon túl a kezelés okozta mellékhatások időben történő felismerését, lehetőség szerinti elhárítását, szükség esetén pedig a terápia módosítását is jelenti. Kiemelkedő a második és harmadik generációs TKI kezelés mellett megfigyelt kardio-metabolikus és hemorrágiás események halmozódása, melyek oka nem minden részletében tisztázott. Számos laboratóriumi és klinika kutatás mutatott ki összefüggést a nilotinib- és ponatinib-kezelés és a kardiovaszkuláris kockázat növekedése, valamint a dazatinib kezelés és a vérzéses szövődmények előfordulása között. A primer hemosztázis, azon belül pedig a prokoaguláns ("coated") vérlemezkék központi szerepet játszanak mind az aterotrombotikus, mind pedig a hemorrágiás folyamatok patofiziológiájában. Munkahipotézisünk az volt, hogy az egyes TKI kezelések során tapasztalt protrombotikus és hemorrágiás folyamatok hátterében a vérlemezkék aktivációjának és aggregációjának megváltozása áll. Vizsgálataink során a Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Belgyógyászati Klinika, Hematológiai Tanszékén CML miatt gondozott betegek TKI kezelésének kapcsán rögzítettük a betegek főbb jellemzőit, prognosztikai értékeit, a betegek kardiovaszkuláris státuszát, egyéb társbetegségeit, valamint a terápia során fellépő nemkívánatos mellékhatások előfordulását. Kiemelt figyelmet fordítottunk az in vitro és ex vivo megfigyelt vaszkuláris hematológiai eltérésekre. Kimutattuk, hogy dazatinib kezelés során a vérzékenység kialakulásában a kollagén indukálta vérlemezke aggregáció gátló hatáson túl a primer hemosztázis jóval érzékenyebb indikátorának tekintett "coated"-vérlemezkék képződésére kifejtett gátló hatás is szerepet játszik. A dazatinib ezt a hatást a vérlemezkék glycoprotein VI (GPVI) receptorán keresztül, az SFK jelátviteli út blokkolásával fejti ki. Igazoltuk, hogy a ponatinib koncentrációtól függő módon gátolja a prokoaguláns vérlemezke képződést és a GPVI agonista által kiváltott vérlemezke aktivációt. Kidolgoztunk egy kardio-metabolikus állapotot ellenőrző vizsgálati protokollt, melynek segítségével a nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegek szűrését vezettük be. Ennek segítségével a betegre szabott TKI kezelés pontosabban meghatározhatóvá vált.
Szabadon hozzáférhető
Az influenza elleni átoltottsággal összefüggésben álló tényezők vizsgálata az idősek, valamint a cukorbetegek körében
Szőllősi, Gergő József; Kardos, László; Klinikai orvostudományok doktori iskola
Az influenza elleni védőoltás felvételének propagálása kiemelten fontos népegészségügyi feladat, különösen a magas kockázatú csoportok esetében, mint az idősek és a cukorbetegségben szenvedők. Ezekben a csoportokban az influenza súlyos szövődményekhez vagy akár halálhoz is vezethet, amely kiemeli a védőoltás fontosságát. Jelenlegi tanulmány célja, hogy bemutassa az influenza elleni védőoltás felvételét befolyásoló tényezőket két magas kockázatú csoportban Magyarországon: a cukorbetegek és a 65 éves vagy annál idősebbek körében. Az elemzés a 2009-ben, 2014-ben és 2019-ben végzett Európai lakossági egészségfelmérésből származó adatokon alapul. A hazai idős lakosság megközelítőleg 32%-a volt beoltva a legutóbbi influenzaszezonban. Az oltást befolyásoló tényezők közé tartozott az iskolai végzettség, a társas támogatottság, a háziorvossal és szakorvossal való találkozás gyakorisága, valamint a társbetegségek jelenléte. A cukorbetegek esetében a teljes oltási lefedettség 2009-ben 26%, 2014-ben 28%, 2019-ben pedig 25% volt. Az oltás felvételét befolyásoló tényezők közé tartozott főként az életkor, az iskolai végzettség, a nem és a társbetegségek jelenléte. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy célzott felvilágosító kampányokra és beavatkozásokra van szükség ezen célcsoport körében az oltási arányok emelése érdekében. Összességében elmondható, hogy az influenza elleni átoltottság mind a cukorbetegek, mind az idősek körében jelentősen elmarad az optimális 75%-os aránytól. Ezek az eredmények azt hangsúlyozzák, hogy szükség van egészségügyi politikai reformokra és újabb, célzott beavatkozási stratégiákra a fokozott kockázattal rendelkező célcsoportok körében az influenza elleni védőoltási arányok javítása érdekében.
Szabadon hozzáférhető
Adipocutan lebenyek életképességének vizsgálata ischaemia-reperfusiós kísérletes sebészeti modellen
Molnár, Ábel; Németh, Norbert; Molnár, Ábel; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A lebenyes rekonstrukciók gyakran alkalmazott technikák mély, illetve kiterjedt lágyszöveti defektusok fedésére. A lebeny életképessége kulcsfontosságú a rekonstrukció sikeressége céljából. A lebeny vitalitás megállapításának leggyakrabban alkalmazott módszere a fizikális jelek vizsgálata, úgy, mint hőmérséklet, tapintat, oedema, szín, vagy a kapilláris újratelődés. Bár ezek a jelek fontos információt nyújtanak a sebész számára, sokszor már akkor jelentkeznek, amikor a háttérben irreverzibilis elváltozások következtek be, pl. artériás/vénás trombózis. Kutatásunk során célunk a lebenyek életképességének vizsgálata volt mikrokeringési és micro-rheologiai paraméterek rögzítésével annak megállapítására, hogy alkalmasak-e a lebenyek vitalitásának követésére, illetve szövődmény előjelzésére. Wistar patkányokat vizsgáltunk, melyeknél adipocutan lágyéklebenyt képeztünk. A kontroll csoportban a lebenyeket kipreparáltuk, megemeltük, majd ezt követően a lebenyeket repozícionáltuk és suturáztuk. Az I/R csoportban a lebenyek megemelését követően az ellátó eret 1 órán keresztül leszorítottuk, majd ezt követően a klippeket felengedtük, és a lebenyeket repozícionálva suturáztuk. A lebenyek három régiójában (cranialis, centralis, caudalis) bőrhőmérsékletet mértünk és microcirculatiós értékeket (blood flux unit, BFU) monitoroztunk a műtét előtt, a preparálás végén, az ischaemia után, a műtét végén, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. postoperativ (p.o.) napon. Emellett micro-rheologiai paramétereket is vizsgáltunk a lateralis farokvénából vett vérmintákból a műtét előtt, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. p.o. napon (haematologiai paraméterek, vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás). Nem találtunk szignifikáns különbséget a bőrhőmérsékleti adatok tekintetében a különböző lebeny régiók között. A BFU értékek mindkét csoport tekintetében alacsonyabbak voltak az alap értékekhez mérten a műtét során, illetve közvetlenül a műtétet követően. A korai postoperatív időszakban a BFU értékek az I/R csoportban szignifikánsan alacsonyabbak voltak a kontroll csoporthoz viszonyítva. Egy szövődményes esetben a Laser Doppler szöveti áramlásmérés jól tükrözte és előre jelezte a p.o. komplikációt (necrosis). Általánosságban emelkedett vörösvérsejt aggregatiót észleltünk az 1. és 3. postoperatív napokon. Az 5. postoperatív napot követően a vörösvérsejt aggregatio csökkenését észleltük. A vörösvérsejt deformabilitás romlását észleltük az 1-3. postoperatív napokon, mely az I/R csoportban kifejezettebb volt. Összefoglalva, egy órás ischaemia esetében – amely nem feltétlenül eredményez szövetelhalást – is megfigyelhetőek voltak a mikrokeringési és micro-rheologiai paraméterek eltérései. Ezen értékek követése fontos információt nyújt a lebenyek vitalitásáról. Akár több paramétert együttesen vizsgálva, akár egyes módszereket alkalmazva prediktív értékkel bírhatnak a vitalitás tekintetében. Jelen modell alkalmas lehet további lebeny-vitalitást ellenőrző módszerek vizsgálatára.
