Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)
Orvostudományi doktori tanács
D44
Doktori programok:
- Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán) - Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András) - Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 270)
Tétel Szabadon hozzáférhető A vitreolenticularis határfelszín vizsgálata, különös tekintettel a phacoemulsificatio során bekövetkező változásokra(2026) Dr. Elekes, Ágnes; Dr. Vámosi, Péter; Elekes, Ágnes; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Egyetemen kívüliA disszertáció célja a vitreolenticularis határfelszín, különösen az elülső üvegtesti határhártya (EH) viselkedésének vizsgálata eseménytelen phacoemulsificatiót követően swept-source elülső szegmens optikai koherencia tomográfia (SS-AS-OCT) alkalmazásával. Prospektív vizsgálatunkban 102 beteg 102 szemét követtük preoperatíve, majd a műtétet követő 1 nap, 1 hét, 1 hónap, 3 hónap, 6 hónap és 1 év elteltével. Az EH és a Berger-tér (BS) vizsgálatához az Anterion SS-AS-OCT készülék manuális és automata üzemmódját alkalmaztuk. Emellett 82 szem bevonásával elemeztük a phacoemulsificatio intraoperatív paramétereinek hatását az EH állapotára és a Berger-térben megjelenő lencseanyagok (LM-BS) kialakulására. Vizsgálataink során elsőként dolgoztunk ki olyan rutinszerűen alkalmazható manuális SS-AS-OCT protokollt, amely megbízhatóan tette lehetővé az EH preoperatív ábrázolását phakiás szemeken. A manuális üzemmód szignifikánsan nagyobb érzékenységgel detektálta az EH leválását, mint az automata beállítás. A szemeket preoperatív EH-állapot alapján csoportosítottuk. Azokban a szemekben, ahol az EH már preoperatíve levált, a posztoperatív Berger-tér mélysége minden kontrollidőpontban szignifikánsan nagyobb maradt, mint azokban az esetekben, ahol az EH leválás csak a műtétet követően alakult ki. Az EH ábrázolhatósága idősebb életkorral és rövidebb tengelyhosszal mutatott összefüggést. Az intraoperatív paraméterek elemzése igazolta, hogy a nagyobb kumulatív disszipált energia (CDE), a fokozott folyadékfelhasználás, a nagyobb magkeménység és a zonuláris gyengeség szignifikánsan korrelálnak a posztoperatív EH leválással. A zonula lazasága és a magasabb folyadékhasználat emellett az LM-BS kialakulásának független prediktorának bizonyult. Eredményeink alátámasztják, hogy a vitreolenticularis egység integritása érzékenyen reagál a phacoemulsificatio hidrodinamikai és mechanikai hatásaira. Az SS-AS-OCT alkalmas módszer az EH posztoperatív követésére, valamint az elülsőüvegtesti határfelszín anatómiai változásainak objektív értékelésére. The aim of this dissertation was to investigate the behavior of the vitreolenticular interface, with particular emphasis on the anterior hyaloid membrane (AHM), following uncomplicated phacoemulsification using swept-source anterior segment optical coherence tomography (SS-AS-OCT). In this prospective study, 102 eyes of 102 patients were examined preoperatively and subsequently at 1 day, 1 week, 1 month, 3 months, 6 months, and 1 year after surgery. The AHM and Berger’s space (BS) were evaluated using both manual and automatic modes of the Anterion SS-AS-OCT device. In addition, the influence of intraoperative phacoemulsification parameters on postoperative AHM status and the occurrence of lens material in Berger’s space (LM-BS) was analyzed in a subgroup of 82 eyes. We were the first to establish a routinely applicable manual SS-AS-OCT imaging protocol that enabled reliable preoperative visualization of the AHM in phakic eyes. Manual imaging demonstrated significantly greater sensitivity for detecting anterior hyaloid detachment compared with the automatic acquisition mode. Based on the preoperative status of the AHM, eyes were classified into study groups. Eyes exhibiting preoperative AHM detachment showed significantly greater postoperative Berger’s space depth at all follow-up examinations compared with eyes in which detachment developed only after surgery. Visualization of the AHM was associated with older patient age and shorter axial length. Analysis of intraoperative parameters demonstrated that higher cumulative dissipated energy (CDE), increased fluid usage, greater nuclear density, and zonular weakness were all significantly associated with postoperative AHM detachment. Furthermore, zonular weakness and elevated fluid consumption proved to be independent predictors of intraoperative LM-BS formation. Our findings indicate that the integrity of the vitreolenticular interface is highly sensitive to the hydrodynamic and mechanical effects of phacoemulsification. SS-AS-OCT represents a reliable modality for postoperative monitoring of the AHM and for objective evaluation of anatomical alterations within the vitreolenticular interface.Tétel Szabadon hozzáférhető Lokális, interpolált és áthelyezett musculocutan lebenyek komplex áramlástani vizsgálatai kísérletes sebészeti modellen(2026) Dr. Kincses, Gergő; Prof. Dr. Németh, Norbert; Kincses, Gergő; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani TanszékA kiterjedt lágyrészdefektusok komplex ellátása nagy kihívást jelent. A mikrosebészet térhódításával lehetőség nyílt pedunculált lebeny interpolálására, illetve ér-anastomosisok révén, szabad lebeny átültetésére. A sikeres átültetés kulcsa az ischaemiás károsodások minimalizálása. Thromboticus események és ischaemia-reperfusiós károsodások a műtéti procedúra minden fázisában előfordulhatnak. Bár a major szövődmények ismertek, a microcirculatio, perfusio és micro-rheologiai paraméterek változásainak kapcsolata nem tisztázott. Ezen paraméterek vizsgálatához olyan kísérletes lebenymodell kidolgozására van szükség, mely jól reprodukálható, jelentős funkciókiesést nem okoz és sokoldalú átültethetőséget tesz lehetővé. Az általunk alkalmazott cutaneus maximus bőr-izom lebeny modell jól alkalmazható és szabványosítható a lebenyek pathophysiologiai kutatásaiban. A lebenyek jó gyógyhajlamot mutattak. Az átültetés jelentős funckióvesztést nem okozott. A megváltozott szöveti perfusio és a microcirculatiós mintázat kielégítő volt a lebeny túléléséhez és a sebgyógyuláshoz. Komplex monitorozási protokollunk a műtét során lehetővé tette a lebeny feszülésmentes pozicionálását, perfusiós keringésének intraoperativ vizsgálatát. A Cytocam videomikroszkóp könnyű alkalmazhatósága a microcirculatio állapotának valós idejű megítélését tette lehetővé. A korai postoperativ időszakban kialakuló károsodások korai felismerése és adekvát kezelésével a major szövődmények elkerülhetőek. Mind a helyi, mind a forgatott lebenyek életben maradtak és a sebgyógyulás jól haladt, a microcirculatiós felvételeken hypoperfusio és látható vörösvérsejt-aggregátumok voltak láthatók, főként az interpolált lebenyekben. Kutatásunkban kimutattuk, hogy a micro-rheologiai paraméterek (a vörösvérsejtek deformálhatósága és aggregatiója) a haematologiai paraméterekkel együtt hatással vannak a helyi és rotált izom-bőrlebenyek korai sebgyógyulási szakaszára. A két hetes utánkövetési időszakban a változások az akut fázis reakciókat tükrözték. A szövettani alapján gyógyulási zavart nem jelentkezett, a lebeny integrációja fiziológiásan zajlott. Az interpolált és átültetett lebenyek biomechanikai tulajdonságai romlottak, mely a megváltozott perfusio, elhúzódó regeneráció eredménye lehetett. Összességében elmondható, hogy az alkalmazott modell alkalmasnak tűnik a szöveti perfusióra és a komplikációk megelőzésére fókuszáló további vizsgálatokhoz. Ezekhez a kísérleti műtétekhez megfelelő mikrosebészeti készségek szükségesek, a kielégítő eredmények elérése érdekében elengedhetetlen a megfelelő tanulási görbe.Tétel Szabadon hozzáférhető Őssejtmobilizációs technikák és egyes csontvelői mikrokörnyezeti biomarkerek vizsgálata myeloma multiplexben(2026) Obajed Al-Ali, Nóra; Váróczy , László; Obajed Al-Ali, Nóra; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Hematológiai TanszékA myeloma multiplex (MM) egy klinikailag és biológiailag rendkívül heterogén malignus plasmasejtes betegség, melynek kialakulásában és progressziójában genetikai eltérések és a csontvelői mikrokörnyezet komplex kölcsönhatásai egyaránt meghatározó szerepet töltenek be. Bár az elmúlt évtizedekben az MM kezelése jelentős fejlődésen ment keresztül, a betegség továbbra is gyógyíthatatlan, így új prognosztikus és prediktív biomarkerek azonosítása, valamint a terápiás stratégiák optimalizálása kiemelt jelentőségű. Doktori értekezésem két fő célkitűzést fogalmazott meg. Egyrészt az MM-ben alkalmazott különböző őssejtmobilizációs stratégiák hatékonyságának klinikai összehasonlítását autológ hemopoieticus