Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2314

Általános Orvostudományi Kar

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Illés Árpád)

Orvostudományi doktori tanács

D44

Doktori programok:

Mozgásszervi betegségek
(programvezető: Dr. Szekanecz Zoltán)
Klinikai vizsgálatok
(programvezető: Dr. Berta András)
Experimentális és klinikai onkológia
(programvezető: Dr. Hernádi Zoltán)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 239)

Szabadon hozzáférhető
Neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciójának vizsgálata endometriózisban
Lukács, Luca; Lampé, Rudolf; Luca; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
Az endometriózis egy jóindulatú, krónikus megbetegedés, ami negatívan hat az érintett nők életminőségére, és számos nő esetében felelős az infertilitásért is. A betegség patofiziológiája nem teljesen tisztázott, azonban az károsodott immunválasz kulcsszerepet tölthet be benne. A veleszületett immunrendszer fagocita funkciója szerepet játszhat az ektópiásan megjelenő endometrium eliminálásban. A vizsgálataink célja a neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciójának vizsgálata volt. A kutatások első fázisban egészséges, és más nőgyógyászati kórkép miatt műtéten áteső nőkből származó sejtek fagocita funkcióját vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a műtét előtt és után. Munkánk második fázisban pedig plazmakísérleteket végeztünk inaktivált és nem inaktivált plazmamintákkal. A vizsgálatban összesen 34 preoperatív és 22 posztoperatív vérvétel történt endometriózisban szenvedő nőtől, 32 egészséges nő vérmintája szolgált kontrollcsoportként, valamint jóindulatú nőgyógyászati betegségek miatt 14 műtéten átesett nőnél történt pre- és posztoperatív vérvétel. A vizsgált sejteket izoláltuk, majd különböző plazmamintákban inkubáltuk, ezt követően a fagocitózis indexeiket fluoreszcens mikroszkóp alatt meghatároztuk. Az endometriózisos betegek esetében neutrofil granulociták és monociták fagocita funkciója szignifikánsan csökkent az egészséges nők eredményeivel összehasonlítva. Amennyiben a csökkent fagocita funkcióval bíró sejteket egészséges nőkből származó plazmamintákban inkubáltuk, úgy a vizsgált funkció normalizálódott. Emellett, ha egészséges nőkből származó sejteket endometriózisos nő plazmamintáival kezeltük, úgy a fagocita funkció szignifikánsan csökkent. Nem volt különbség a hővel inkativált és nem inkativált plazmaminták eredményei között. Eredményeink alapján az aktív endometriotikus léziók olyan hőstabil, immunmoduláns faktorokat termelhetnek, amelyek a perifériásan megtalálható neutrofil granulociták és monociták fagocita funkcióját csökkentik. Ez a funkció az endometriózis komplett sebészi eltávolítását követően normalizálódik, és újra eléri az egészséges nőkben mérhető szintet.
Szabadon hozzáférhető
Női endokrinológiai betegségek előfordulása és jelentősége az in vitro fertilizációs eljárásoknál
Herman, Tünde; Jakab, Attila; Herman , Tünde; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
1. Hazai és nemzetközi viszonylatban is újdonságnak tekinthető felmérésünk egyértelműen igazolja az endokrin diszfunkciók halmozott megjelenését és gyakori társulását az IVF programban résztvevő nőknél. A fenti adatokra támaszkodva megalapozott véleményünk az, hogy az IVF programban az alkalmassági vizsgálatok során hangsúlyt kell fektetni az endokrinológiai státusz részletes felmérésére. A legújabb hazai irányelvben írtakkal egyetértésben hangsúlyozzuk annak előnyeit, ha az IVF előtti kivizsgálást és a kezelést végző nőgyógyász endokrinológiai jártassággal is rendelkezik és így az infertilis párnak komplex ellátást tud nyújtani. 2. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy az endokrinológiai betegség alapvetően befolyásolja az IVF kezelés sikerességét. Így az endokrinológiai eltérés korrekciója nélkülözhetetlen a páciens IVF kezelését megelőzően. Eredményeink szerint a komplex kezelés ellenére sem tudunk az endokrinológiai betegséggel rendelkező betegcsoportban hasonlóan eredményesek lenni, a terhességi rátát illetően, IVF program során, mint az endokrinológiai eltéréssel nem rendelkezőknél. Ezt a tényt figyelembe véve a vezető IVF indikáció mellett, társuló endokrinológiai eltérés esetén, minél előbb a páciensek IVF programba vételére kell törekedni, a sikeresség érdekében. A kezelés gyorsított ütemezésénél az életkoron túl hangsúlyt fektetve a DOR, az autoimmun thyreoiditis, a hyperprolaktinaemia társulására. 3. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a reprodukciós egészséget a Hashimoto thyreoiditis alapvetően befolyásolja. A Hashimoto thyreoiditisesben szenvedő subklinikai vagy klinikai hypothyreosisos, pajzsmirigy hormon szubsztitúcióban részesülő, in vitro fertilizációs programban résztvevő betegeknél, magasabb átlagéletkorral, alacsonyabb petefészek tartalék kapacitással számolhatunk. Az in vitro fertilizációs kezelés során kevesebb a nyert petesejt szám, mely az IVF kezelés eredményességét alapvetően negatívan befolyásolja. A 35 év alatti Hashimoto thyreoiditisben szenvedő nőknél alacsonyabb a fertilizációs ráta ICSI kezelés során, mely a IVF kezelés kimenetelének sikerességét csökkenti, idősebb nők esetén az életkorból adódó csökkent fertilitás dominanciája érvényesül. A Hashimoto thyreoiditises betegcsoportban alacsonyabb terhességi rátával, magasabb vetélési aránnyal és ennek eredményeként alacsonyabb élveszületési aránnyal számolhatunk. Eredményeink alapján amennyiben Hashimoto thyreoiditisszel kezelt infertilis betegnek IVF- ICSI kezelés javasolt, az életkor mellett a thyroid autoimmunitást is kedvezőtlen reproduktív indikátorként kell figyelembe venni.
Szabadon hozzáférhető
A célzott terápia hatásai az arthritisek társbetegségeire és azok biomarkereire
Karancsiné Pusztai, Anita; Szűcs, Gabriella; Pusztai , Anita; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
A reumatológiai megbetegedések esetében nagyobb a kockázata számos társbetegség kialakulásának. A jelenleg alkalmazott TNFα-gátló terápiák segíthetnek megelőzni a betegséggel kapcsolatos szisztémás csontvesztést, valamint csökkenthetik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Az első vizsgálat során az RA és SPA betegségek etanercept/ certolizumab pegol terápiáinak egy éves hatását vizsgáltuk olyan szolubilis vaszkuláris biomarkereken (oxLDL/β2GPI komplex, suPAR, aHSP60, BNP fragmens), amelyek magas szintje a gyulladással összefüggő érelmeszesedés kialakulásával kapcsolatosak. Ez az első olyan vizsgálat, amely hosszútávon vizsgálta ezen biomarkerek anti-TNF terápia hatására történő változását ezen betegségekben. Eredményeink a következőkben foglalhatóak össze: Az RA és SPA betegek teljes csoportjában megfigyelhető volt a szignifikáns csökkenés az oxLDL/β2GPI komplex szintjében az egy éves anti-TNF terápia hatására. Emellett a kritikusan magas suPAR szinttel rendelkező betegeknél is hasonló hatást tapasztalunk. A bekövetkező csökkenés nagy valószínűséggel vezet az egyes kardiovaszkuláris szövődmények kockázatának csökkenéséhez. RF és ACPA szeropozitivitás magasabb suPAR és BNP szinttel társult, ami egy rosszabb prognózis kimenetelét jelezheti előre. Megerősítettük az egyes biomarkerek az érrendszer patofiziológiai elváltozásaival való összefüggését. Eredmények alapján, mind a 4 biomarker korrelációt mutatott valamelyik kiindulási lipidparaméterrel, valamint a vaszkuláris ulrahang vizsgálat számos esetben mutatott összefüggést az általunk vizsgált biomarkerekkel. A regressziós analízis eredménye alapján, a CRP és triglicerid fontos előrejelzők lehetnek a BNP és suPAR szintekre vonatkozóan a kezelés előtt vagy után 12 hónappal. A varianciaanalízis eredményei alapján, a betegségaktivitás vagy IMT jelentősen befolyásolhatja az anti-TNF kezelés hatásait az oxLDL/β2GPI komplex, aHsp60 