Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

Általános Orvostudományi Kar

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D44

Doktori programok:

  • Mozgásszervi betegségek
    (programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán)
  • Klinikai vizsgálatok
    (programvezető: Dr. Berta András)
  • Experimentális és klinikai onkológia
    (programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)

Böngészés

legfrissebb feltöltések

Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 226)
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Akut iszkémiás és vérzéses stroke kimenetelét befolyásoló tényezőinek vizsgálata
    Héja, Máté; Fekete , Klára Edit; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék
    Bevezetés: A cerebrovaszkuláris betegségek a morbiditás és a mortalitás vezető okai világszerte, ugyanakkor egyes alcsoportjaiban kevés adat áll rendelkezésre a kimenetelre vonatkozóan. Vizsgálatainkban az akut iszkémiás stroke (AIS) és a nem traumás intracerebralis vérzés (ICH) rövid- és hosszú távú kimenetelét befolyásoló tényezőit tanulmányoztuk. Módszerek: Az első vizsgálatunkban a Debreceni Trombolízis Adatbázis feldolgozásával 1252 AIS miatt intravénás trombolízisben részesült beteg adatait elemeztük retrospektíve. A 80 év alatti és feletti betegek körében a klasszikus rizikófaktorokat, a stroke súlyosságát National Instituite of Health Stroke Scale (NIHSS) score alapján, a funkcionális kimenetelt módosított Rankin-skála (mRS) alapján és a szövődményrátát hasonlítottuk össze. A második vizsgálatban a trombolízis kapcsán kialakuló szimptómás intracranialis vérzés (sICH) prediktorait és kimenetelre gyakorolt hatását elemeztük. A harmadik vizsgálatunkban prospektíve elemeztük 116 spontán ICH-t elszenvedett beteg kimenetelét befolyásoló klinikai és radiológiai tényezőket. Klinikai vizsgálatok és nem kontrasztos koponya CT (NCCT) készült felvételkor, 14±2 nappal és 3 hónap±7 nappal a stroke után. Eredmények: 80 év feletti betegekben a felvételi és a 24 órás medián NIHSS érték is szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001). 3 hónap után a 80 év feletti betegek 59,8%-nál volt kedvezőtlen kimenetel (p<0,0001), ugyanakkor 34,7%-uk funkcionálisan független maradt. A sICH előfordulása nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. Posztrombolítikus ICH esetén a felvételi és a 24 órás NIHSS is magasabb volt (p<0,0001). A nagy érelzáródás szignifikánsan gyakoribb volt (p=0,0095). A vérzés rizikója kisebb volt iv. trombolízis esetén, mint ia. vagy kombinált kezelés során (p<0,0001). ICH-s betegekben a 3 hónapos kimenetel és az egy éves halálozás is szignifikánsan rosszabb volt (p<0,0001), különösen a radiomorfológiailag súlyosabb vérzések esetén. A spontán ICH-s betegek 20%-ánál volt extrém magas kiindulási vérnyomás vagy hiperglikémia, 47,5%-uknál a GCS 12 alatti volt, melyek a rossz kimenetel szignifikáns prediktorai voltak. >30 cm3 feletti kiindulási vérzésvolumen és az agyoedema térfogata a 14. napon rossz prognosztikai jelnek számított. A betegek 47,4%-ban volt intraventrikuláris vagy subarachnoideális terjedés szignifikánsan rosszabb kimenetellel. Konklúzió: Bár 80 év felett az AIS súlyosabb lefolyású, eredményeink alátámasztják, hogy az iv. trombolízis ebben a korcsoportban is hatékony és biztonságos. A magasabb NIHSSS, a nagy érelzáródás és az ia. trombolízis az ICH prediktorai. A kedvezőtlen kimenetel gyakoribb ICH esetén. A vérzés radiomorfológiai osztályozása hasznos lehet a prognózis megítélésére. Spontán ICH-s betegekben a tudatzavar súlyossága, a vérzés lokalizációja és térfogata, az agyoedema térfogata és a kamravérzés jelenléte a rosszabb kimenetel prediktorai. Background: Cerebrovascular diseases are the leading causes of morbidity and mortality worldwide. However, limited data is available regarding the outcome in some of it’s subgroup. In our study, we analysed the factors affecting the short- and long-term outcome of acute ischemic stroke (AIS) and spontaneous intracerebral hemorrhage (ICH). Methods: First, data of 1,253 thrombolysed