Szabadon hozzáférhető
Neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciójának vizsgálata endometriózisban
Lukács, Luca; Lampé, Rudolf; Luca; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
Az endometriózis egy jóindulatú, krónikus megbetegedés, ami negatívan hat az érintett nők életminőségére, és számos nő esetében felelős az infertilitásért is. A betegség patofiziológiája nem teljesen tisztázott, azonban az károsodott immunválasz kulcsszerepet tölthet be benne. A veleszületett immunrendszer fagocita funkciója szerepet játszhat az ektópiásan megjelenő endometrium eliminálásban. A vizsgálataink célja a neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciójának vizsgálata volt. A kutatások első fázisban egészséges, és más nőgyógyászati kórkép miatt műtéten áteső nőkből származó sejtek fagocita funkcióját vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a műtét előtt és után. Munkánk második fázisban pedig plazmakísérleteket végeztünk inaktivált és nem inaktivált plazmamintákkal. A vizsgálatban összesen 34 preoperatív és 22 posztoperatív vérvétel történt endometriózisban szenvedő nőtől, 32 egészséges nő vérmintája szolgált kontrollcsoportként, valamint jóindulatú nőgyógyászati betegségek miatt 14 műtéten átesett nőnél történt pre- és posztoperatív vérvétel. A vizsgált sejteket izoláltuk, majd különböző plazmamintákban inkubáltuk, ezt követően a fagocitózis indexeiket fluoreszcens mikroszkóp alatt meghatároztuk. Az endometriózisos betegek esetében neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciója szignifikánsan csökkent az egészséges nők eredményeivel összehasonlítva. Amennyiben a csökkent fagocita funkcióval bíró sejteket egészséges nőkből származó plazmamintákban inkubáltuk, úgy a vizsgált funkció normalizálódott. Emellett, ha egészséges nőkből származó sejteket endometriózisos nő plazmamintáival kezeltük, úgy a fagocita funkció szignifikánsan csökkent. Nem volt különbség a hővel inkativált és nem inkativált plazmaminták eredményei között. Eredményeink alapján az aktív endometriotikus léziók olyan hőstabil, immunmoduláns faktorokat termelhetnek, amelyek a perifériásan megtalálható neutrofil granulociták és monociták fagocita funkcióját csökkentik. Ez a funkció az endometriózis komplett sebészi eltávolítását követően normalizálódik, és újra eléri az egészséges nőkben mérhető szintet.
Szabadon hozzáférhető
Női endokrinológiai betegségek előfordulása és jelentősége az in vitro fertilizációs eljárásoknál
Herman, Tünde; Jakab, Attila; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
1. Hazai és nemzetközi viszonylatban is újdonságnak tekinthető felmérésünk egyértelműen igazolja az endokrin diszfunkciók halmozott megjelenését és gyakori társulását az IVF programban résztvevő nőknél. A fenti adatokra támaszkodva megalapozott véleményünk az, hogy az IVF programban az alkalmassági vizsgálatok során hangsúlyt kell fektetni az endokrinológiai státusz részletes felmérésére. A legújabb hazai irányelvben írtakkal egyetértésben hangsúlyozzuk annak előnyeit, ha az IVF előtti kivizsgálást és a kezelést végző nőgyógyász endokrinológiai jártassággal is rendelkezik és így az infertilis párnak komplex ellátást tud nyújtani. 2. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy az endokrinológiai betegség alapvetően befolyásolja az IVF kezelés sikerességét. Így az endokrinológiai eltérés korrekciója nélkülözhetetlen a páciens IVF kezelését megelőzően. Eredményeink szerint a komplex kezelés ellenére sem tudunk az endokrinológiai betegséggel rendelkező betegcsoportban hasonlóan eredményesek lenni, a terhességi rátát illetően, IVF program során, mint az endokrinológiai eltéréssel nem rendelkezőknél. Ezt a tényt figyelembe véve a vezető IVF indikáció mellett, társuló endokrinológiai eltérés esetén, minél előbb a páciensek IVF programba vételére kell törekedni, a sikeresség érdekében. A kezelés gyorsított ütemezésénél az életkoron túl hangsúlyt fektetve a DOR, az autoimmun thyreoiditis, a hyperprolaktinaemia társulására. 3. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a reprodukciós egészséget a Hashimoto thyreoiditis alapvetően befolyásolja. A Hashimoto thyreoiditisesben szenvedő subklinikai vagy klinikai hypothyreosisos, pajzsmirigy hormon szubsztitúcióban részesülő, in vitro fertilizációs programban résztvevő betegeknél, magasabb átlagéletkorral, alacsonyabb petefészek tartalék kapacitással számolhatunk. Az in vitro fertilizációs kezelés során kevesebb a nyert petesejt szám, mely az IVF kezelés eredményességét alapvetően negatívan befolyásolja. A 35 év alatti Hashimoto thyreoiditisben szenvedő nőknél alacsonyabb a fertilizációs ráta ICSI kezelés során, mely a IVF kezelés kimenetelének sikerességét csökkenti, idősebb nők esetén az életkorból adódó csökkent fertilitás dominanciája érvényesül. A Hashimoto thyreoiditises betegcsoportban alacsonyabb terhességi rátával, magasabb vetélési aránnyal és ennek eredményeként alacsonyabb élveszületési aránnyal számolhatunk. Eredményeink alapján amennyiben Hashimoto thyreoiditisszel kezelt infertilis betegnek IVF- ICSI kezelés javasolt, az életkor mellett a thyroid autoimmunitást is kedvezőtlen reproduktív indikátorként kell figyelembe venni.
Szabadon hozzáférhető
A célzott terápia hatásai az arthritisek társbetegségeire és azok biomarkereire
Karancsiné Pusztai, Anita; Szűcs, Gabriella; Pusztai, Anita; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
A reumatológiai megbetegedések esetében nagyobb a kockázata számos társbetegség kialakulásának. A jelenleg alkalmazott TNFα-gátló terápiák segíthetnek megelőzni a betegséggel kapcsolatos szisztémás csontvesztést, valamint csökkenthetik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Az első vizsgálat során az RA és SPA betegségek etanercept/ certolizumab pegol terápiáinak egy éves hatását vizsgáltuk olyan szolubilis vaszkuláris biomarkereken (oxLDL/β2GPI komplex, suPAR, aHSP60, BNP fragmens), amelyek magas szintje a gyulladással összefüggő érelmeszesedés kialakulásával kapcsolatosak. Ez az első olyan vizsgálat, amely hosszútávon vizsgálta ezen biomarkerek anti-TNF terápia hatására történő változását ezen betegségekben. Eredményeink a következőkben foglalhatóak össze: Az RA és SPA betegek teljes csoportjában megfigyelhető volt a szignifikáns csökkenés az oxLDL/β2GPI komplex szintjében az egy éves anti-TNF terápia hatására. Emellett a kritikusan magas suPAR szinttel rendelkező betegeknél is hasonló hatást tapasztalunk. A bekövetkező csökkenés nagy valószínűséggel vezet az egyes kardiovaszkuláris szövődmények kockázatának csökkenéséhez. RF és ACPA szeropozitivitás magasabb suPAR és BNP szinttel társult, ami egy rosszabb prognózis kimenetelét jelezheti előre. Megerősítettük az egyes biomarkerek az érrendszer patofiziológiai elváltozásaival való összefüggését. Eredmények alapján, mind a 4 biomarker korrelációt mutatott valamelyik kiindulási lipidparaméterrel, valamint a vaszkuláris ulrahang vizsgálat számos esetben mutatott összefüggést az általunk vizsgált biomarkerekkel. A regressziós analízis eredménye alapján, a CRP és triglicerid fontos előrejelzők lehetnek a BNP és suPAR szintekre vonatkozóan a kezelés előtt vagy után 12 hónappal. A varianciaanalízis eredményei alapján, a betegségaktivitás vagy IMT jelentősen befolyásolhatja az anti-TNF kezelés hatásait az oxLDL/β2GPI komplex, aHsp60 és suPAR változásaira. A második vizsgálat során munkacsoportunk két korábbi tanulmányának eredményeit használtuk fel. Mindkét tanulmány ugyanabban a klinikai vizsgálatban értékelte a vaszkuláris és csont biomarkerek egy éves anti-TNF-terápia hatását RA és SPA betegekben. Ez az első olyan vizsgálat, amely egyszerre vizsgálta az érrendszeri- és csontok állapotát biológiai szerekkel kezelt ízületi gyulladásos betegeknél. Eredményeink a következőkben foglalhatóak össze: A csont- és érrendszeri paraméterek közötti kapcsolatot elemző korrelációs elemzése során megfigyeltük, hogy az IMT és qCT paraméterek, valamint a PWV és combnyaki BMD értékei között szignifikánsan fordított összefüggések állnak fenn különböző időpontokban. Lényeges ezáltal, hogy nemcsak a gyulladásos biomarkerek közötti összefüggéseket figyeltük meg, hanem a strukturális markerek között is. Az FMD és OPG között pozitív összefüggést mutattunk ki. Az eredményeink azt mutatják, hogy az OPG és FMD közötti kapcsolat az anti-TNF terápia előtt és után is fennáll, ami tovább bizonyítja az OPG biomarkerként betöltött szerepét a vaszkuláris kockázat és prognózis meghatározásában. Az IMT és PWV számos csontmarkerrel összefüggött. A vaszkuláris biomarkerek