őssejt-transzplantációra alkalmas betegek körében. Másrészt a csontvelői mikrokörnyezethez, valamint a metabolikus és gyulladásos folyamatokhoz kapcsolódó új biomarkerek szerepének vizsgálatát célozta. Az őssejtmobilizációs vizsgálat során a kemoterápiával és önmagában granulocyta-kolónia stimuláló faktor (G-CSF) alkalmazásával végzett őssejtgyűjtések hatékonyságát elemeztük. Eredményeink alapján a mobilizációs stratégia szignifikánsan befolyásolta a gyűjtött CD34+ sejtszámot, az aferezisek számát, a plerixafor adás szükségességét és a mobilizáció sikerességét. Ugyanakkor mindkét módszer biztonságosnak és klinikailag jól alkalmazhatónak bizonyult. A biomarker vizsgálat keretében MM-ben szenvedő betegek és egészséges kontrollszemélyek szérummintáiban adipokinek (adiponektin, leptin, resistin, chemerin, adipsin), valamint oxidatív stresszhez és gyulladásos folyamatokhoz kapcsolódó egyéb mikrokörnyezeti fehérjék (thrombospondin-1, paraoxonase-1, myeloperoxidase) szintjét határoztuk meg. Eredményeink alapján több vizsgált biomarker szintje szignifikánsan eltért a beteg- és a kontrollcsoport között, valamint összefüggést mutatott a betegség biológiai jellemzőivel és a terápiás válasszal. Az adipokinek és az MM mikrokörnyezete közötti kapcsolat rávilágít a metabolikus és gyulladásos mechanizmusok meghatározó szerepére a betegség patofiziológiájában. Összességében eredményeink rámutatnak a csontvelői mikrokörnyezethez kapcsolódó biomarkerek potenciális prognosztikus szerepére, valamint alátámasztják az őssejtmobilizációs stratégiák személyre szabott megközelítésének létjogosultságát a modern betegellátásban.Tétel Szabadon hozzáférhető A transurethralis bipoláris prosztata enucleatio hatékonyságának és eredményességének felmérése(2026) Kiss, Zoltán; Flaskó, Tibor; Kiss, Zoltán; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA benignus prosztata hyperplasia (BPH) okozta alsó húgyúti tünetek az idősödő férfiak egyik leggyakoribb problémáját jelentik, amely jelentős életminőség romlással és növekvő egészségügyi terheléssel jár. A hagyományos transurethralis prosztata resectio (TURP) hosszú ideig gold standard eljárásnak számított, ugyanakkor ismert limitációi és szövődményei új, hatékonyabb és biztonságosabb technikák kifejlesztését tették szükségessé. Az anatómiai endoszkópos prosztata enucleatio (AEEP), ezen belül a transurethralis bipoláris prosztata enucleatio (TUEB), olyan korszerű minimál invazív eljárás, amely a nyílt adenomectomia elveit adaptálja transurethralis környezetben. Jelen értekezés célja a TUEB hatékonyságának és eredményességének értékelése, különös tekintettel a műtéti technikára, a perioperatív paraméterekre és a funkcionális kimenetelre. A szerző több mint 600 műtét során szerzett tapasztalataira támaszkodva retrospektív vizsgálatok keretében elemezte az en bloc technikával, korai sphincter felszabadítással végzett beavatkozások eredményeit, valamint összehasonlította a morcellatio és az alternatív „gomba technika” hatékonyságát nagyobb prosztataméret esetén. Az eredmények alapján a TUEB biztonságos és reprodukálható módszernek bizonyult, amely jelentős javulást eredményez a vizelési paraméterekben és a betegek életminőségében. A gomba technika megfelelő alternatívát kínál morcellátor hiányában, hasonló klinikai eredmények mellett. A műtéti kimenetelt elsősorban nem az alkalmazott energiaforrás, hanem a sebészi technika és az operatőr tapasztalata határozza meg. A megfelelő anatómiai ismeretek, különösen a sphincter struktúrák megőrzése, kulcsfontosságú a posztoperatív kontinencia szempontjából. Összességében a TUEB hatékony és költséghatékony eljárás, amely a BPH sebészi kezelésének meghatározó alternatívájává vált, és a jövőben potenciálisan új standard terápiaként is szolgálhat. Lower urinary tract symptoms caused by benign prostatic hyperplasia (BPH) represent one of the most prevalent health problems among aging men, leading to significant impairment in quality of life and increasing healthcare burden. Although transurethral resection of the prostate (TURP) has long been considered the gold standard surgical treatment, its well-known limitations and complications have driven the development of more effective and safer alternatives. Anatomical endoscopic enucleation of the prostate (AEEP), including transurethral bipolar enucleation of the prostate (TUEB), is a modern minimally invasive technique that adapts the principles of open adenomectomy to a transurethral approach. The aim of this dissertation was to evaluate the efficacy and outcomes of TUEB, with particular focus on surgical technique, perioperative parameters, and functional results. Based on the author’s experience of more than 600 procedures, retrospective analyses were performed to assess en bloc enucleation with early sphincter release, and to compare tissue removal methods, including morcellation and the alternative “mushroom technique,” particularly in patients with larger prostate volumes. The results demonstrate that TUEB is a safe, reproducible, and highly effective procedure, leading to significant improvements in urinary flow parameters and patient quality of life. The mushroom technique provides a viable alternative in the absence of a morcellator, yielding comparable clinical outcomes. Importantly, surgical success appears to depend less on the type of energy source used and more on the surgeon’s experience and mastery of technique. Preservation of anatomical structures, especially the urethral sphincter, plays a critical role in maintaining postoperative continence. In conclusion, TUEB represents an effective and cost-efficient surgical option for the treatment of BPH. Given its favorable safety profile and durable outcomes, it has the potential to become a new standard in the surgical management of benign prostatic enlargement.Tétel Szabadon hozzáférhető A hemorheológiai és sportélettani paraméterek integrált vizsgálata a teljesítménydiagnosztikában(2026) Dr. Módy , Tóbiás; Prof. Dr. Szántó, Sándor; Módy, Tóbiás; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Sportorvosi TanszékMagyar absztrakt: Bevezetés: A sportteljesítmény meghatározásában hagyományosan a centrális tényezők – elsősorban a kardiopulmonális rendszer működése – kerülnek előtérbe, melyek vizsgálatának arany standardja a spiroergometria. Ugyanakkor az oxigénszállítás és -felhasználás perifériás komponensei, különösen a hemorheológiai tulajdonságok (vörösvérsejt-deformabilitás, aggregáció, vér- és plazmaviszkozitás) egyre nagyobb figyelmet kapnak, mint a teljesítményt befolyásoló tényezők. Célkitűzés: A vizsgálatok célja kettős volt: egyrészt a hemorheológiai paraméterek és a spiroergometriás mutatók közötti kapcsolat feltárása különböző edzettségi szintű populációkban, másrészt annak vizsgálata, hogy egy strukturált, 12 hetes core tréningprogram milyen hatással van a perifériás hemorheológiai jellemzőkre és a teljesítménydiagnosztikai paraméterekre. Módszerek: A kutatás két fő részből állt. Az első vizsgálatban állóképességi sportolók és nem sportoló kontrollszemélyek összehasonlítása történt spiroergometriai vizsgálatokkal (VO₂max, ventilációs küszöbök, RER) és részletes hemorheológiai mérésekkel. A második vizsgálat során egy 12 hetes, napi rendszerességű, funkcionális elemeket tartalmazó core tréningprogram hatását elemeztük, mely magában foglalta a mobilizációs, légzésmechanikát támogató és progresszív törzsizom-erősítő gyakorlatokat. A beavatkozás előtti és utáni állapotot komplex teljesítménydiagnosztikai és laborparaméterek segítségével értékeltük. Eredmények: Az állóképességi sportolók kedvezőbb hemorheológiai profillal rendelkeztek, amely jobb mikrokeringési adaptációra utal. Szignifikáns összefüggések voltak kimutathatók egyes hemorheológiai paraméterek és a spiroergometriás teljesítménymutatók között, ami alátámasztja a perifériás tényezők szerepét az oxigéntranszport hatékonyságában. A core tréning intervenció hatására javultak bizonyos hemorheológiai mutatók, ami arra utal, hogy nem kizárólag klasszikus állóképességi edzés képes befolyásolni a mikrokeringési rendszert. Következtetések: Eredményeink alátámasztják a „hemorheológiai fittség” koncepcióját, és rámutatnak arra, hogy a sportteljesítmény komplex értelmezéséhez a centrális és perifériás komponensek integrált vizsgálata szükséges. A hemorheológiai paraméterek potenciális biomarkerként szolgálhatnak az edzésadaptáció monitorozásában, és új perspektívát nyithatnak a teljesítménydiagnosztikában. Angol absztrakt: Background: Exercise performance has traditionally been interpreted through central determinants, primarily reflecting cardiopulmonary function, with