patients were analyzed retrospectively using the Debrecen Thrombolysis Database. Vascular risk factors, stroke severity based on the National Instituite of Health Stroke Scale (NIHSS) score, functional outcome using modified Rankin Scale (mRS), mortality and symptomatic intracerebral hemorrhage (sICH) were compared between patients <80 and ≥80 years. In our second study, vascular risk factors, stroke severity, functional outcome and mortality at one year were compared between patients with and without ICH following rt-PA treatment. Third, 116 patients with ICH were enrolled prospectively in our observational study. Clinical examinations and non-contrast computed tomography (NCCT) scan were performed on admission, 14±2 days and 3 months±7 days after stroke onset. Results: NIHSS scores on admission and at 24 h were higher in elderly patients (p <0.0001). At 3 months, 59.8% of the patients from the older group had an unfavorable outcome (p <0.0001), however 34.7% had independent outcome. The incidence of sICH not differed significantly between the two groups. Higher on admission and 24 hour NIHSS score, large vessel occlusion and intraarterial thrombolysis were significant predictors of postthrombolysis ICH. Both at 3 months and at one year the outcome was worse in ICH patients compared to the non-ICH group (p<0.0001). Mortality and poor outcome were more prevalent in all hemorrhage types with a tendency for massive bleeding associated with unfavorable prognosis. In almost 20% of the spontaneous ICH patients excessive hypertension was measured on admission, accompanied with >10 mmol/L blood glucose level, whereas 47,5% had Glasgow Coma Scale ≤12. >30 cm3 blood and perihematomal volumes, and presence of blood in the ventricles or subarachnoid space meant poor prognosis. Conclusion: Although, the outcomes were less favorable in patients over 80 years of age, our results support the feasibility of using intravenous thrombolysis among patients over 80 years of age. Older age, higher NIHSS, large vessel occlusion and intra-arterial thrombolysis may correlate with ICH. Unfavorable outcome is more common in ICH patients. Precise scoring of post-thrombolysis bleeding might be a useful tool in the evaluation of the patients’ prognosis. Together with the clinical symptoms, the volume of bleeding, perihematomal edema (or their combined volume) and presence of intraventricular or subarachnoideal hemorrhage play an important role in the neurological outcome of patients with ICH.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    A reumatológiai gyógyszeres kezelés hatása a cardiovascularis és metabolikus biomarkerekre arthritisekben
    Bodoki, Monika; Szűcs, Gabriella; Czókolyová, Monika; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
    Az arthritisek, mint például a RA és a SPA, kapcsolatban állnak az atherosclerosissal, az emelkedett kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással, valamint metabolikus változásokkal, dyslipidemiával. Különböző metabolikus faktorok játszanak szerepet az atherosclerosis kialakulásában a gyulladásos reumatológiai kórképekben szenvedő betegek esetében. A betegek gondozása során fontos lenne olyan biomarkereknek vagy biomarker csoportoknak a kiválasztása, amelyek jelezhetnék az alapbetegség gyulladásos aktivitásával vagy tartós betegségfennállással együtt kialakuló cardiovascularis változásokat, lehetőleg a preklinikai fázisban. Ezen célból választottuk kutatásainkban olyan metabolikus markereknek a komplex vizsgálatát, ami ezt célozza a terápiára adott változások követésével együtt. Az értekezés alapjául szolgáló két vizsgálathoz hasonlóan komplex tanulmányok ezidáig nem születettek. Sok paraméter esetében még hiányos vagy ellentmondó eredményeket találni az irodalomban. Például a tofacitinib különböző metabolikus paraméterekre való hatásáról kevesebb tanulmány elérhető, egyes vizsgált paraméterek esetében nem volt az irodalomban fellelhető korábbi adat. Így a további vizsgálatok végzése, esetlegesen jövőbeli metaanalízisekhez való hozzájárulás lehetősége is alátámasztotta