közül a PDGF-BB pozitívan korrelációt mutatott a combnyaki BMD-vel, valamint több angiogén marker kapcsolódott számos csont biomarkerhez. A regressziós analízisünk során számos olyan csontmarkert találtunk, amelyek képes volt megjósolni az érrendszeri állapotot a 12 hónapos kezelés után, és ugyanez fordítva is igaz volt. Emellett összefüggést találtunk a DEXA által értékelt femoralis BMD és a PDGF-BB között, valamin a qCT által meghatározott egyes BMD értékek és az IMT között. Az RM-ANOVA elemzésünk eredményei alapján, az egyéves biológiai kezelés a különböző csont biomarkerek kiindulási szintjeivel (OC, P1NP, VITD3) kombinálva, képes volt előre jelezni az IMT változásait a terápia során. Az elemzés megerősítette, hogy a kezdeti csökkent csontsűrűség az érrendszeri rendelleneségek megnövekedett előfordulását okozhatják. A MANOVA elemzés feltárta, hogy a betegség aktivitása (DAS28/BASDAI) vagy a szisztémás gyulladás (CRP), valamint ezek anti-TNF gátlóhoz kapcsolódó változásai a kezdeti állapot és az egy éves kezelés között befolyásolhatják bizonyos csont-és érrendszeri biomarkerek közötti kapcsolatot. Ez alapján az ízületi gyulladás mind a kardiovaszkuláris mind a csontritkulásos megbetegedéseket már a betegség korai szakaszában fokozza. Rheumatological diseases are associated with a higher risk of developing a number of co-morbidities. 3 Current TNFα inhibitor therapies may help prevent systemic bone loss associated with the disease and reduce the risk of developing cardiovascular disease. In the first study, we investigated the effect of one year of etanercept/certolizumab pegol therapies for RA and SPA diseases on soluble vascular biomarkers (oxLDL/β2GPI complex, suPAR, aHSP60, BNP fragments), whose elevated levels are associated with the development of inflammation-related atherosclerosis. This is the first study to investigate the long-term changes of these biomarkers in response to anti-TNF therapy in these diseases. Our results are summarised below: A significant reduction in oxLDL/β2GPI complex levels was observed in the whole group of RA and SPA patients after one year of anti-TNF therapy. In addition, a similar effect was observed in patients with critically high suPAR levels. The resulting reduction is likely to lead to a reduction in the risk of certain cardiovascular complications. RF and ACPA seropositivity were associated with higher suPAR and BNP levels, which may predict a worse prognosis. We confirmed the association of certain biomarkers with pathophysiological changes in the vasculature. According to these results, all 4 biomarkers showed correlation with one of the baseline lipid parameters, and vascular ultrasound examination showed correlation with several of the biomarkers we investigated. Based on the results of the regression analysis, CRP and triglyceride may be important predictors of BNP and suPAR levels 12 months before or 12 months after treatment. Based on the results of analysis of variance, disease activity or IMT may significantly influence the effects of anti-TNF treatment on changes in oxLDL/β2GPI complex, aHsp60 and suPAR. In the second study, we used the results of two previous studies of our working group. Both of them evaluated the vascular and bone biomarkers in a one-year anti-TNF therapy of RA and SPA patients. This is the first study to simultaneously assess vascular and bone status in patients with arthritis treated with biological agents. Several vascular and bone imaging and laboratory parameters were evaluated to better understand possible interactions. Our results are summarised below: In a correlation analysis of the relationship between bone and vascular parameters, we observed significant inverse correlations between IMT and qCT parameters and PWV and femoral neck BMD at different time points. Crucially, we observed correlations not only between inflammatory biomarkers but also between structural markers. We found a positive correlation between FMD and OPG. Our results show that the association between OPG and FMD persists before and after anti-TNF therapy, further demonstrating the role of OPG as a biomarker in determining vascular risk and prognosis. IMT and PWV were associated with a number of bone markers. Among the vascular biomarkers, PDGF-BB showed a positive correlation with femoral neck BMD, and several angiogenic markers were associated with several bone biomarkers. Our regression analysis found a number of bone markers that were able to predict vascular status after 12 months of treatment, and the reverse was also true. In addition, we found a correlation between femoral BMD assessed by DXA and PDGF-BB, as well as between some BMD values assessed by qCT and IMT. Based on the results of our RM-ANOVA analysis, the one-year biological treatment combined with baseline levels of different bone biomarkers (OC, P1NP, VITD3) was able to predict changes in IMT during therapy. The analysis confirmed that initial reduced bone density may be associated with an increased incidence of vascular abnormalities. The MANOVA analysis revealed that disease activity (DAS28/BASDAI) or systemic inflammation (CRP) and their changes associated with anti-TNF inhibitor between baseline and after one year of treatment may influence the relationship between certain bone and vascular biomarkers. This suggests that arthritis increases both cardiovascular and osteoporotic disease early in the course of the disease.
Szabadon hozzáférhető
Metasztázisok angiogenezisének in vivo vizsgálata peptidalapú PET radiotracerekkel
Péliné Szabó, Judit; Trencsényi, György; Szabó, Judit; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Nukleáris Medicina Tanszék
A dolgozatban bemutattuk, hogy SRCA műtéti technikával létrehoztunk egy olyan új, in vivo experimentális onkológiai állatmodell-rendszert, amelyben áttétes nyirokcsomók sorozatos transzplantációjával követhető a nyirokcsomó metasztázisok tumor formáló képessége. Ebben a modellben mind a vesetok alatti primer tumorok, mind pedig a metasztázisok neo-angiogenezissel összefüggő αvβ3 integrin és APN/CD13 expressziója leírható és követhető non-invazív képalkotó technikákkal target-specifikus [68Ga]Ga-NODAGA-RGD és [68Ga]Ga-NOTA-cNGR PET radiofarmakonok alkalmazásával. Az egymást követő áttétes nyirokcsomó transzplantációk következtében a vesetok alatt növekvő tumorok és a mellkasi paratimikális metasztázisok 2-[18F]FDG, [68Ga]Ga-NODAGA-RGD és [68Ga]Ga-NOTA-cNGR felhalmozódásának folyamatos növekedését tapasztaltuk. Az így – ebben a kísérleti rendszerben – megfigyelhető glükózanyagcsere fokozódás, valamint a neo-angiogenezissel összefüggő αvβ3 integrin és APN/CD13 molekulák emelkedett expressziója a metasztázisok fokozódó malignitására utalhat. A daganatok neo-angiogenezisét egy közvetettebb jelátviteli rendszerben (COX2-PGE-tengely) vizsgálva in vivo preklinikai PET képalkotással igazoltuk, hogy a 68Ga-jelzett HPβCD és RAMEB ciklodextrin származékok alkalmasak a PGE2-receptor pozitív, illetve PGE2-t termelő ortotopikusan és heterotopikusan transzplantált primer tumorok és a kialakuló metasztázisok azonosítására. In the present work, we have demonstrated that we have established a novel in vivo experimental animal model system for oncology using the SRCA surgical technique, in which the tumor-forming ability of lymph node metastases can be monitored by serial transplantation of metastatic lymph nodes. In this model, both the expression of αvβ3 integrin and APN/CD13 associated with neo-angiogenesis of both primary tumors and metastases in the renal tubules can be described and monitored by non-invasive imaging techniques using target-specific [68Ga]Ga-NODAGA-RGD and [68Ga]Ga-NOTA-cNGR PET radiopharmaceuticals. Consecutive metastatic lymph node transplantations resulted in a steady increase in the accumulation of 2-[18F]FDG, [68Ga]Ga-NODAGA-RGD and [68Ga]Ga-NOTA-cNGR in tumors growing under the kidneys and in thoracic parathyroid metastases. The increase in glucose metabolism observed in this experimental system, as well as the increased expression of αvβ3 integrin and APN/CD13 molecules associated with neo-angiogenesis, may indicate the increasing malignancy of metastases. By investigating tumor neo-angiogenesis in a more indirect signaling system (COX2-PGE axis), we demonstrated by in vivo preclinical PET imaging that 68Ga-labeled cyclodextrin derivatives HPβCD and RAMEB are suitable for identifying PGE2 receptor-positive and PGE2-producing orthotopically and heterotopically transplanted primary tumors and developing metastases.