spiroergometry considered the gold standard assessment method. However, peripheral factors of oxygen transport and utilization, especially hemorheological properties such as red blood cell deformability, aggregation, and blood and plasma viscosity have gained increasing attention as potential contributors to performance. Objectives: The aims of the present work were twofold: (1) to investigate the relationship between hemorheological parameters and spiroergometric indices in populations with different training status, and (2) to evaluate the effects of a structured 12-week core training program on hemorheological characteristics and performance-related variables. Methods: The research consisted of two main parts. In the first study, endurance-trained athletes were compared with non-athlete controls using spiroergometric measurements (VO₂max, ventilatory thresholds, respiratory exchange ratio) alongside detailed hemorheological assessments. In the second study, the effects of a 12-week, daily, functionally oriented core training program were analyzed. The intervention included mobility exercises, breathing-supportive techniques, and progressive trunk-strengthening elements. Pre- and post-intervention assessments were performed using comprehensive performance diagnostics and laboratory measurements. Results: Endurance athletes demonstrated a more favorable hemorheological profile, indicating enhanced microcirculatory adaptation. Significant associations were observed between selected hemorheological parameters and spiroergometric performance indices, supporting the role of peripheral factors in oxygen transport efficiency. The core training intervention resulted in improvements in specific hemorheological variables, suggesting that adaptations of the microcirculatory system are not exclusively induced by traditional endurance training. Conclusions: These findings support the concept of “hemorheological fitness” and highlight the importance of integrating central and peripheral components in the evaluation of exercise performance. Hemorheological parameters may serve as potential biomarkers for monitoring training adaptations and could provide a novel perspective in performance diagnostics.Tétel Szabadon hozzáférhető Klinikopatológiai határesetek Hodgkin lymphomában(2025) Virga, Bálint; Illés, Árpád; Virga, Bálint; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Hematológiai TanszékA klasszikus Hodgkin lymphomát követően kialakuló non-Hodgkin lymphoma ritka entitás, saját tapasztalataink alapján többségében agresszív B-sejtes malignitással kell számolni, ami a beteg számára többnyire rossz prognózist jelent. Különösen nehezen kezelhetőnek bizonyultak a szinkron onkogenezissel kialakuló NHL esetek. Mindezekre tekintettel, szokatlan klinikai viselkedés, a kezelésekkel szemben mutatott refrakteritás, rapid progresszió, vagy relapszus esetén a rebiopsziás mintavétel kiemelkedő fontosságú. Törekednünk kell az ismételt szövettani mintavételre, lehetőleg egész nyirokcsomó eltávolítására, és/vagy a korábban meglévő szövettani minta revíziójára. Tapasztalt hematopatológus és a klinikus közreműködése nélkülözhetetlen az esetleges secunder NHL vagy az átmeneti entitás, a szürke zóna lymphoma felismerése érdekében. Különösen fontos a GZL-re gondolnunk mivel a CHOP és anti-CD20 vagy még inkább az innovatív anti-CD30 és PD-1 gátló kezelések bevonásával, és AHSCT-vel jó eredmények érhetőek el. A munkánk publikálását követően nem sokkal napvilágot látott WHO 2022-es klasszifikáció is megerősítette felvetéseinket. Az új osztályozással a nem mediastinális szürke zóna lymphoma klasszifikációja megszűnt és a kliniko-patológiaia adatok alapján az egyéb módon nem osztályozható diffúz nagy B-sejtes lymphomák csoportjába került, ez megerősíti azt a tapasztalatunkat, hogy ebben a betegcsoportban, bár a fenotípus átmeneti jellegű, de a betegek a DLBCL-ben alkalmazott kezelési sémákból profitálnak a legtöbbet. Míg a mediastinális szürke zóna lymphoma önálló entitás maradt, ebben az igen ritka csoportban saját betegeinkkel szerzett ismeretek, az anti-CD30 kezelés, AHSCT hatékonysága, a betegség tudatos keresése, fontos tapasztalattal szolgálnak a további esetek szűrése, kezelése tekintetében. Továbbá vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy a klasszikus Hodgkin lymphoma és non-Hodgkin lymphoma, az átmeneti fenotípusok társulása nem feltétlen egymástól független paralell onkogenezis eredményezte raritás, a hátterében, klonális kapcsolat, közös onkogenezis, transzformáció is állhat. Munkánk során ritka, rossz prognózisú klinikai eseteket elemeztünk, melyek pontos patogenezise és kórlefolyása nem ismert. Tekintettel arra, hogy ezen betegek főként a fiatal munkaképes lakosság köréből kerülnek ki, szocio-ökonómiai jelentőséggel is bír ezen esetek jobb megértése és sikeresebb kezelési stratégiák kialakítása. Nagyobb esetszámú multicentrikus vizsgálatok, a liquid biopszia és az új generációs génszekvenálás segíthet a jövőben tisztázni a patogenezist, és az új kezelési modalitásokat beilleszteni a jelenleg is használt protokollok közé a hatékonyabb kezelés érdekében.Tétel Szabadon hozzáférhető Vizsgálatok a neuromuszkuláris junkció egészséges és kóros állapotaiban(2026) Kozák, Márk; Boczán, Judit; Kozák, Márk; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai TanszékSzámos betegség összefüggésbe hozható a neuromuszkuláris junkció (NMJ) funkciójának károsodásával, amely izomgyengeséget, hipotóniát eredményezhet. Ezek a kórképek a genetikai eredetű betegségektől az autoimmun és gyulladásos neuromuszkuláris betegségekig széles spektrumot foglalnak magukba. Gyermekgyógyászati esetekben a NMJ neurofiziológiai vizsgálatának értelmezését nehezíti, hogy a posztszinaptikus membrán morfológiai jellemzői és az acetilkolin-receptor alegység-összetétele az élet első hónapjai és évei során változik, ami befolyásolhatja a neuromuszkuláris ingerületátvitel elektrofiziológiai paramétereit. A repetitív idegingerlés (RNS) a neuromuszkuláris transzmisszió vizsgálatának széles körben alkalmazott módszere, azonban életkorspecifikus referenciaértékei gyermekpopulációban korlátozottan ismertek. Értekezésem első részében a NMJ életkori sajátosságait vizsgáltuk repetitív idegingerléssel egészséges újszülöttekben, csecsemőkben és kisgyermekekben. Az axillaris ideg ingerlésével, felszíni elektródák alkalmazásával 34 gyermek (23 fiú, 11 lány; életkor: 0–48 hónap) vizsgálata történt. Az összetett izom akciós potenciál (compound muscle action potential, CMAP) amplitúdó-decrement medián értéke 1% volt (IQR: 1–3%, tartomány: 0–7%), és nem mutatott szignifikáns összefüggést az életkorral. Ezzel szemben a CMAP terület-decrement, a poszt-tetániás facilitáció és a „twitch-to-tetanus” arány mérsékelt pozitív korrelációt mutatott az életkorral. Négy hónapos kor alatt inkább poszt-tetániás kimerülést, idősebb gyermekeknél facilitációt észleltünk. A CMAP terület-decrement medián értéke a 0–5 hónapos korcsoportban 11%, míg a 6–48 hónapos gyermekeknél 4% volt. A legnagyobb decrementet a stimuláció utáni első percben figyeltük meg. A vizsgálatok során klinikailag jelentős szövődmény nem fordult elő, és a legtöbb esetben jó minőségű, értékelhető görbék készültek. Eredményeink arra utalnak, hogy a NMJ működése az élet korai szakaszában sajátos életkori mintázatot mutat, ami indokolttá teszi életkorspecifikus referenciaértékek meghatározását. Az értekezés második részében a myasthenia gravis (MG) és az idiopáthiás inflammatorikus myopathia (IIM) együttes előfordulásának gyakoriságát és klinikai jellemzőit vizsgáltuk, különös tekintettel a kreatin-kináz (CK) szintekre, a myositis-specifikus autoantitestek (MSA) és myositis-asszociált autoantitestek (MAA) előfordulására, valamint a D-vitamin státuszra. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Neurológiai Klinikáján kezelt 101 myastheniás beteg adatait elemeztük. A betegek 9,9%-ában észleltünk emelkedett szérum CK-szintet. A kivizsgálás során egy esetben anti-Jo-1 pozitív polymyositis igazolódott, két esetben valószínű myositis merült fel, míg egy betegnél öröklődő izomdisztrófia igazolódott. MSA vagy MAA autoantitest pozitivitást a betegek 18,8%-ában mutattunk ki, azonban ezek többsége nem társult klinikailag manifeszt myositissel. A betegek 67,3%-ában alacsony szérum D-vitamin szintet találtunk, ugyanakkor nem mutatkozott szignifikáns összefüggés a D-vitamin státusz és a betegség súlyossága között. Eredményeink rámutatnak arra, hogy gyermekkorban a repetitív idegingerlés életkorspecifikus mintázatokat mutat, amelyek figyelembevételével pontosabbá tehető a NMJ működésének neurofiziológiai értékelése. Vizsgálatunk továbbá megerősíti, hogy a MG és IIM átfedése ritka, ugyanakkor fontos differenciáldiagnosztikai és terápiás kihívást jelent, és hangsúlyozza a CK-emelkedés, az autoantitest-profil és a klinikai tünetek együttes értékelésének jelentőségét.Tétel Szabadon hozzáférhető Szürkehályog műtét kimenetelét befolyásoló tényezők –phacoemulsificatios hegyek ultrastrukturális és biometriai paraméterek- vizsgálata(2026) Revák , Ágnes; Sohajda, Zoltán; Revák, Ágnes; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarNapjainkban a szürkehályog betegség évről évre nagyobb mértéket ölt, így jelenleg a szürkehályog műtét a legnagyobb számban végzett szemészeti operáció. A műtét egyik modern formája a phacoemulsificatio. A műtétek során jelenleg egyszer- vagy többszörhasználatos phacoemulsificatios hegyeket használnak az operatőrök. Kutatásaink során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a műtétek száma mennyire befolyásolja a hegyek kopását, illetve meg lehet e határozni egy olyan használati határértéket mely még nem eredményez lényeges változást a hegyek morfológiájában. Mindezek mellett a jelenleg leginkább elterjedt két műtéti technika (divide and conquer, chop) összehasonlítását is elvégeztük a hegyekre gyakorolt hatásaik tekintetében. Ennek során gyári, csak sterilizált, illetve a különböző műtétszámon átesett, egyszer és többször használatos phacoemulsificatiós hegyeket vizsgáltuk és hasonlítottuk össze atomi erő mikroszkóp és reflexiós fénymikroszkóp segítségével. Az eredmények segíthetnek megérteni a kopási folyamatok morfológiáját a különböző sebészeti technikákban, ami befolyásolhatja a későbbi gyártástechnológiai módosításokat. Emellett a szürkehályog műtétek eredményességét nagymértékben befolyásolja a műtét előtti műlencse tervezés pontossága, azaz a biometria is. Az emberi szem mérhető paraméterei nem állandóak életünk során. A biometrikus paraméterek a gyermekkortól kezdve változnak, és a refrakció változásai is jól leírtak. Emellett ismert tény az is, hogy a szem egyes mérhető paraméterei napi változásokon mennek keresztül. Több paraméter bír jelentőséggel a műlencse tervezése során. Tanulmányunk célja annak vizsgálata volt, hogy egy nagy keresztmetszeti adatbázis felhasználásával láthatóak-e az optikai elven mért biometrikus paraméterek diurnális változásai a nap különböző időpontjaiban. Ezenkívül elemeztük, hogy a megfigyelt változásoknak lehet-e klinikai jelentősége a műlencse tervezésének folyamatában, illetve figyelembe kell-e venni a mérés időpontját a pontosság növelése érdekében. Eredményeink arra utalnak, hogy a tengelyhossz értékeit befolyásolhatja a biometria egy napon belüli időpontja Mivel az eltérés klinikailag jelentős, a gyakorló szemészek számára nem megnyugtató, hogy a tengelyhosszt és így a beültetett műlencse dioptriáját is ennek fényében kell értékelnünk. Nowadays, cataract disease is becoming more common every year, so cataract surgery is currently the most frequently performed ophthalmic surgery. One of the modern forms of surgery is phacoemulsification. During the surgery, the surgeons currently use disposable or reusable phacoemulsification tips. During our research, we are looking for an answer to the question of whether the number of surgeries affects the abrasion of the tips, and whether it is possible to determine a usage limit that does not yet cause a significant change in the morphology of the tips. In addition, we also compared the two most common surgical techniques (divide and conquer, chop) in terms of their effects on the tips. In the process, we examined and compared factory-made, sterilized only, and disposable and reusable phacoemulsification tips that had undergone different numbers of surgeries using an atomic force microscope and a reflection light microscope. The results allow us to understand the morphology of the abrasion processes in different surgical techniques, which may influence subsequent manufacturing technology modifications. The success of cataract surgery is greatly influenced by the accuracy of preoperative intraocular lens design, i.e. biometry. The measurable parameters of the human eye are not constant throughout our lives. Biometric parameters change from childhood onwards, and changes in refraction are also well described. It is also a known fact that some measurable parameters of the eye undergo daily changes. Several parameters are of importance during the design of the intraocular lens. The aim of our study was to investigate whether diurnal changes in optically measured biometric parameters are visible at different times of the day using a large cross-sectional database. We analyzed whether the observed changes could have clinical significance in the process of designing the intraocular lens, and whether the time of measurement should be taken into account in order to increase accuracy. Our results suggest that axial length values are influenced by the time of day of biometry. Since the difference is clinically significant, it is not reassuring for practicing ophthalmologists that axial length and thus the diopter of the implanted artificial lens must be evaluated in light of this.Tétel Szabadon hozzáférhető Onkoreumatológia: onkológiai és reumatológiai célzott terápiák (mellék)hatásai(2025) Sebestyén, Enikő; Szekanecz, Éva; Sebestyén, Enikő; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Onkológiai TanszékAz onkológiai és autoimmun betegségek eltérő klinikai megjelenése ellenére közös jellemzőjük az immunrendszer szabályozásának zavara: előbbiekben csökkent, utóbbiakban kórosan fokozott immunválasz figyelhető meg. A molekuláris patomechanizmusok és a célzott terápiás stratégiák számos ponton átfednek, mivel mindkét esetben az immunrendszer egyensúlyának helyreállítása jelenti a kezelés alapvető célját. A kutatás első részében immunellenőrzőpont-gátlóval kezelt szolid tumoros betegek körében elemeztük az immunmediált mellékhatások gyakoriságát és jellemzőit. Az irAE-k a betegek mintegy harmadában fordultak elő, leggyakrabban pajzsmirigy-, bőr-, tüdő- és gastrointestinalis érintettség formájában, és megjelenésük összefüggést mutatott a hosszabb progressziómentes túléléssel. A pembrolizumab kezeléshez gyakoribb, de enyhébb, míg a nivolumabhoz ritkább, ugyanakkor potenciálisan súlyosabb mellékhatások társultak. A vizsgálat második részében tofacitinibbel kezelt rheumatoid arthritisben szenvedő betegekben elemeztük a tumorasszociált antigének időbeli változását. A kezelés hatására egyes TAA-k szérumszintje csökkent, míg más markerek emelkedést mutattak, és több esetben kapcsolatot találtunk a betegségaktivitással, gyulladásos és vascularis paraméterekkel.Tétel Szabadon hozzáférhető Microvascularis anastomosisok regenerációjának vizsgálata kísérletes sebészeti modelleken(2025) Fazekas, László Ádám; Németh, Norbert; Fazekas, László Ádám; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani TanszékA microvascularis anastomosisokat számos sebészeti szakterület alkalmazza, különösen a rekonstruktív és transzplantációs sebészet. A megfelelő érregenerációhoz számos feltételnek biztosítottnak kell lennie, ezért különösen fontos a vérellátás helyreállítása során az extra óvatosság. A szövetek előkészítése, preparálása, megfelelő mértékű nedvesítése, a kialakult vagy a kialakított trauma mértéke, az adventitia nem megfelelő eltávolítása, a hibás szögben történt egyeztetés, az ér megcsavarodása, a vérzéses komplikációk, a trombózis, a gyulladás és az ischaemia-reperfusiós károsodás, mind befolyásolhatja az anastomisálás sikerességét. Az érzékeny szövetekkel történő bánásmód során alapvető fontosságú a műtéti terület testhőmérsékletű fiziológiás sóoldattal történő hidratációja. Erről azonban nem sok objektív tanulmány áll rendelkezésre, hanem inkább csak empirikus megfigyelések. A hidratáltság kritikus szerepet játszik a szövetek életképességének megőrzésében, a vizualizáció javításában és a szöveti trauma csökkentésében, különösen a kényes mikrosebészeti műtéteknél. A szövetek hidratáltsági állapota kulcsfontosságú a perioperatív időszakban a microvascularis anastomosisok készítése során, mivel a kiszáradás jelentős mértékű károsodáshoz vezethet. A szövetek kiszáradásából eredő sejtkárosodás ronthatja az életképességet és felvetheti a nekrózis lehetőségét. Ezenkívül a kiszáradás érgörcsöt idézhet elő, ami megnehezíti az anasztomizálás folyamatát és potenciálisan akadályozza a posztoperatív véráramlást. A dehidratált szövetek törékennyé válnak és elveszítik rugalmasságukat, növelve a varrás vagy manipuláció során bekövetkező véletlen sérülés kockázatát. A kiszáradt szövetek a láthatóságot is rontják