a témaválasztást. Az első vizsgálatban az egy éven át tartó anti-TNF (ETN, CZP) terápia vegyes RA-es és SPA-s betegkohorszban szignifikánsan csökkentette a MPO és chemerin szintet, ami viszonylag könnyen elérhető és vizsgálható paraméter lehetne hosszabbtávú követés és nagyobb betegpopuláció esetében is. A második vizsgálatban RA-es betegek körében a 12 hónapon át tartó tofacitinib terápia hatására a TC, HDL, LDL, APOA, APOB, leptin, adipsin és TSP-1 szignifikáns emelkedést, míg az Lp(a), chemerin, PON1 és MPO szint szignifikáns csökkenést mutatott, tehát az előzőekben említett MPO és chemerin szintek itt is hasonló követésre érdemesek. Ugyan a HDL és LDL szint emelkedését már korábban is leírták, több eredmény újdonságnak tekinthető tofacitinib kezelés mellett. A széleskörű korrelációs eredményeket nem részletezve az értekezés mindkét vizsgálat keretén belül bemutat korábbiakban nem közölt összefüggéseket. A vizsgálatok alapján némi óvatossággal megállapítható, hogy különféle korrelációk és összefüggések állhatnak fenn a metabolikus és klinikai paraméterek, illetve a vaszkuláris patofiziológia között, így a lipidek, adipokinek, és egyéb metabolikus paraméterek betegség aktivitással, CRP-nel és ultrahang-alapú technikákkal történő együttes értékelése segíthet kardiovaszkuláris státusz felállításában és monitorozásában a terápia mellett, annak preklinikai vaszkuláris patofiziológiára kifejtett hatásainak monitorozásában és a kardiovaszkuláris terheltség meghatározásában. Tekintettel arra, hogy az általunk választott metabolikus biomarkerek legtöbbje proinflammatorikus és pro-aterogén hatással bír, de nem ismerjük a gyulladásos reumatológiai kórképek patogenezisében való pontos részvételüket, azok helyét, időpontját illetve bekapcsolódásukat a betegségekhez társuló korai akcelerált arteriosclerosisba, nagyon nehéz optimális biomarkert kiválasztani. Valószínűleg egy biomarker mintázat meghatározása lehet ebben a segítségünkre a későbbiekben, amihez további nagyobb mintaszámú, kiterjesztett vizsgálatok elvégzése indokolt.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    A retrobulbaris kötőszövet proliferációjának okai és következményei endokrin orbitopathiaban
    Aranyosi, János; Ujhelyi, Bernadett; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti Tanszék
    Az endokrin orbitopathia (EOP) az autoimmun pajzsmirigybetegségekhez leggyakrabban társuló szemészeti kórkép. Az EOP etiopathogenezise jelenleg még nem teljesen tisztázott, a pontos mechanizmus intenzív kutatások tárgyát képezi. Nők körében ötször gyakrabban fordul elő, a fogamzóképes korosztályú hölgyeket nagyobb eséllyel érinti. Terhességben a fiziológiás immunszuppresszió hatására az autoimmun kórképek aktivitása legtöbbször csökken. Ritkán, az esetek kevesebb, mint egy százalékában az EOP fellángolhat a várandósság során is. Az EOP egyik legjelentősebb befolyásolható rizikófaktora a dohányzás, mely a betegség súlyosságát és a terápia hatékonyságát is nagymértékben rontja. Napjainkban a hagyományos cigaretták (CIG) mellett elterjedőben vannak az alternatív dohányzási formák, úgymint a hevített dohánytermékek (HTP), vagy az e-cigaretták (ECIG). Ezen termékek szerepe a betegség pathogenezise szempontjából jelenleg még nem ismert. Célunk volt EOP beteg és egészséges orbitákból eltávolított szövetből nyert primer fibroblast sejtkultúrák vizsgálata a különböző dohánytermékekből származó füst extraktumok hozzáadása mellett egy új módszerrel, a Real Time Cell Electronic Sensing (RT-CES) technikával, új lehetőséget alkalmazva az orbita fibroblastok in vitro körülmények közötti vizsgálatára. Mindemellett vizsgáljuk a dohányzás, mint rizikófaktor kiemelt szerepét az endokrin orbitopathia kialakulásában, terhesség esetén. A dohányfüstelegyek hatásának vizsgálatánál korábbi orbita műtét során nyert primer sejtkultúrák in vitro monolayerét RT-CES technikával vizsgáltuk. A sejtek metabolikus aktivitását MTT teszttel, hialuronsav (HA) termelését ELISA segítségével vizsgáltuk. A dohányfüstelegyeket 50%-os, valamint 1%-os koncentrációban adtuk a fibroblastokhoz. Munkánk