Szabadon hozzáférhető
A szemfenéki keringési zavarok jelentősége, a retina vénás trombózisa következtében kialakuló makulaödéma korszerű kezelése
Balla, Szabolcs; Nagy, Valéria; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar
A retina artériás és vénás okklúziójának kombinált incidenciája 11-16/100.000 fő. Mindkét esetben jelentős, maradandó látáskárosodás alakul ki, ennek mértéke nagyban függ az elzáródás szintjétől (törzs-, illetve ágelzáródás). A retina artériás okklúziója (RAO) hirtelen, fájdalmatlan, a retina artériás keringészavara következtében kialakuló, gyakran irreverzibilis látásromlást/látásvesztést okoz. A retina vénás okklúziója (RVO) a retina vénás keringészavara, melynek következtében a retina hipoxiás károsodása, majd makulaödéma alakulhat ki. Ebben az esetben a látásromlás lassabban következik be (1-2 hét alatt), kezdetben jellemzően a látótérben kisebb-nagyobb foltok, majd látótérkiesés jelenik meg. A mostanra gold standarddá vált intravitreális anti-VEGF kezelés hatására a látás az esetek nagy részében javítható. Hazánkban elérhető NEAK által (jelenleg könnyített méltányossági alapon) engedélyezett IVB injekció. Bár a kezelés hosszadalmas, és a beteg kezdetben havi rendszerességgel, majd kisebb-nagyobb időközökkel jár orvosi ellenőrzésre és kezelésre, de ezzel a terápiás módszerrel nagyfokú látásjavulás érhető el. Dolgozatom egyik fő aspektusa ennek a kezelésnek az objektív és szubjektív hatásosságának, illetve biztonságosságának vizsgálata. Mindkét szemfenéki vaszkuláris betegség esetén igaz, hogy jellemzően nem csak a retina kis erei károsodottak, hanem a szívet és az agyat ellátó erek is gyakran érintettek lehetnek. Az ST-elevációs miokardiális infarktus (STEMI), akut iszkémiás stroke (AIS), RAO és RVO kialakulásában szerepet játszhatnak olyan rizikófaktorok, mint a hipertenzió, az iszkémiás szívbetegség, a hiperlipidémia, a pitvarfibrilláció, az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közül egy, vagy több társbetegség párhuzamos fennállása, melyek önálló, illetve együttes jelenlétének szerepét jelen értekezésemben részletesen vizsgáltam. A RAO kialakulását követően a megfelelő orvosi vizsgálat és a kísérő betegségek kezelése potenciálisan megelőzheti az AIS és a STEMI kialakulását. A kockázati tényezők csökkentésével/kezelésével a beteg életminősége javítható lehet. A szekunder prevenció alkalmazása pedig megelőzheti a másik szemen kialakuló RAO-t, illetve a súlyos életet vagy életminőséget befolyásoló kórképek kialakulását. A fentiekben alapvető fontosságú a neurológus, belgyógyász, kardiológus és szemész együttműködése. The combined incidence of arterial and venous occlusion of the retina is 11-16/100,000 persons. In both cases, there is significant permanent visual loss, the extent of which depends largely on the level of occlusion (central or branch occlusion). Retinal artery occlusion (RAO) causes sudden, painless, often irreversible visual loss/visual impairment due to retinal arterial occlusion. Retinal vein occlusion (RVO) is a retinal venous occlusion, which can result in hypoxic retinal damage and macular edema. In this case, visual loss occurs more slowly (1-2 weeks), typically with small to large spots in the visual field initially, followed by visual field loss. Intravitreal anti-VEGF treatment - now the gold standard of RVO induced macular edema treatment - improves vision in the majority of cases. In our country, intravitreal bevacizumab injections are available. Although the treatment is lengthy and the patient will initially have to undergo monthly check-ups and treatment at shorter or longer intervals, this therapeutic method can achieve a high degree of visual improvement. One of the main aspects of my thesis is to examine the objective and subjective efficacy and safety of this treatment. In both ocular vascular diseases, it is true that typically not only the small vessels of the retina are damaged, but also the blood vessels supplying the heart and brain can often be affected. The development of ST-elevation miocardial infarction (STEMI), acute ischemic stroke (AIS), RAO and RVO may be influenced by risk factors such as hypertension, ischemic heart disease, hyperlipidemia, atrial fibrillation, type 1 diabetes or type 2 diabetes, the role of one or more of these comorbidities, individually or in combination, has been investigated in detail in this thesis. After the onset of RAO, appropriate medical evaluation and management of comorbidities can potentially prevent the development of AIS and STEMI. By reducing/treating risk factors, the patient's quality of life may be improved. The use of secondary prevention may prevent the development of RAO in the other eye or the development of serious life- or quality-of-life-affecting conditions. Collaboration between neurologist, internist, cardiologist and ophthalmologist is essential in the above.
Szabadon hozzáférhető
A végtagi ischaemia-reperfusio szöveti perfusióra kifejtett hatásának és a károsodások csökkentési lehetőségeinek vizsgálata
Körei, Csaba László; Németh, Norbert; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar
A végtagok ischaemia-reperfusiós károsodásának megelőzése/mérséklése nagy klinikai jelentőséggel bír. Munkánk során klinikai és kísérletes modellben vizsgáltuk alsó végtagi ischaemia hatását, nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID), valamint pre- és posztkondícionálás hatását különböző laboratóriumi értékekre, különös tekintettel a microrheologiai tényezőkre, továbbá egyéb paraméterekre. A klinikai vizsgálatban 17 elektív térdműtéten átesett beteget vizsgáltunk (DEOEC RKEB/IKEB 3848-2013), közülük öten Na-diclofenak-ot kaptak i.v. 5-10 perccel a reperfusio kezdete előtt és 6 órával utána (NSAID csoport). Öt betegnél 3x15 perces prekondícionálás történt egy nappal a műtét előtt (PreC csoport) a felkaron alkalmazott mandzsettával. Hét betegnél nem történt ilyen kezelés (kontroll csoport). Vérvétel történt a v. femoralisból az ischaemia előtt, a reperfusio 5. és 10. percében, az 1. és 2. posztoperatív (p.o.) napon. A kísérletes modellben (25/2016, DEMÁB) patkányokon 120 percre leszorítottuk a jobb hátsó végtagot (I/R csoport, n=7), A PreC csoportban a tartós ischaemia előtt (n=8), a PostC csoportban (n=7) utána 3x10 perces leszorítást végeztünk. A kontroll csoportban (n=8) nem történt beavatkozás. Vérvételek a leszorítás előtt, a reperfusio kezdetén és a 7. p.o. napon történtek. A klinikai vizsgálatban a RBC deformabilitást jellemző elongációs index (EI) értékek nem változtak szignifikánsan, bár a PreC csoport értékei végig magasabbak voltak. A kontroll csoportban a maximális EI értékek (EImax) mérsékelt csökkenése volt megfigyelhető, a fél EImax-hoz tartozó nyírófeszültség értékek folyamatosan emelkedtek és szignifikánsan magasabbak voltak a 2. p.o. napon. Az NSAID és a PreC csoportokban nem tapasztaltunk hasonló változást. A RBC aggregatiós index értékek mérsékelt csökkenést mutattak az NSAID és a PreC csoportokban, ami szignifikáns volt az 1. és 2. p.o. napon. A kísérletes modellben az EI értékek szignifikánsan csökkentek az I/R csoportban az alaphoz képest a 7. p.o. napra. A csökkenés mértéke szignifikáns volt a post-ischaemiás relatív értékekhez képest az I/R és a PreC csoportokban. A RBC aggregatio szignifikánsan fokozódott valamennyi ischaemiás csoportban egy héttel a műtét után. A végtagi ischaemia és reperfusio jelentős változásokat okozott a micro-rheologiai paraméterekben. A klinikai eseteknél az NSAID és a prekondícionálás is kedvezően befolyásolta ezen paramétereket, a kísérletes modellben a posztkondícionálás volt kedvezőbb hatású a vörösvérsejt deformabilitás és aggregatio vonatkozásában, de ennek alapján nem dönthető el, hogy melyik hatása kedvezőbb.