azáltal, hogy a vér és a szövettörmelékek a műtéti területre tapadnak, szennyezik a területet és megnehezíti a beavatkozást. Továbbá a kiszáradt erek hajlamosabbak az endothel sérülésére, ami növeli a trombusképződés, a posztoperatív trombózis és a graft meghibásodásának kockázatát. Végül a perioperatív kiszáradás miatt károsodott gyógyulás befolyásolja a sejtek migrációját, proliferációját és differenciálódását, amelyek a sebgyógyulás alapvető folyamatai. A szövetek megfelelő hidratálása nemcsak a szövetek életképességének fenntartását segíti elő, hanem megkönnyíti a mikrosebészeti eljárások során a kényes struktúrák manipulálását és összevarrását is. A szövetek hidratálásának elhanyagolása a műtétek során fokozott szövődményekhez vezethet, például a gyógyulási idő meghosszabbodásához, a posztoperatív szövődmények magasabb arányához és a sebészeti eredmények romlásához. Sebészeti jelentőségének ellenére, korlátozott irodalom áll rendelkezésre a szövetek nedvesen tartásáról, főként az olyan objektív adatok tekintetében, mint amilyenekkel a szövettani, biomechanikai és a folyadékdinamikai megfigyelések szolgálhatnak. Az anastomisált ér megfelelő regenerációja kritikus fontosságú a fiziológiás érfunkció helyreállításához. A folyamat hasonló a sebgyógyuláshoz, az inflamatórikus, a proliferációs és a maturációs fázisok itt is jelen vannak. Az extracelluláris mátrixot termelő sejtek beszivárgása és az új mátrix kialakítása nagyban meghatározza az anastomosis biomechanikai stabilitását. Folyamatos erőfeszítések történtek-e regenerációs folyamatok támogatására és a klinikai eredmények javítására, például a műtéti idő lecsökkentésével a varrat nélküli technikák esetén, valamint az idegen anyagok mérséklésével a szövetragasztók használata révén. A szövetek regenerálására számos gyógyszert vizsgáltak, ilyen ígéretes gyógyszerjelölt lehet a PACAP és a BGP-15-is. A pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) neuropeptid segíthet a gyógyulási folyamatokban, mivel csökkenti a gyulladást, az apoptózist és az oxidatív stresszt. A BGP-15 egy gyógyszerjelölt molekula, amelyet magyar kutatók fedeztek fel a hősokk fehérjék vizsgálata során, és gyulladáscsökkentő, anti-apoptotikus tulajdonságain kívül további védőhatásokkal is rendelkezik. Mindazonáltal ezen sokoldalú hatóanyagokat még soha nem vizsgálták a microvascularis regenerációs folyamatokban. A kutatásunk során a hematológiai és haemorheologiai vizsgálatok mellett a biomechanikai és hisztopatológiai jellemzőket is elemeztük, hogy felmérjük a PACAP és/vagy a vérzéscsillapító szivacs, a BGP-15 vagy akár a szövetek nem megfelelő nedvesítésének a hatását a microvascularis anastomosisok regenerációjára patkányokban.Tétel Szabadon hozzáférhető Clinical and mechanical evaluation of roof step cut technique for hip dysplasia cases(2025) Zhang, Lei; Csernátony, Zoltán; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai TanszékThe thesis primarily focuses on the comprehensive evaluation of the novel roof step cut technique for hip dzsplasia cases by combining clinical and engineering mechanics analysis. Patients with hip dysplasia from our department were included and received the roof step cut (RSC) technique. During postoperative follow-up, with X-ray and bone scintigraphy the absorption of the grafted bone, loosening of the components and bone graft viability were evaluated at different time points. For functional assessment, the Western Ontario and McMaster Universities Arthritis Index (WOMAC) and the Oswestry Disability Index (ODI) were used both preoperatively and postoperatively. For the mechanical study, the CT scan of a patient with DDH was used to reconstruct a 3D pelvis model. Arthroplasty 3D components were assembled using the software of Ansys SpaceClaim. 4 finite element analysis (FEA) models based on the RSC technique and bulk bone graft (BBG) technique as well as the direction of the screw insertion direction were established and were respectively named Harris0, Harris45, RSC0, and RSC45. The primary analysis focused on the following two aspects: (1) stress distribution and total deformation of bone graft and screws; (2) the pressure and sliding distances at three contact surfaces: bone graft-acetabulum, bone graft-metal cup, metal cup-acetabulum. In the results, no signs of graft resorption were observed throughout the follow-up period. Bone scintigraphy showed that the mean region of interest (ROI) counts activity ratio (graft vs. reference) for the whole body were gradually decreased along with time and for SPECT of the graft, the corresponding values showed a gradually increasing trend. The WOMAC and ODI scores showed significant improvement after surgery. The mechanical study showed that the maximum stress and total deformation in the Harris models were considerably higher than in the RSC models. The stress distribution values of the screws in the RSC models were significantly lower than those in the Harris models. The maximum total deformation followed a similar trend. When the screws were inserted at 0°, the highest value was located close to the center of the screw, while when inserted at 45°, the highest value moved to the outer 1/3 area. The maximum pressure and sliding distance showed a decreasing trend from models of Harris0 to RSC45. When the BBG was fixed with screws at 45 degrees (the Harris45 model), the contact between the metal cup and the acetabulum showed notable instability with larger sliding distance. The pressure at the bone graft-metal cup contact was presented with a significant high value. Therefore, Roof step cut technique is a feasible method to reconstruct the acetabular roof for hip dysplasia cases. The short/mid-term clinical outcome meets the purpose of the intervention. The RSC technique effectively reduces stress and deformation on both the graft and compression screws. Additionally, it decreased the pressure and sliding distance at the contact surfaces between the components.Tétel Szabadon hozzáférhető Virtuális tervezés és 3D nyomtatás alkalmazása a csontsebészeti gyakorlatban(2025) Csámer, Loránd; Csernátony, Zoltán; Csámer, Loránd; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Ortopédiai Tanszék::Biomechanikai Szolgáltató LaboratóriumNapjaink sebészi gyakorlatában a nagy számú elektív és traumás műtétek megoldására kiterjedt implantátum termékpaletta és instrumentárium áll az operatőrök rendelkezésére. Azonban a sebészek egyre bátrabban vállalnak fel olyan, komoly defektussal rendelkező eseteket, amelyek korszerű megoldása egyedi tervezést és additív gyártást kíván. Munkám során több, eltérő területen jelentkező, valós sebészeti probléma műszaki kidolgozására fókuszáltam. Az értekezést a 3D nyomtatott pozitív minta alapján, szilikon öntőforma segítségével előállított PMMA-alapanyagú cranioplastica kialakításának ismertetésével nyitottam. Az évek során kialakult tervezés- és gyártástechnika jellemzőit egy konkrét sziámi ikerpár esetén keresztül mutattam be. Egy-egy fejezet foglalkozik az így készült csontcement implantátumok cadaver csontokon végzett mechanikai vizsgálatával is, amely segítségével értékelhetővé vált a rendeltetési helyükre beépített pótlások mechanikai viselkedése, a körülvevő csontállományokéhoz viszonyítva. A folytatásban súlyos csonthiánnyal rendelkező endoprotetikai esetek megoldásának műszaki támogatására koncentráltam. A kifejlesztett célzási módszerünket speciális, súlyos csontdefektussal rendelkező eseteken keresztül mutattam be, akiknél szárral ellátott csípőprotézis alkalmazása mellett döntött a sebész-csapat. A részletezett eljárás a defektusos csípőcsontban a protézisszár számára szükséges fészek biztonságos kialakítását segíti, minimális röntgendózis mellett. A tervezési részfeladatokat bemutató fejezet csontbenövésre alkalmas, térrács szerkezetű egyedi implantátumok modellezésének lépéseivel egészül ki, amely a következő generációs, egyedi implantátumok fejlesztésének alapjául szolgál. Ezen rácsos szerkezetekből készültek kísérleti koponyaimplantátumok, egyedi csípőpótló implantátumok, illetve anyagvizsgálati próbatestek is, amelyeket később nyomóvizsgálatnak vetettem alá. A vizsgálatsorozat segítette megállapítani, hogy a tervezett rácstípusokból melyek rugalmassági modulusa áll legközelebb a csontéhoz, csökkentve ezzel a terhelés árnyékolását a környező csontokra nézve. Munkám eredményeként, a bangladesi ikrekkel együtt 56, jól dokumentált cranioplastica eset valósult meg és még számos további, a disszertációt megalapozó közlemény megjelenése óta. Egyedi célzók készültek 18 revíziós csípőműtéthez, 4 térdműtéthez, valamint 3 vállműtéthez, amelyekhez