során bemutatunk egy olyan esetet, ahol terhesség mellett alakult ki súlyos endokrin orbitopathia. Eredményeink alapján az új típusú dohánytermékek hatására (ECIG, HTP) az EOP fibroblastok viselkedése eltérő, mely alátámasztja a feltételezést, hogy az alternatív dohányzási formák különbözően hatnak a betegség lefolyására, mint a hagyományos cigaretta füst. A szemtünetek kialakulásában az autoimmun folyamat mellett szerepet játszhatnak a terhesség során jelentkező egyéb folyamatok is, azonban a dohányzás szerepe itt is kiemelendő. Részletesen ismertetjük egy 19 éves, dohányos nőbeteg esetét, ahol harmadik terhesség során újonnan alakult ki EOP betegség. Összefoglalásként elmondható, hogy a dohányzás az új tipusú dohánytermékekre vonatkozóan is az EOP rizikófaktora, melyet in vitro vizsgálataink is alátámasztanak. Az endokrin orbitopathia, az autoimmun folyamatokra jellemzően a terhesség során legtöbbször javulást mutat, azonban ritkán újonnan is kialakulhat, a dohányzás szerepe itt is kiemelkedő jelentőségű. Thyroid associated orbitopathy (TAO) is the ophthalmological condition most commonly associated with autoimmune thyroid disease. The etiopathogenesis of TAO is currently not fully understood and the exact mechanism is the subject of intense research. It is five times more common in women and is more likely to affect women of childbearing age. In pregnancy, the activity of autoimmune pathologies is mostly reduced by physiological immunosuppression. Rarely, in less than one percent of cases, TAO may flare up during pregnancy. Smoking is one of the most important modifiable risk factors of TAO, which greatly increases the severity of the disease and the effectiveness of the therapy. Nowadays, alternative forms of smoking such as heated tobacco products (HTP) or e-cigarettes (ECIG) are becoming more widespread, in addition to traditional cigarettes (CIG). The role of these products in the pathogenesis of the disease is currently unknown. Our aim was to study primary fibroblast cell cultures obtained from tissue removed from TAO patients and healthy orbits with the addition of smoke extracts from different tobacco products using a new method, Real Time Cell Electronic Sensing (RT-CES), introducing a new way for studying orbital fibroblasts in vitro. In addition, we investigate the role of smoking as a risk factor for TAO in pregnancy. To investigate the effect of tobacco smoke mixtures, the in vitro monolayer of primary cell cultures obtained during previous orbital surgery was examined by RT-CES technique. The metabolic activity of the cells was assessed by MTT assay and the production of hyaluronic acid (HA) by ELISA. Tobacco smoke extract was added to fibroblasts at a concentration of 50% and 1%. In our work we also present a case of severe endocrine orbitopathy in pregnancy. Our results suggest that the behaviour of TAO fibroblasts is different in response to new types of tobacco products (ECIG, HTP), supporting the hypothesis that alternative forms of smoking have a different effect on disease progression than traditional cigarette smoke. In addition to the autoimmune process, other factors during pregnancy may also play a role in the development of ocular symptoms, but the role of smoking should be highlighted. We describe the case of a 19-year-old female smoker who developed new-onset EOP during her third pregnancy. In conclusion, smoking is a risk factor for TAO, which is also true for new type of tobacco products, as supported by our in vitro studies. TAO, typical of autoimmune processes, mostly improves during pregnancy, but may rarely develop as a new onset, and the role of smoking is also of great importance.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Csontanyagcsere vizsgálata szisztémás sclerosisban és gyulladásos reumatológiai kórképekben
    Horváth, Ágnes; Szamosi, Szilvia; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