Szabadon hozzáférhető
Betegség követés molekuláris markerekkel vastagbél adenocarcinomában
Bádon, Emese Sarolta; Méhes, Gábor; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar
A vastagbéldaganat a harmadik leggyakrabban diagnosztizált és a második leggyakoribb halálos kimenetelű megbetegedés. A korai diagnózis felállítása, a szövettani típus és a molekuláris profil meghatározása, ezen belül a KRAS variánsok vizsgálata kulcsfontosságú a személyre szabott terápiás döntéshozatalban. A prediktív mutációs profil vizsgálatára a sokszor nehezen kivitelezhető biopsziás és rebiopsziás mintavétellel ellentétben a vérplazmából nyert szabad DNS (cfDNS) analízise nyújthat alternatívát. Ennek előnye továbbá, hogy lehetővé teszi a rosszindulatú daganat valós idejű genetikai elemzését, a heterogenitás követését, a terápiás válasz nyomon követését és a korai recidíva kimutatását. A géneltérések mellett kiemelten fontos a hypoxiás szöveti környezetben bekövetkező adaptációs mechanismusok feltérképezése is. A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a karboanhidráz IX (CAIX) hypoxiás marker számos más jelátviteli útvonallal és mechanizmussal is kölcsönhatásba léphet, melyek a jelek szerint befolyásolják a daganatos sejtek besugárzásra és kemoterápiára adott válaszát. Célkitűzésünk a MAPK útvonalban szerepet játszó KRAS onkogén mutációs státusz vizsgálata új generációs szekvenálással, reverz hibridizációs módszerrel (StripAssay) a kezelés különböző időpontjaiban, cfDNS-ből, illetve tumorszövetből izolált DNS-ből. Továbbá a terápiás hatékonyság szempontjából ugyancsak előremutató a daganatok hypoxia adaptációját jelző CAIX fehérje expresszió vizsgálata is. Ennek elemzésére került sor a tumor proliferációs aktivitás, regresszió, KRAS mutációs státusz és a betegek túlélésének függvényében, amit mind core-biopsziás, mind sebészi tumormintákon elvégeztünk. Eredményeink azt mutatták, hogy a multiplex primer daganatok gyakran eltérő genetikai profillal rendelkeznek, ezért csakúgy, mint áttéteiket célszerű külön entitásként kezelni, eltérő terápiás potenciáljuk miatt. Ezt jól tükrözik az eltérő KRAS szubklónok egyes tumoros területekben, illetve ezek eltűnése, újak megjelenése a terápia során. A vérből izolált cfDNS genetikai monitorozása prediktív génvariánsok jelenlétét igazolhatja. Alkalmas például az anti-EGFR terápiával szembeni, vagy más gyógyszer rezisztencia előrejelzésére. A kezeletlen daganatok CAIX expressziója a biopsziás és a sebészeti minták között korrelációt mutat. Mind kezelés előtt, mind neoadjuváns kezelés után a CAIX expresszió mértéke és a tumor mutáns KRAS státusza között szignifikáns pozitív kapcsolat van. Következtetésünk szerint az aktiváló KRAS mutációk lényeges szerepet játszhatnak a végbéltumorsejtek anyagcseréjének és rezisztenciájának szabályozásában. Továbbá az alacsony tumor regressziós grádussal rendelkező betegek esetében a CAIX magas kifejeződése a kezelés utáni szövetmintákban is megfigyelhető volt, ebből kifolyólag a CAIX potenciálisan hasznos lehet a preoperatív kezelést túlélő tumoros területek jellemzésére. Colon cancer is the third most commonly diagnosed and the second most common cause of death. Early diagnosis, determination of histopathological type, and molecular profiling, including the examination of KRAS variants, are crucial for personalized therapeutic decision-making. The analysis of cell-free DNA (cfDNA) extracted from plasma, unlike the often challenging biopsy and rebiopsy sampling for predictive mutation profiling, can provide an alternative. Furthermore, it allows for real-time genetic analysis of malignant tumors, monitoring heterogeneity, tracking therapeutic responses, and detecting early recurrence. Exploring adaptive mechanisms in the hypoxic tissue environment is also of paramount importance. Recent studies indicate that carbonic anhydrase IX (CAIX), a hypoxic marker, can interact with numerous signaling pathways and mechanisms, affecting the response of cancer cells to radiation and chemotherapy. Our goal was to investigate the mutational status of the KRAS oncogene, which plays a crucial role in tumor development, using next-generation sequencing at various treatment time points, DNA isolated from cfDNA, and tumor tissue DNA. Additionally, the examination of CAIX protein expression, indicating tumor hypoxia adaptation, is also promising for therapeutic efficacy. This analysis was performed in relation to tumor proliferation activity, regression, KRAS mutation status, and patient survival, using both core biopsy and surgical tumor samples. Our results showed that multiplex primary tumors often have different genetic profiles, and therefore, similar to metastases, they should be treated as separate entities due to their distinct therapeutic potential. This is well-reflected in the different KRAS subclones in some tumor areas, as well as their disappearance and appearance during therapy. Genetic monitoring of cfDNA isolated from blood can confirm the presence of predictive gene variants, suitable, for example, for predicting resistance to anti-EGFR therapy or other drug resistance. The CAIX expression in untreated tumors shows correlation between biopsy and surgical samples. Both before and after neoadjuvant treatment, there is a significant positive relationship between the degree of CAIX expression and the tumor's mutant KRAS status. In conclusion, activating KRAS mutations may play a significant role in regulating the metabolism and resistance of rectal tumor cells. Moreover, in patients with a low tumor regression grade, high CAIX expression was observed in post-treatment tissue samples, suggesting that CAIX could potentially be useful for characterizing surviving tumor areas after preoperative treatment.
Szabadon hozzáférhető
Gyulladásos ízületi kórképek cardiovascularis rizikójának és gyors radiológiai progressziójának felmérése
Végh, Edit; Szűcs, Gabriella; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
A gyulladásos ízületi betegségeknél, mint az RA és az SPA, a korai adekvát kezelés nem csak az ízületi destrukció, a mozgáskorlátozottság kivédése, hanem az egyik leggyakoribb társbetegség, a cardiovascularis morbiditás elkerülése miatt is fontos. Találnunk kell olyan markereket, vizsgáló módszereket, melyek könnyen kivitelezhetőek, reprodukálhatóak és előre jelzik a CV morbiditást. Kiemelt jelentőségű a gyors radiológiai progressziójú (RRP) betegek kiválasztása is RA-s betegeknél, ilyen eszköz lehet a különböző mátrixmodellek használata. Tanulmányunkban célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk az egy éves TNF-α gátló kezelés vascularis hatását non-invazív ultrahangos technikával RA-s (36 fő) és SPA-s (17 fő) betegekben. Összefüggéseket kerestünk a vascularis paraméterek - mint az endothel diszfunkcióra utaló FMD és az érfalmerevségre utaló ccIMT, PWV- valamint a beteg klinikai jellemzői között. A hazai RA-s betegpopulációban (1356 fő) terveztük meghatározni a magas RRP kockázat prevalenciáját, valamint összehasonlítást végeztünk RRP tekintetében a MTX-ra reagálók és az arra nem reagálók között. Az RA-s és SPA-s betegek vegyes csoportjában a TNF-α gátlás javította vagy stabilizálta a vascularis patofiziológiát. A gyulladás (CRP) összefüggésbe hozható az FMD-vel, míg, többek között a terápiára adott klinikai válasz hiánya (cNR) befolyásolhatja a vascularis funkciót. A hazai RA-s betegek 18%-ának volt magas kockázatú RRP-je (≥40%). A magas kockázatú RRP-vel rendelkező RA-s betegek életkora szignifikánsan alacsonyabb volt, az alacsony kockázatú csoporthoz képest. A MTX-ra adott válasz hiánya, a férfi nem, a kiindulási erózió és az ACPA szeropozitivitás független prediktorai voltak az RRP magas kockázatának. In inflammatory rheumatic disorders, such as RA and SPA, early adequate treatment is important not only to prevent joint destruction and mobility limitations, but also to avoid one of the most common comorbidities, cardiovascular morbidity. We need to find markers and methods that are easy to implement, reproducible and predict CV morbidity. The selection of patients with rapid radiological progression (RRP) in RA patients is also of prime importance, the use of different matrix models can be such a tool. In our study, we aimed to investigate the vascular effect of an one-year TNF-α inhibitor treatment using a non-invasive technique in patients with 36 RA and 17 SPA. We are looking for correlations with vascular parameters such as FMD, indicating endothelial dysfunction, and ccIMT, PWV indicating carotid atherosclerosis, arterial stiffness-and the patient’s clinical characteristics. We wanted to determine the prevalence of high RRP risk in the Hungarian RA population (including 1356 patient) and compared RRP responders to methotrexate (MTX) and those who did not. In a mixed cohort of RA and SPA patients, TNF-α inhibition improved or stabilized vascular pathophysiology. Inflammation (CRP) has been associated with FMD, while, among others, clinical lack of response to therapy (cNR) may influence vascular function. 18% of RA patients in Hungary had high-risk RRP (≥40%). The age of RA patients with high-risk RRP was significant lower, compared to the low-risk group. Lack of response to MTX, male gender, baseline erosion, and ACPA seropositivity were independent predictors of high risk of RRP.