egy jól ismételhető, biztonságos célzási eljárást kínáltunk. Ezek a technikák az eltelt évek alatt bekerültek a debreceni Ortopédiai Klinika sebészi gyakorlatába és a számos esett során szerzett pozitív tapasztalatnak köszönhetően bátran választják a komplikált esetek megoldása során.Tétel Szabadon hozzáférhető A korai petefészek-elégtelenség etiológiai hátterének változása és a korai felismerés jelentősége, különös tekintettel a csontegészségre(2025) Csehely, Szilvia; Jakab, Attila; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA korai petefészek-elégtelenség (POI) a petefészek-funkció 40 éves kor előtti kimerülésével járó heterogén endokrin kórkép, amely a nők mintegy 1–3,7%-át érinti. A hypoösztrogenizmus nemcsak termékenységvesztéssel, hanem fokozott csontvesztéssel, kardiovaszkuláris és kognitív kockázattal is jár. Vizsgálatunk célja a POI etiológiájának időbeli eltolódásainak feltérképezése két, ugyanazon intézményben ellátott betegkohorsz (1978–2003 és 2017–2024) összehasonlításával, valamint a csontegészség állapotának értékelése POI-ban és korai menopauzában szenvedő nőknél. Retrospektív módon 283 POI-eset adatait elemeztük, a DXA-vizsgálat eredményei 125 betegnél álltak rendelkezésre. Az etiológiai elemzés során az iatrogén esetek aránya 7,6%-ról 34,3%-ra, az autoimmun formáké 8,7%-ról 18,9%-ra emelkedett, míg az idiopátiás esetek aránya 72,1%-ról 36,9%-ra csökkent; a genetikai formák aránya stabil maradt (~10%). A medián diagnosztikus késedelem 9 hónap volt, és a diagnóziskor a betegek 43,1%-ánál osteopenia, 10,3%-ánál osteoporosis fordult elő. A hosszabb késedelem és az alacsony ösztradiolszint szignifikánsan alacsonyabb BMD-értékkel társult. Eredményeink hangsúlyozzák a korai felismerés, az időben megkezdett hormonpótlás és a csontvédő stratégiák fontosságát. A POI etiológiai hátterének mélyebb megértése kulcsfontosságú a személyre szabott prevenció és a hosszú távú egészségi kimenetelek javítása szempontjából.Tétel Szabadon hozzáférhető Molekuláris patológiai eltérések vizsgálata liquid biopszia segítségével szolid tumorokban(2025) Csoma, Szilvia Lilla; Mokánszki , Attila; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA precíziós onkológia korszakában nagyon fontossá vált a beteg daganatára egyedileg jellemző specifikus eltérések azonosítása, mely igen érzékeny tecnikákat, nagy áteresztőképességű módszereket igényel. A daganatok patológiájának megismeréséhez elengedhetetlen a szöveti biopsziák megfelelő vizsgálata, amely azonban sok esetben nehézségekbe ütközik. Egyre nagyobb a törekvés a liquid biopszia (LB) klinikai döntéshozatalba való alkalmazásának bevezetésére, hiszen a betegek perifériás vére a tumorból származó szabad keringő nukleinsavakat tartalmazza. Éppen ezért munkánk célja két a rutin diagnosztikában megfelelő gyakorisággal előforduló daganattípus vizsgálata volt, ahol teszteltük a szöveti és liquid biopsziát mint különböző mintatípust, valamint az újgenerációs szekvenálást és a digitális PCR-t, mint nagy áteresztőképességű érzékeny technológiát. Az epeúti daganatok ritka és rossz prognózissal járó malignitások, melyek kezelési lehetősége, most sem tisztázott teljes mértékben. Az anatómiai lokalizáció alapján elkülönülő csoportokat ugyanolyan módon kezelik, pedig bizonyított, hogy eltérő molekuláris mintázattal rendelkeznek. A primer cutan melanoma pedig a bőr daganatos elváltozásainak csaknem 1 %-át teszi ki, azonban számos távoli áttétet képezhet, illetve nagyon magas mortalitás jellemzi. A melanomás betegek nagy számban BRAF mutációt hordoznak, ezen belül is leggyakrabban a BRAF c.1799T>A; p.Val600Glu aminosavcserével járó eltérést melyre specifikus onkoterápiás szerek állnak rendelkezésünkre. Ezen ismeretek tudatában mindkét daganattípus hátterének minél korábbi tisztázása létfontoságú. Célunk igazolni a LB használhatóságát cholangiocarcinomás minták esetén a becsült tumorméret és a szabad nukleinsav koncentrációja közötti összefüggés vizsgálatának segítségével. Mindezek mellett a szomatikus mutációkat újgenerációs szekvenálás alkalmazásával mutatjuk ki, a kapott eltérések alapján megtörténik a variáns tumorterhelés számszerűsítése és összehasonlítása az egyes epeúti daganattípusok között. A digitális PCR használatával egyszerre csak egy genetikai eltérés vizsgálatható. A cutan melanomás betegeknél, így a leggyakoribb genetikai eltérésre alkalmaztunk próbát. Elsőként retrospektív módon igazoltuk a módszer hatékonyságát a mutáció kimutatására, száz korábban reverz hibridizáción alapuló módszerrel kimutatott ismert BRAF státuszú kórszövettani mintát (FFPE blokk) választottunk ki, akiknél ugyanazon szövetből digitális PCR-al is elvégeztük a BRAF státuszának meghatározosát. Ezen túlmenően prospektív módon 34 beteg esetében mindkét mintatípusnál (kórszövettani és LB) mind StripAssay-t, mind pedig digitális PCR vizsgálatot is végeztünk. Munkánk során a cholangiocarcinomás esetekben a LB használatával pozitív korrelációt találtunk a becsült tumortérfogat és a cfDNS-hozam között. Mutációkat 31/38 betegnél (81,6%) azonosítottunk, öt esetben csak a LB minta volt informatív. A patogén mutációk, mint például az FGFR2, IDH1, IDH2, KRAS és TP53 azonosíthatók voltak mindkét mintatípusban. Cutan melanomák esetében pozitív korrelációt találtunk az összes esetben a Breslow mélység és a cell-free DNS mennyisége között (cfDNS), valamint a szöveti mutációk VAF-ja (tdVAF) és a LB-ből kimutatott mutációk VAF-ja (cfVAF) között. Hasonló párhuzamot figyeltünk meg a mutáns csoportban a szöveti DNS mennyiség (tdDNS) és a tdVAF között, továbbá a cfDNS és a cfVAF értékek is korreláltak egymással. Megfigyeltük továbbá, hogy a Clark V-ös kategóriába tartozó daganatok esetében magasabb volt mind a cfDNS koncentrációja, mind a cfDNS VAF-ja és tdVAF-ja is. Igazoltuk, hogy az előrehaladottabb stádiumú betegek perifériás vére nagyobb mennyiségű tumorból származó DNS-t tartalmaz. Tanulmányaink során klinikailag releváns pontmutációkat mutattunk ki epeúti tumorok mind szövettani, mind liquid biopsziás mintáiból, illetve sikeresen igazoltuk a LB alkalmazhatóságát primer cutan melanomával diagnosztizált betegek esetében is. In the era of precision oncology, the identification of tumor-specific alterations unique to each patient has become increasingly important, requiring highly sensitive and high-throughput analytical methods. Understanding tumor pathology is essential for accurate diagnosis and relies on the proper examination of tissue biopsies, which, however, often presents significant challenges. Therefore, there is a growing effort to introduce liquid biopsy (LB) into clinical decision-making, since the peripheral blood of patients contains tumor-derived circulating nucleic acids. Our study aimed to investigate two tumor types that occur with sufficient frequency in routine diagnostics, testing tissue and liquid biopsies as different sample types, and comparing next-generation sequencing (NGS) and digital PCR (dPCR) as high-throughput, sensitive technologies. Cholangiocarcinomas are rare malignancies with poor prognosis, and their therapeutic options remain incompletely defined. Although they are classified based on anatomical localization, these subgroups are often treated similarly, despite evidence showing that they possess distinct molecular profiles. Primary cutaneous melanoma accounts for approximately 1% of all malignant skin tumors, yet it has a high metastatic potential and mortality rate. A large proportion of melanoma patients carry BRAF mutations, most commonly the BRAF c.1799T>A; p.Val600Glu substitution, for which specific targeted therapies are available. In light of these facts, the early clarification of the molecular background in both tumor types is of crucial importance. Our goal was to verify the applicability of liquid biopsy in cholangiocarcinoma samples by examining the correlation between estimated tumor size and the concentration of circulating nucleic acids. In addition, somatic mutations were identified using next-generation sequencing, and based on the detected alterations, variant tumor burden was quantified and compared across the different subtypes of biliary tract cancers. Using digital PCR, only one genetic alteration can be analyzed at a time; therefore, in cutaneous melanoma patients, we focused on the most frequent mutation. First, we retrospectively validated the efficiency of the method for mutation detection. We selected 100 histopathological samples with previously known BRAF status, determined by a reverse-hybridization–based assay, and re-analyzed them using digital PCR to determine the BRAF status in the same tissues. Furthermore, in a