    A gyulladásos reumatológiai kórképek és szisztémás autoimmun betegségek az osteoporosis és a csonttörések fokozott kockázatával járnak. Egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy a célzott terápiák segítségével, a gyulladás csökkentése révén ez a csontvesztés megállítható. A D-vitamin immunregulációban betöltött szerepéről is egyre többet tudunk, valószínűleg a reumatológiai betegségek kialakulásában is fontos szerepe van az alacsony D-vitamin szinteknek. Tanulmányunkban célul tűztük ki, hogy felmérjük a szisztémás sclerosisban, illetve rheumatoid arthritisben és spondylitis ankylopoeticaban szenvedő betegeink csont státuszát, D-vitamin szintjét és megvizsgáljuk az egy éves TNF-α gátló kezelés hatását a csont homeosztázisra RA-ben és SPA-ban. Sclerodermás betegeinkben a D-vitamin deficiencia előfordulása magasabb arányú volt és a betegek alacsonyabb BMD értékekkel rendelkeztek, mint a kontroll csoportban. Eredményeink alapján a sclerodermás betegek csontvesztése korrelál az alacsonyabb BMI értékekkel, anti-Scl-70 pozitivitással, illetve a pulmonális és vasculáris (ujjfekélyek) érintettséggel. A RA-es és SPA-s betegek esetén a TNF-α gátló kezelés kedvező hatást fejt ki a csonthomeosztázisra, a klinikai javulással párhuzamosan csökkenti a csontvesztést és növelheti a csontképzést a betegekben. RA-ben a BMD független prediktorának a SOST és a βCTX tekinthető, míg SPA-ban a CRP a gyulladásos csontmetabolizmus legjobb biomarkere.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Microvascularis anastomosisok morphologiai, biomechanikai és áramlástani változásai
    Szabó, Balázs; Németh, Norbert; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani Tanszék
    Biopreparátumokon és ex vivo ereken három különböző éregyesítési módszer (egyszerű csomós, tovafutó és módosított ”Lauritzen”-féle technika) biomechanikai tulajdonságait vizsgálatuk meg. Valamint célul tűztük ki patkányban a művi ér-anastomosisok regenerációjára, komplex funkcionális és morphologiai vizsgálataira alkalmas arterio-venosus fistula (AVF) és hurok alakú véna interpozitum graft modell kidolgozását. A kialakított in vivo modellen össze kívántuk hasonlítani az AVF és a hurok alakú véna graftban fellépő áramlási profilt, a nyírófeszültség és nyomás, valamint más áramlási paraméterek eloszlási mintázatát speciális érfeltöltéssel készült korróziós készítményeken végzett 3D áramlási szimuláció segítségével, összevetve az érfalban létrejött szövettani elváltozásokkal. A biomechanikai vizsgálatokat csirkecomból kipreparált artéria femoralisokon ás patkány aorta abdominalisokon végeztük, az áramlási szimulációs vizsgálatokhoz a műtéteket hím Wistar patkányok femoralis artériáján végeztük el. Öt hetes követéses időszakot választottunk. A biomechanikai vizsgálatok során a ”sleeve” technika jelentősen nagyobb nyomás esést eredményezett a többi csoporthoz képes, valamint szignifikánsan gyorsabban és kevesebb öltéssel elkészíthető. A femoralis régióban létrehozott arterio-venosus fistula (AVF) és hurok alakú véna interpozitum graft jelentős morphologiai és szövettani változásokhoz vezetett az érintett érszakaszokon, távoli cardiovascularis eltéréseket azonban csak a fistula eredményezett. A fistula és a ”loop” jól elkülöníthető különböző nyomású és nyírófeszültségű régiókat hozott létre, mely területeken az áramlási komponensek és az érfal elváltozásai jól vizsgálhatóak szövettani vizsgálatok és 3D áramlási szimuláció segítségével. A nyomás és a nyírófeszültség fordított arányosságú változása esetén figyeltünk meg a tunica intima megvastagodását. A tunica media csak mindkét érték magas szintje esetén mutatott megvastagodást. A 3D szimuláció által mutatott egyenetlen áramlási mintázatok jól egybevágtak a szövettani metszetek során talált eltérésekkel. Ezzel is mutatva a technika pontosságát és esetleges prediktív képességeit. A haemorheologiai, haematologiai adatok tekintetében a legjelentősebb korai posztoperatív eltéréseket a „loop” csoportban találtunk. Ezek a paraméterek normalizálódtak, azonban a fistula szignifikáns késői eltéréseket eredményezett. A fistula közvetlenül „steal”-effektus révén, közvetve a haemorheologiai paraméterek változásai által csökkentette a mikrokeringési értékeket.