Szabadon hozzáférhető
Effects of JAK inhibition on bone loss and vascular inflammation in rheumatoid arthritis
Hamar, Attila; Szamosi, Szilvia; Hamar, Attila; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
A rheumatoid arthritis (RA) egy krónikus, szisztémás gyulladásos megbetegedés, mely szimmetrikus polyarthrissel és ízületi károsodással jár. Az RA-ban szenvedő betegek fokozottan hajlamosak a szív- és érrendszeri betegségekre (CVD), valamint a helyi és szisztémás osteoporosisra, ami a csonttörések fokozott kockázatához vezethet. A Janus kináz (JAK) inhibitorok az RA kezelésére használt legújabb terápiás szerek, melyek képesek egyidejűleg több különböző citokin, hormon és növekedési faktor jelátviteli útvonalát gátolni és így a gyulladásos folyamatokat csökkenteni. Vizsgálataink során a 12 hónapon át szedett, JAK gátló tofacitinib terápia hatásait tanulmányoztuk a csontdenzitásra (BMD) és a csontturnover markerekre, valamint az FDG-PET/CT segítségével meghatározott ízületi és érfali gyulladásra RA-s betegek. Első vizsgálatunkban azt találtuk, hogy egy éves tofacitinib kezelés képes gátolni a csontritkulás előrehaladását, csökkenteni a szisztémás gyulladást és javítani a klinikai paramétereket. Továbbá növelte a csontképződés markereit, miközben csökkentette a csontfelszívódási biomarkereket, ami a csontanyagcsere pozitív egyensúlyához vezetett. Eredményeink arra utalnak, hogy az autoimmunitás, az életkor, valamint a csont- és gyulladásos markerek mind szerepet játszhatnak a tofacitinib csontdenzitás változásokra gyakorolt hatásának modulálásában. Második vizsgálatunk kimutatta, hogy a tofacitinib az aortafali és szinoviális gyulladás csökkenéséhez vezetett, továbbá összefüggéseket figyeltünk meg az aortafali és ízületi PET/CT paraméterek és a gyulladásos markerek, valamint a betegségaktivitás között. Az ultrahanggal mért vaszkuláris paraméterek és a PET/CT értékek között is szignifikáns korrelációkat találtunk, így a szisztémás gyulladás fontos szerepet játszhat érfali gyulladás és érrendszeri károsodás kialakulásában. A csontanyagcserét vizsgálva, pedig azt találtuk, hogy a szisztémás gyulladás, valamint a szinoviális és vaszkuláris gyulladás is hozzájárulhat a csontvesztéshez RA-ban.
Szabadon hozzáférhető
Daratumumab és pomalidomid kezelésekkel szerzett klinikai tapasztalataink mielóma multiplexben
Lovas, Szilvia; Váróczy , László; Lovas, Szilvia; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Hematológiai Tanszék
A mielóma multiplex (MM) a kórosan átalakult, klonális plazmasejtek csontvelői szaporulata. A WHO klasszifikáció szerint az érett, perifériás B-sejtes neoplazmák közé tartozik. Az MM az összes daganatos megbetegedés körülbelül két százalékát teszi ki, döntően az időskor betegsége. Az átlag életkor a diagnózis idején 65 év. Jellemző a férfi predominancia. A mielóma multiplex klinikai tünetei a plazmasejt-szaporulathoz és az általuk termelt M-proteinek (paraproteinek) kóros felhalmozódásához köthetők. Diagnózisához elengedhetetlen a csontvelővizsgálat során vett minta mikroszkópos, illetve áramlási citometriai vizsgálata. A genetikai eltérések igazolásának pedig prognosztikai jelentősége van. A mielóma multiplex kezelése az utóbbi 20 évben óriási fejlődésen ment át, azonban a betegség továbbra is gyógyíthatatlan, a kórlefolyást remissziók és relapszusok váltakozása jellemzi. Kezelésének fő célja a remisszió elérése, a betegségmentes periódus és a túlélés meghosszabbítása, valamint a lehető legjobb életminőség fenntartása. Az úgynevezett hagyományos citosztatikumok, az autológ őssejttranszplantáció és az új terápiás szerek kombinálásával javult a terápia eredményessége és növekedett a várható teljes túlélés (OS). A terápiás eszköztár bővülésével a korábban rosszul kezelhető betegek is megfelelő terápiás választ érhetnek el, valamint mellékhatás-profilok és a társbetegségek figyelembevételével a kezelés egyre inkább személyre szabható. A mielóma multiplex kezelésével kapcsolatos ismeretek a nagyszámú új gyógyszer miatt rohamosan bővülnek. A terápiás döntést a klinikai tanulmányok eredményei jelentősen befolyásolják, illetve a megfelelő terápia kiválasztását nehezíti a gyógyszerek országonként eltérő hozzáférhetősége. Jelenleg csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre a hazai klinikai gyakorlatban alkalmazott kezeléssel kapcsolatos úgynevezett’real-world’ adatok, ezért munkám során magyarországi hematológiai centrumokból retrospektív adatgyűjtés alapján vizsgáltam az epidemiológiai adatokat, klinikai megjelenést, terápiás válaszra, vesefunkcióra, túlélési adatokat is.
Szabadon hozzáférhető
A vörösvérsejt aggregatio haematocrit függőségének vizsgálata, valamint változásai policisztás ovárium szindróma során
Bedőcs-Baráth, Barbara; Deák, Ádám; Baráth , Barbara; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani Tanszék
Az egyes haematológiai és haemorheológiai paraméterek kölcsönösen hatással vannak egymásra. Ismert, hogy a haematocrit-teljes vér viszkozitás viszonya nem lineáris, ahogy a haematocrit-vörösvérsejt aggregatio kapcsolat sem, azonban a szakirodalomban fajok közötti különbségekre nem találtunk adatokat. Célunk volt a haematocrit és a vörösvérsejt aggregatio kapcsolatának és annak fajok közötti különbözőségének feltárása, amelyhez különböző Hct értékre beállított vvs-autológ plazma szuszpenziókat használtunk, négy faj (humán, patkány, kutya, sertés) vérmintáit használva. Ezen kívül célul tűztük ki egy átfogó haematológiai és haemorheológiai vizsgálat elvégzését policisztás ovárium szindróma (PCOS) patkány modellben. Eredményeink alapján az aggregatio-haematocrit kapcsolat jelentős faji különbségeket mutatott, az emberi vérmintáink aggregatiós értékei bizonyultak a legérzékenyebbnek a haematocrit változására. Magasabb, illetve alacsonyabb haematocrit tartományban csökkenő aggregatiót találunk, ez legkifejezettebben az M5s fény-transzmissziós index paraméter és a fény-reflektancia elvén meghatározott amplitúdó paraméter esetén mutatkozott meg. Leírtuk, hogy a vörösvérsejt aggregatióhoz tartozó „optimális” haematocrit érték faji különbségeket mutat. Bár a policisztás ovárium szindróma szinte népbetegségnek számít, és leírták, hogy cardio-vasculáris betegségekre hajlamosít, ennek ellenére a PCOS haemorheológiai paraméterekre gyakorolt hatásáról kevés adat érhető el. Az alkalmazott állatmodellben a humán betegeknél leírt változásokat figyeltünk meg, mind hormonális, mind metabolikus paraméterek tekintetében, ami testtömeg növekedésben, emelkedett éhgyomri vércukorszintben, aciklicitásban és policisztás petefészkek megjelenésében mutatkozott meg. A kezelt csoportban szignifikáns csökkenést láttunk a vörösvérsejtszám, haematocrit és haemoglobin értékekben. Először írtuk le, hogy ösztradiol-valerát indukálta PCOS patkánymodellben a vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás fokozódik.