prospective cohort of 34 patients, both sample types (tissue and LB) were tested using both StripAssay and digital PCR methods. In our study, a positive correlation was found between estimated tumor volume and cfDNA yield in cholangiocarcinoma cases using LB. Mutations were identified in 31 out of 38 patients (81.6%), with five cases where only the LB sample was informative. Pathogenic mutations, such as those in FGFR2, IDH1, IDH2, KRAS, and TP53, were identified in both sample types. In cutaneous melanomas, a positive correlation was observed in all cases between Breslow depth and the amount of cell-free DNA (cfDNA), as well as between the variant allele frequencies (VAF) of tissue mutations (tdVAF) and those detected in LB (cfVAF). A similar relationship was found in the mutant group between tissue DNA (tdDNA) and tdVAF, while cfDNA and cfVAF values also showed significant correlation. Additionally, Clark level V tumors exhibited higher cfDNA concentrations, cfDNA VAF, and tdVAF values. We confirmed that patients with more advanced disease stages had higher levels of tumor-derived DNA in their peripheral blood. In summary, our study identified clinically relevant point mutations in both histological and liquid biopsy samples from biliary tract tumors, and successfully demonstrated the applicability of liquid biopsy in patients diagnosed with primary cutaneous melanoma.Tétel Szabadon hozzáférhető Onkopatológiai génvariánsok- és fúziók klinikai jelentőségének tanulmányozása in silico fehérje modellezés segítségével(2025) Madarász, Kristóf; Mokánszki, Attila; Madarász, Kristóf; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Pathológiai IntézetAz értekezés célja az ismeretlen génvariánsok és fúziók vizsgálata volt in silico eszközökkel. Az értekezés első részében a mielodiszpláziás neoplázia (MDS) és akut mieloid leukémia mielodiszpláziával összefüggő (AML-MR) eseteket vizsgáltuk, ahol a TP53 gén mutációi jelenléte rossz prognózissal társul. Második részben a BCOR (BCL-6 korepresszor) átrendeződésekkel járó kiskerek sejtes szarkómát (BRS) vizsgáltuk, ami egy ritka lágyrész daganat, és leggyakrabban a BCOR::CCNB3 fúzió jellemezi. Az értekezés célja az ismeretlen génvariánsok és fúziók vizsgálata in silico eszközökkel. 77 MDS/AML beteg formalin-fixált, paraffinba ágyazott csontvelő-biopszia mintáját vizsgáltuk retrospektív módon újgenerációs szekvenálás (NGS) segítségével és osztályoztuk a WHO 2022-es irányelvei szerint. A detektált 30 TP53 mutáció közül 20 nem volt kategorizálva a jelenlegi nyilvános adatbázisokban, ezért tizenkét patogenitást pontozási rendszert alkalmaztunk, valamint fehérje stabilitási, fehérje-DNS és fehérje-fehérje interakciós vizsgálatokat végeztünk. Kilenc BRS-ből kimutatott BCOR génfúzió (BCOR::CCNB3, BCOR::MAML3, BCOR::CLGN, BCOR::MAML1, ZC3H7B::BCOR, KMT2D::BCOR, CIITA::BCOR, RTL9::BCOR, AHR::BCOR) cDNS és aminosavszekvenciáját állítottunk össze és átfogó in silico elemzést végeztük. Többek között vizsgáltuk domén architektúrájuk, fiziko-kémiai tulajdonságai változását és AlphaFold3 segítségével modelleztünk 3D szerkezetüket, majd PRODIGY algoritmussal segítségével az interakciós partnereik bevonásával kötési affinitást számítottunk, amit molekuláris dinamikai (MD) szimulációkkal is megerősítettünk. A 26 TP53-pozitív esetben (33,8%), 30 egyedi és összesen 41 mutációt detektáltunk. A mutációk gyakorisága az AML-MR csoportban volt a legmagasabb (57,7%), ezt követte az MDS-IB (MDS-megnövekedett blasztaránnyal) (33,3%) és az MDS-LB (MDS-alacsony blasztaránnyal) (17,9%). Statisztikailag szignifikáns különbségeket találtunk az AML/MDS csoportok között a TP53 patogenitás, fehérje stabilitási változások, és túlélés tekintetében, mind a TP53 mutációs státusz és mind pedig a variáns allél frekvencia figyelembevételével. A legtöbb patogén tulajdonságot a legsúlyosabb következményekkel járó AML-MR csoportban találtuk. A BCOR elemzés jelentős eltéréseket tárt fel a BCOR domén architektúrában, ami a BCL6-szabályozott transzkripcionális represszió elvesztését eredményezheti. Illetve az IUPred3 előrejelzés szignifikáns rendezetlenség növekedést mutatott ki a fúziós fehérjék BCOR C-terminális régióiban. Továbbá a fiziko-kémiai tulajdonságok elemzések az izoelektromos pont, stabilitás és hidrofóbicitás csökkenését mutatta ki. Az prediktált fehérje szerkezetek elemzése statisztikailag szignifikáns eltéréseket tárt fel a BCOR-PCGF1 dimerek és a nem-kanonikus Polycomb Represszív Komplex 1.1 variáns tetramer kötési affinitásaiban a vad típusú BCOR-hoz képest. Az in silico módszerek hatékony eszköznek bizonyultak az ismeretlen klinikai jelentőségű variánsok patogenitásának meghatározásában. A molekuláris és in silico fehérje adataink alátámasztják, hogy az MDS-IB átmeneti csoportot képvisel az AML-MR és az MDS-LB betegek között, amely gyakran alakul AML-vá, ezért pre-leukémiás állapotnak tekinthető. Az értekezés az első átfogó összefoglalását és összehasonlító elemzését nyújtja a BRS ismert BCOR fúzióinak, és új in silico megközelítést mutat be a betegség molekuláris alapjainak jobb megértése érdekében. A fúziós fehérjék stabilitására és funkcionalitására gyakorolt jelentős hatás hozzájárul a BCOR génfúziók onkogén mechanizmusához.Tétel Szabadon hozzáférhető Prekoncepcionális androgénszintek és a fogamzás módjának hatása a szülészeti kimenetelre policisztás ovárium szindrómában(2025) Orosz, Mónika; Deli, Tamás; Mónika; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA policisztás ovárium szindróma (PCOS) a leggyakoribb női endokrin-metabolikus kórkép, amely nemcsak a reproduktív rendszer működését befolyásolja, hanem az egész szervezetet érinti, és az élet teljes hosszán át meghatározza az érintettek egészségi állapotát. A policisztás ovárium szindrómában szenvedő nők számos reprodukciós nehézséggel szembesülhetnek, az ovuláció hiányától kezdve a csökkent termékenységen át egészen a meddőségig. Kutatásainkban azt vizsgáltuk, hogy a PCOS-es nők prekoncepcionális androgénszintjei, valamint a fogamzás módja miként befolyásolják a szülészeti kimeneteleket. A vizsgálati kohorsz 160 PCOS-sel diagnosztizált betegből állt, akiknek legalább egy sikeres, 23. terhességi hét utáni életképes szülése volt klinikánkon. Összesen 232 terhesség és az ezekből született újszülöttek adatait elemeztük, részletesen vizsgálva az endokrin paraméterek és a perinatális kimenetelek közötti összefüggéseket. Eredményeink alapján a prekoncepcionális androsztendion-szint emelkedése szignifikáns kapcsolatban állt a vetélés kockázatával. A DHEAS és az androsztendion alacsonyabb szintje szoros összefüggést mutatott az IVF szükségességével, míg az alacsony LH/FSH arány az asszisztált reprodukciós technikák igénybevételének esélyét növelte. Kimutattuk továbbá, hogy az IVF-fel fogant terhességekben magasabb volt a koraszülés és a császármetszés aránya, míg a preeclampsia és a terhességi cukorbetegség előfordulása nem különbözött szignifikánsan a spontán fogant terhességekhez képest. Összességében munkánkkal igazoltuk, hogy bizonyos prekoncepcionális hormonális paraméterek előre jelezhetik az IVF szükségességét, valamint a szülészeti kockázatok egy részét. Eredményeink hozzájárulhatnak a PCOS-es betegek személyre szabott meddőségi és várandósgondozásához, valamint a prediktív markerek klinikai gyakorlatban való alkalmazásához.Tétel Szabadon hozzáférhető Turner-szindrómás betegek genetikai hátterének elemzése: kariotípus-fenotípus asszociációk és terhességi szövődmények vizsgálata(2025) Vida, Beáta; Deli, Tamás; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA Turner-szindróma az egyik leggyakoribb nem öröklődő és élettel összeegyeztethető genetikai rendellenesség. A második nemi kromoszóma részleges vagy teljes kiesése miatt annak egész genomra gyakorolt negatív hatása nemcsak a mentális egészségre vagy kognitív funkciókra gyakorolhat hatást, de a szív- és érrendszer fejlődésére, a növekedésre és az anyagcserére is, melyek mind hozzájárulnak a TS-re jellemző fenotípusjegyek és szövődmények megjelenéséhez. Vizsgálatunk célja a Turner-szindrómás betegek hazai populációjának részletes jellemzése volt, 75 páciens több mint 50 klinikai és genetikai paraméter mentén történő elemzésével. A kariotípus-fenotípus asszociációk ilyen léptékű hazai vizsgálatára elsőként került sor. Eredményeink kiemelik többek között az alacsonynövés, a pterygium colli és a hipertrichosis szignifikánsan gyakoribb előfordulását a nem mozaik csoportban, valamint a cöliákia gyakoriságát izokromoszóma jelenléte esetén, illetve a magas vérnyomásét a 45,X/46,XX kariotípusban. A diagnózis életkorának hatását is elemeztük: a 12 év alatt