Szabadon hozzáférhető
Minimálisan invazív beavatkozások hatékonysága az infertilitás kivizsgálásában és kezelésében
Lőrincz, Judit; Török, Péter; Lőrincz, Judit; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet
Bevezetés: Infertilitásról - az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint – akkor beszélünk, amikor egy pár (ahol a pár női tagja 35 évnél fiatalabb) rendszeres, védekezés nélküli nemi életet él, ennek ellenére egy éven belül nem jön létre a kívánt terhesség. A WHO adatai alapján a világon a párok több, mint 15%-a szenved meddőségtől, míg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatszolgáltatása szerint Magyarországon a házaspárok megközelítőleg 20%-a szembesül a terhesség vállalásának nehézségével, melynek hátterében több tényező állhat. Női oldalról az IVF legfőbb indikációja és egyben a meddőség leggyakrabban előforduló és definitív oka a petevezetékek okklúziója. Tuba eredetű infertilitásról beszélünk kétoldali kürtokklúzió vagy teljes hiányuk esetén. Pozitív átjárhatósági vizsgálati eredmény birtokában, (ha mindkét oldali petevezeték lezártnak bizonyul) megoldásként az asszisztált reprodukciós technikák (in vitro fertilizáció) mellett lehetőségként felmerül a rekonstrukciós reproduktív sebészet lehetősége, azaz a kürtök újra átjárhatóvá tétele. A műtétek eredményessége azonban nem haladja meg az in vitro fertilizációs technikák sikerességét, mindemellett pszichés, anyagi és fizikális megterhelést jelenthetnek a páciensek részére. Ezért hatványozottan fontos, hogy a kürtátjárhatósági vizsgálatok kiválasztása a lehető legnagyobb pontossággal történjen, az álpozitív eredményeket csökkentve és ezáltal a felesleges beavatkozások számát is. Célkitűzés: Célunk, a jelen értekezés alapjául szolgáló kutatások során a modern meddőségi kivizsgálás újabb aspektusainak ismertetése, jelentősége, aktualitása a tudományágon belül, ezek összehasonlítása, és esetlegesen egyes határterületek bevonásával újabb eljárások kifejlesztése, vagy a meglévő technikák modernizálása volt. Az ezzel foglalkozó szakirodalomban számos olyan területet írtak le, amelyek még csak feltételezések vagy nem elég részletesek (összenövések, uterus és tuba kontrakciók…stb.), de nagyban befolyásolják a módszerek eredményességét. Munkacsoportunk által vizsgált két indirekt és egy direkt módszer, melyek értekezésem fő tárgyát képzik: 1. Új minimál invazív eljárások a petevezetők vizsgálatában - buborék jel prediktív értéke hiszteroszkópia során: az irodalomban korábban már leírásra került a meddőségi kivizsgálás keretein belül végzett HSC-LSC során észlelt indirekt buborék-jel. Ez a mellékleletként észlelt jelenség indirekt módon utalhat a petevezetékek átjárhatóságára. 2. Ismert módszerek módosítása jobb eredmények elérésének céljából - HSSG (hisztero-szalpingoszcintigráfia) SPECT-CT-vel kiegészítve: a petevezeték- átjárhatóság egyik indirekt vizsgálómódszere az izotópos kürtátjárhatósági vizsgálat (kürtszcintigráfia, HSSG), melyet SPECT CT vizsgálattal kiegészítve alkalmaztunk a gyakorlatban. 3. Office hiszteroszkópia során végzett szelektív pertubáció eredményeinek vizsgálata: - ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy értékeljük a szelektív petevezeték kanülálást és a kromopertubáció eredményeit szubfertilis nőknél office hiszteroszkópia során. Eredményeink: 1. Indirekt buborék-jel vizsgálata hiszteroszkópia során Ezt a prevalencia vizsgálatot 2015. december 1. és 2016. december 31. között a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján végeztük. A vizsgálatban 61 nőbeteg vett részt. A tanulmányt a Helyi Etikai Bizottság hagyta jóvá, illetve a STROBE tanulmány és a Helsinki Nyilatkozat alapján készült. Minden beavatkozás komplikációmentesen zajlott. A betegek átlagos életkora 32,0 ± 4,36 év, átlagos testtömeg indexük (BMI) 22,7 ± 4,19 kg/m2 volt. A vizsgálat indikációját primer vagy szekunder sterilitás képezte. Az átlagos meddő periódus időtartama 29,4 hónap volt. A kezdő lépés diagnosztikus hiszteroszkópia volt. Mindkét oldali tubaszájadékot azonosítottuk, így a légbuborékok mozgása megbízhatóan értékelhető volt. Az indirekt buborék-jel módszer alapján a 61 vizsgált alany összesen 122 kürtjéből 36 (29,5%) esetben volt elzáródva a jobb oldali petevezeték, és 33 (27%) esetben volt elzáródva a bal oldali. A referencia módszer (LSC-CHT) 57 (46,7%) elzáródott petevezetéket igazolt. Ez alapján értékeltük a hiszteroszkópia során észlelt indirekt buborék-jel specificitását, szenzitivitását, pozitív (PPV) és negatív prediktív értékét (NPV). Nem találtunk bizonyítékot a kor, a magasság, a súly, valamint a BMI különbségére az indirekt buborék-jel kategóriák között, azonban megfigyelhető volt, hogy a laparoszkópos kromohidrotubáció során átjárhatónak bizonyult kürtök csoportjában szignifikánsabb fiatalabb volt az életkor és alacsonyabb volt a BMI ahhoz a csoporthoz képest, ahol a petevezetékek lezártak voltak. Kereszttáblák segítségével kiszámítottuk a specificitást, szenzitivitást, pozitív (PPV) és negatív prediktív értéket (NPV) indirekt buborék-jel esetén, referenciaként a laparoszkópos kromohidrotubációt véve. A buborék-jel szenzitivitása 73.2 % (57.1-85.8 %, 95 % CI), specificitása 70 % (45.7-88.1 %, 95 % CI), pozitív prediktív értéke 83.3 % (67.2-93.6 %, 95 % CI), negatív prediktív értéke 56 % (34.9-75.6 %, 95 % CI) volt bármely petevezeték átjárhatósága esetén. Annak érdekében, hogy a buborék-jel osztályozási módszerét részletesebben le tudjuk írni, az analízist megismételtük kürtönként. A bal oldalon a szenzitivitás 65.6 % (46.8-81.4 %, 95 % CI) a specificitás 75.9 % (56.5-89.7 %, 95 % CI), a pozitív prediktív érték 75 % (55.1-89.3 %, 95 % CI) a negatív prediktív érték 66.7 % (48.2-82.0 %, 95 % CI) volt. A jobb oldali petevezeték esetén gyengébb eredmények születtek: a szenzitivitás 48.5 % (30.8-66.5 %, 95 % CI), a specificitás 67.9 % (47.6-84.1 %, 95 % CI), a pozitív és a negatív prediktív érték pedig 64 % (42.5-82.0 %, 95 % CI) és 52.8 % (35.5-69.6 %, 95 % CI) volt. 2. Hiszteroszalpingo-szcintigráfia a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára A statisztikai elemzést STATA 14.1-es verziójával készítettük (STATA Corp, College Station TX, USA). A folyamatos változókat átlag ± standard eltérésként (SD), a dichotóm adatokat abszolút számként és százalékként jelöltük. A csoportok közötti arányok különbségét Khi-négyzet teszt segítségével elemeztük. A szignifikancia szint p<0,05-nek volt beállítva. A szenzitivitás, specificitás, pozitív prediktív érték és negatív prediktív érték meghatározása 95%-os konfidencia intervallumokat használtunk a binomiális eloszláshoz Wilson-tétel alkalmazásával. A tanulmány során 70 meddő nőbeteget vizsgáltunk. Az átlagéletkor 30.87 ± 4.24 év volt. Az átlagos követési idő 469 nap (77-1121 nap) volt. A meddőség átlagos időtartama páciensenként 2,09 év volt. Összehasonlítottuk az egyszerű dinamikus, a forszírozott dinamikus és a SPECT/CT eredményeket. Diagnosztikai teljesítményük alapján értékeltük az egyes akvizíciós módszereket. Az egyszerű dinamikus vizsgálat („A” módszer) során 29 páciensnél mindkét petevezeték lezártnak bizonyult, 28 esetben csak az egyik oldal volt elzáródva, 13 esetben pedig mindkét oldali kürt átjárható volt. Így a szenzitivitás 87.5%, a specificitás 71.7%, a pozitív és negatív prediktív érték pedig 31.8%, és 97.4%-nak bizonyult. A forszírozott dinamikus vizsgálat („B” módszer) során 21 páciens esetében mindkét petevezeték átjárható volt, 28 nőbetegnél csak az egyik oldali kürt volt elzáródva, 21 esetben pedig mindkét oldal átjárható volt, így elérve 87.5%-os szenzitivitást, 88.7%-os specificitást, 53.8%-os pozitív prediktív érték és 97.9% negatív prediktív értékek mellett. SPECT/CT hozzáadása a forszírozott dinamikus vizsgálathoz („C” módszer) javította a hiszteroszalpingo-szcintigráfia diagnosztikus pontosságát. 22 nőbetegnek mindkét petevezetéke lezárt volt, 23 páciensnek csak az egyik oldali kürtje volt lezárva, míg 25 nőnek mindkét petevezetéke átjárható volt. Ez 88,7%-os specificitást eredményez, a szenzitivitás elérte a 100%-ot, míg a pozitív és negatív prediktív értékek 57,1%, illetve 100% voltak. A szenzitivitás és a specificitás különbsége Khi-négyzet próbával a forszírozott dinamikus és SPEC/CT technikák között nem volt szignifikáns (p>.1). A három módszer közül a SPECT/CT eredménye a legpontosabb. Összefoglalva 86 elzáródott petevezetéket detektáltunk, illetve a forszírozott dinamikus vizsgálatot követően 16 esetben (18,6%) a kürtök átjárhatóvá váltak a már korábbi irodalmakban leírásra került tubal flushing effect hatására. 3. Office hiszteroszkópia - szelektív pertubáció (SPT) során dokumentált eredményeink Debreceni meddőségi ambulanciánkon 2018-2022 között 212 szelektív pertubációs eljárást végeztünk ambuláns office hiszteroszkópia során. A vizsgált populációban az ambuláns méhtükrözés indikációját 75%-ban primer infertilitás, 22,17%-ban secunder infertilitás, 0,94 % -ban ultrahang eltérés, 1,89%-ban pedig ismétlődő vetélés képezte. A páciensek átlagéletkora (SD) 33,1 ± 4,77 év volt. Az átlag testsúly 64,67 kg, az átlagos BMI 22,87 kg/m2 volt. Az office hysteroscopos szelektív kromopertubáció során 61,32%-ban detektáltunk tubaabnormalitást: 43,08%-ban (N=92) kétoldali, 56,92%-ban pedig unilaterális elzáródás igazolódott. A diagnosztikus hiszteroszkópia során a méhüreg vagy az endometrium bármilyen morfológiai elváltozása kimutatható. Az elvégezett beavatkozások közül a méhüreg vizsgálata során 61 esetben került felfedezése egyéb patológia: 13 esetben volt szükség polypectomiára is, 1 betegnél myomectomiát végeztünk, 39 esetben pedig endometriális eltérés miatt biopsziát végeztünk, így 8 páciensnél krónikus endometritist sikerült kimutatni. A 212 diagnosztikus office hiszteroszkópia során szövődmény nem fordult elő. Összefoglalás: Munkám során egyrészről egy új módszer - az indirekt buborék jel - hatékonyságát vizsgáltuk a petevezeték átjárhatóságának megítélésére hiszteroszkópia során, másrészről két már ismert módszer, a hiszteroszalpingo- szcintigráfia (HSSG) módosítást követően, illetve az ambuláns méhtükrözés során végzett szelektív pertubáció létjogosultságát határoztuk meg az átjárhatósági vizsgálatok körében. Vizsgálataink során, meddőségi kivizsgálás keretén belül összehasonlítottuk a hiszteroszkópia során megfigyelhető indirekt buborék jel, valamint a laparoszkópos kromohidrotubáció során észlelt petevezeték-átjárhatóság korrelációját. Összefoglalva elmondható, hogy a látható légbuborékokon alapuló módszer a hiszteroszkópia során nem volt kellően pontos a petevezeték átjárhatóságának előrejelzésében ilyen formában, azonban a megfelelő módosításokat követően, a módszert standardizálva, a jövőben direkt vizsgálómódszerként egy biztonságos, költséghatékony alternatíva lehet a petevezetők átjárhatóságának vizsgálatára. Munkacsoportunk emellett megvizsgálta a hiszteroszalpingo-szcintigráfia SPECT/CT-vel módosított vizsgáló módszer prediktív értékét a petevezeték-átjárhatóság vizsgálata során. Az eredményeink alapján elmondható, hogy a SPECT/CT-vel történő kiegészítés szignifikánsan növelte a szenzitivitást és jó specificitással rendelkezik, ezért elmondható, hogy a kürtszcintgráfia a jövőben egy ambulanter, altatás nélkül elvégezhető, biztonságos alternatíva lehet első lépcsőként a petevezetők átjárhatóságának vizsgálatára. Mindemellett eredményeink és megfigyeléseink alátámasztják, hogy az office hiszteroszkópia során végezhető szelektív pertubáció egy hatékony, pontos, minimálisan invazív módszer a petevezeték átjárhatóságának ambuláns vizsgálatára, a megfelelő asszisztált reprodukciós technikák kiválasztásához. Alkalmazásával elkerülhető az általános anesztézia vagy az irradiációval járó technikák (HSG) szövődményei. Sőt, a méhüreg vizsgálatával egyéb patológiák, mint például polipok, mikropolipok, miómák, krónikus endometritis kimutathatók és együlésben kezelhetők, így a termékenység is javítható. Összefoglalva elmondható, hogy a kürtátjárhatóság vizsgálatára alkalmas modern, minimál-invazív, költséghatékony, érzéstelenítést nem igénylő ambuláns módszerek terjedésével az altatással járó laparoszkópos kromohidrotubációk száma csökkenthető, második lépcsős vizsgálattá tehető, mely így az ellátó rendszer és a paciens részére is jóval kevesebb ápolási időt eredményez.
Szabadon hozzáférhető
Modern módszerek a gyomor adenokarcinóma és az emlőrák progmózisának vizsgálatában
Varga, Zsolt; Tóth, Dezső; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Intézet
A nyirokrendszer, a nyirokerek és nyirokszervek bonyolult hálózata nélkülözhetetlen szerepet játszik a szervezet folyadékegyensúlyának, valamint immunológiai szerepe által a szervezet védekezőképességének fenntartásában. Paradox módon azonban szűrő funkciójából adódóan otthonául szolgálhat a rákos sejtek disszeminációjának is. A szolid tumorok nyirokcsomó-áttéteinek megjelenése rendkívüli jelentőséggel bír. Egyrészt prognosztikai szerepe van: jelzi, hogy a malignus elváltozás - ha távoli áttétet még nem is adott, túllépett az adott szerv határain, lokoregionális folyamattá vált. Ebben a stádiumban már drasztikusan romlanak a várható túlélési eredmények, emelkedik a kiújulás kockázata. Másrészt terápiás következménye is van: a betegség ellátása agresszívabb, potenciálisan nagyobb megterhelést jelentő kezelést igényel. A sebészi beavatkozások a mai napig a szolid daganatok kezelésének alapját képzik, annak invazivitását és kiterjedését is befolyásolja a limfogén áttétek jelenléte. A jelenlegi kutatások egyik fő fókusza a sebész és sebészet szerepének vizsgálata a szolid tumorok prognózisában. Két szolid daganattípus, a gyomor adanokarcinóma és az emlőrák nyirokcsomó áttéteivel, a korai felismerésük prognosztikai szerepével kapcsolatos kutatási eredményeket illetően a két témakör közötti kapcsolódási pont a megelőzés, valamint a nyirokcsomó áttétek hatékony felismerése által a korai, egyére szabott kezelés lehetősége, valamint annak a várható túlélésre gyakorolt kedvező hatása. A gyomorrák nyirokcsomó áttéteinek felismerésére alkalmazott két modern technika, az őrszem nyirokcsomó biopszia és a Maruyama Számítógépes Program egymást kiegészítő vizsgáló eljárások. Emellett a 2003-ban bevezetett lakossági emlőrákszűrő program sebészi kezelésre gyakorolt hatását, a rövidtávú, valamint 10 éves túlélési eredményeit hazánkban még senki nem vizsgálta, illetve ilyen irányú közlemény nem született - pedig ez az egyik legfontosabb mérőszáma minden egyes onkológiai szűrőprogramnak. Ezek a hiányzó adatok nehezítik a szűrőprogram hatékonyságának értékelését, hiányukban nem lehet pontos képet alkotni a program működéséről, továbbá nem lehet megalapozott döntéseket hozni a program fejlesztéséről. Hiányukban kevésbé tudunk tanulni a szűrőprogramokból és kevésbé tudjuk ezeket az ismereteket átültetni más, hasonló népegészségügyi programokba. Az eredményekből levont tanulságok tehetnék lehetővé az egészségügyi ellátás javulását. A fentieknek megfelelően vizsgáltuk a gyomortumorok esetén egy algoritmus olyan lehetőségét, melynek segítségével mind korai, mind előrehaladott gyomorrákban 100%-os biztonsággal tudjuk előre jelezni a metasztatikus nyirokcsomó állomásokat. Ezáltal lehetőségünk volna a magasabb szövődménnyel járó kiterjesztett nyirokcsomó disszekciók elkerülésére. Emellett, kerestük a választ arra, hogy a lakossági emlőrákszűrés hogyan befolyásolja a jobb esztétikai eredményt adó emlőmegtartó műtétek arányát, és onkológiai szempontból milyen hatással van a 10 éves betegségmentes és teljes túlélésre.

Böngészés

legfrissebb feltöltések