diagnosztizáltaknál jellemzőbb volt az alacsonynövés, a GH-kezelés, az emlőmalformáció és a mitrális prolapsus, míg a később diagnosztizáltaknál gyakoribb volt a hipertónia és a hepatosplenomegália. Vizsgálatunk külön kitért a fertilitási mutatókra is, melyek a nemzetközi adatokkal összhangban alakultak. A várandósságokat elemezve megállapítottuk, hogy a TS-páciensek terhessége magas rizikójú, függetlenül a magzat kariotípusától és az anyai társbetegségek jelenlététől. A placentáris insufficiencia következtében kialakuló intrauterin növekedési retardáció gyakorisága kiemelendő. Eredményeink alátámasztják a multidiszciplináris gondozás, valamint a célzott szűrővizsgálatok szükségességét a kariotípus és a diagnózis ideje szerint differenciálva. Az extrém koraszülés és peripartum szövődmények megelőzésével ugyanakkor a csecsemők hosszú távú kilátásai kedvezőek lehetnek.Tétel Szabadon hozzáférhető Az ozmotikus gradiens vörösvérsejt deformabilitás faji különbségei és metabolikus befolyásoló tényezői(2025) Varga, Ádám; Németh, Norbert; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani TanszékA micro-rheologiai paraméterek közül a vörösvérsejt deformabilitás egy kevéssé ismert aspektusa az ozmotikus változásokkal együtt járó, ún. ozmotikus gradiens deformabiltás vizsgálata („osmoscan”). Annak ellenére, hogy a keringésben széles tartományban éri a vörösvérsejteket az ozmolalitás változás hatása, ez a paraméter még kevéssé vizsgált, hiszen csak néhány laboratóriumban van meg a módszertani háttér ennek tanulmányozására. Különösen érdekes e paraméter fajok közötti vizsgálata is, hiszen a vörösvérsejtek micro-rheologiai paramétereit a sejtek mérete, alakja, denzitása, viszkoelasztikus, biomechanikai tulajdonságai együttesen befolyásolják, és ismert ezekről a faktorokról, hogy széles körül heterogenitást mutatnak a fajok között az emberhez viszonyítva. Az orvosbiológiai kutatásokba is bevont állatfajok vonatkozásában a komparatív haemorheologiának fontos jelentősége van az eredmények extrapolálhatósága, értékelése és értelmezése tekintetében, a klinikai hasznosíthatóság szempontjából is. Ugyancsak kevéssé ismert vetület a metabolikus változók micro-rheologiai paraméterekre kifejtett hatása. Kutatómunkánk során ezen kérdések tisztázását tűztük ki célul. Széles körű faji összehasonlításban vizsgálhattuk a vörösvérsejtek ozmotikus grádiens deformabiltását. A szakirodalomban elsőként közöltünk vörösvérsejt osmoscan adatokat az ember és hét emlős faj összehasonlításában, kimutatva e paraméterek változatosságát, jellegzetes elongatiós index – ozmolalitás görbéit. Új adatokkal megerősítettük, hogy a vörösvérsejtek ozmotikus gradiens deformabilitási paraméterei az optimálistól alacsonyabb ozmolalitás tartományban leginkább az átlagos corpuscularis térfogattal (MCV), a magasabb ozmolalitású tartományban az átlagos corpuscularis haemoglobin koncentrációval (MCHC) korrelálnak jól. Kimutattuk, hogy a micro-rheologiai paraméterek arterio-venosus különbségek mellett eltérőek a portalis és renalis vénás vér összehasonlításában is, amely különbségeket elsősorban az oxigenizációs szint, a pH és a laktát koncentráció befolyásol. Kísérletes bél-anastomosis műtét azonnali micro-rheologiai változást okozott, kísérletünkben portális vénás dominanciával. A pH és a laktát koncentráció változásai korreláltak a vörösvérsejtek deformálhatóságának és aggregátiójának változásaival. Adataink szerint a pH csökkenésével és a laktát koncentráció emelkedésével a vörösvérsejtek deformálhatósága romlik, aggregabilitásuk fokozódik.Tétel Szabadon hozzáférhető In vitro és in vivo micro-rheologiai összehasonlító vizsgálatok: bilhaemia és antikoagulánsok(2025) Mátrai, Ádám Attila; Deák, Ádám; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani TanszékA különböző betegségek és kezelések hatással vannak mind a haematologiai, mind a haemorheologiai paraméterekre, azonban ritka kórképek esetében kevésbé állnak rendelkezésünkre haemorheologiai adatok az adott betegség vonatkozásában. Többek között ide tartozik a bilhaemia is, mellyel kapcsolatban ismert, hogy az epe hatással van a szívfrekvenciára és az artériás középnyomásra, ezért célunk volt ezen állapot hatásának vizsgálata a micro-rheologiai paraméterekre patkány és sertés modellben. Ezen kívül célul tűztük ki egy új, klinikai alkalmazás előtt álló kettős, thrombocyta- és véralvadásgátló készítmény (APAC) hatásainak vizsgálatát a haematologiai és haemorheologiai paraméterekre. Eredményeink alapján elmondható, hogy a bilhaemia közvetlenül befolyásolja a hemodinamikai paramétereket és micro-rheologiai romlást okoz. A már korábban leírt artériás középnyomás és a szívfrekvencia csökkenését tapasztaltuk mindkét faj tekintetében, melynek nagysága és dinamikája fajok közötti különbözőségeket mutatott. Az epe nem volt hatással a vörösvérsejtek deformabilitására, viszont az aggregatióra kifejtett hatása eltérő volt a fajok között. A patkányok vörösvérsejtjei érzékenyebben reagáltak az epe beadását követően in vitro és in vivo egyaránt. In vitro egy lehetséges dózisfüggő hatást is megfigyeltünk. Bár az orvoslás mindennapjaiban az thrombocyta- és véralvadásgátló készítmények széles palettája érhető el, a kardiovaszkuláris betegségek összetettsége és a fokozott vérzéses szövődmények elkerülése végett, mégis fontos új, potenciálisan előnyösebb készítmények alkalmazása a populáció megfelelő csoportjainál. Tanulmányunk volt az első, amely egy ilyen szer, az APAC beadásának micro-rheologiai összefüggéseit vizsgálta és hasonlította össze a klinikumban már alkalmazott frakcionálatlan heparinnal (UFH). Eredményeink alapján elmondható, hogy az UFH és az APAC hasonló micro-rheologiai tulajdonságokkal rendelkezik. Az APAC alkalmazása előnyös lehet olyan betegeknél, akiknél az alkalmazott terápia több, különböző hatásmechanizmusú készítményből áll, hogy a szerek között esetlegesen fellépő szinergista hatás és a fokozott vérzésnek a kockázata elkerülhető legyen.Tétel Szabadon hozzáférhető A veseátültetés sebészeti szövődményei(2025) Illésy, Lóránt; Nemes, Balázs Áron; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Intézet::Szervtranszplantációs TanszékA debreceni vesetranszplantációs program eredményei kiválóak nemzetközi összehasonlításban is. Klinikánkon az urológiai szövődmények aránya 2010-2013 között végzett műtétek után 10,4%, míg 2018-2020 között már csak 8% volt. Átlagosan a 10 évet tekintve 9,2% volt urétervarrattal összefüggő, és intervenciót igénylő szövődmények aránya, UNS esetén 11,3%, UU esetén 7,2%. Ezen belül még alacsonyabb az uréter (anasztomózis) szűkületek aránya (8,0% vs. 5,4%), átlagosan 6,7%. Nem találtunk szignifikáns különbséget a kétféle urétervarrat-technika után kialakuló szövődmények arányában. A kialakult szövődmények sikeresen kezelhetők urológiai intervencióval, vagy súlyosabb esetekben az uréteranasztomózis újravarrásával. A rekonstrukciós beavatkozások típusa nem korrelált szignifikánsan a primer urétervarrat technikájával, tehát egyes korábban UNS mellett veseátültetett betegnél a rekonstrukció UU, vagy PU/PN is lehetett, és fordítva. A rekonstrukciók során mindössze 2 graftot kellett eltávolítani, ami a teljes vizsgált beteganyag 0,4%-a, ami nagyon jó eredménynek számít. A többi (rekonstruált) vese működik, bár életciklusuk lehet rövidebb. Eredményeink alapján az uréter komplikációk kialakulása szignifikánsan korrelált a graftok kumulatív túlélésével, de ez csak a 2. posztoperatív évet követően jelentkezett a klinikumban. A betegek túlélése szempontjából nem volt különbség (89% vs. 87%; p=0,52). A visszatérő húgyúti fertőzések kihívást jelentenek a vesetranszplantált populációban. A húgyúti fertőzések aránya UNS technika esetén szignifikánsan magasabb volt, mint UU esetén (p=0,002). A debreceni transzplantált betegek között 10% volt az ADPKD betegek aránya és a gasztrointesztinális manifesztáció az ADPKD csoport 66,3%-nál volt jelen, 5%-nál (n=4) észleltünk akut has (vastagbél perforáció) miatt sürgős műtétet. A debreceni transzplantált betegek között a NODAT (6,3%) felfedezhető volt az ADPKD csoportban, a HTN kiemelkedően magas volt (90%) és a kardiovaszkuláris halálozás (59%) vezető haláloknak bizonyult. A policisztás vesék eltávolítását döntően a veseátültetés előtt végeztük el: 16 esetben veseátültetés előtt, 1 esetben utána. A preventíven végzett nefrektomia nemcsak a beültetést könnyíti meg a téraránytalanság megszűntetésével, hanem csökkenti a posztoperatív időszakban a saját (policisztás) veséből származó gyulladás kockázatát is. A policisztás vesék eltávolítását célszerű erre kijelölt centrumokban elvégezni, amely nem feltétlenül a szervátültetést végző intézmény.