és suPAR változásaira. A második vizsgálat során munkacsoportunk két korábbi tanulmányának eredményeit használtuk fel. Mindkét tanulmány ugyanabban a klinikai vizsgálatban értékelte a vaszkuláris és csont biomarkerek egy éves anti-TNF-terápia hatását RA és SPA betegekben. Ez az első olyan vizsgálat, amely egyszerre vizsgálta az érrendszeri- és csontok állapotát biológiai szerekkel kezelt ízületi gyulladásos betegeknél. Eredményeink a következőkben foglalhatóak össze: A csont- és érrendszeri paraméterek közötti kapcsolatot elemző korrelációs elemzése során megfigyeltük, hogy az IMT és qCT paraméterek, valamint a PWV és combnyaki BMD értékei között szignifikánsan fordított összefüggések állnak fenn különböző időpontokban. Lényeges ezáltal, hogy nemcsak a gyulladásos biomarkerek közötti összefüggéseket figyeltük meg, hanem a strukturális markerek között is. Az FMD és OPG között pozitív összefüggést mutattunk ki. Az eredményeink azt mutatják, hogy az OPG és FMD közötti kapcsolat az anti-TNF terápia előtt és után is fennáll, ami tovább bizonyítja az OPG biomarkerként betöltött szerepét a vaszkuláris kockázat és prognózis meghatározásában. Az IMT és PWV számos csontmarkerrel összefüggött. A vaszkuláris biomarkerek közül a PDGF-BB pozitívan korrelációt mutatott a combnyaki BMD-vel, valamint több angiogén marker kapcsolódott számos csont biomarkerhez. A regressziós analízisünk során számos olyan csontmarkert találtunk, amelyek képes volt megjósolni az érrendszeri állapotot a 12 hónapos kezelés után, és ugyanez fordítva is igaz volt. Emellett összefüggést találtunk a DEXA által értékelt femoralis BMD és a PDGF-BB között, valamin a qCT által meghatározott egyes BMD értékek és az IMT között. Az RM-ANOVA elemzésünk eredményei alapján, az egyéves biológiai kezelés a különböző csont biomarkerek kiindulási szintjeivel (OC, P1NP, VITD3) kombinálva, képes volt előre jelezni az IMT változásait a terápia során. Az elemzés megerősítette, hogy a kezdeti csökkent csontsűrűség az érrendszeri rendelleneségek megnövekedett előfordulását okozhatják. A MANOVA elemzés feltárta, hogy a betegség aktivitása (DAS28/BASDAI) vagy a szisztémás gyulladás (CRP), valamint ezek anti-TNF gátlóhoz kapcsolódó változásai a kezdeti állapot és az egy éves kezelés között befolyásolhatják bizonyos csont-és érrendszeri biomarkerek közötti kapcsolatot. Ez alapján az ízületi gyulladás mind a kardiovaszkuláris mind a csontritkulásos megbetegedéseket már a betegség korai szakaszában fokozza. Rheumatological diseases are associated with a higher risk of developing a number of co-morbidities. 3 Current TNFα inhibitor therapies may help prevent systemic bone loss associated with the disease and reduce the risk of developing cardiovascular disease. In the first study, we investigated the effect of one year of etanercept/certolizumab pegol therapies for RA and SPA diseases on soluble vascular biomarkers (oxLDL/β2GPI complex, suPAR, aHSP60, BNP fragments), whose elevated levels are associated with the development of inflammation-related atherosclerosis. This is the first study to investigate the long-term changes of these biomarkers in response to anti-TNF therapy in these diseases. Our results are summarised below: A significant reduction in oxLDL/β2GPI complex levels was observed in the whole group of RA and SPA patients after one year of anti-TNF therapy. In addition, a similar effect was observed in patients with critically high suPAR levels. The resulting reduction is likely to lead to a reduction in the risk of certain cardiovascular complications. RF and ACPA seropositivity were associated with higher suPAR and BNP levels, which may predict a worse prognosis. We confirmed the association of certain biomarkers with pathophysiological changes in the vasculature. According to these results, all 4 biomarkers showed correlation with one of the baseline lipid parameters, and vascular ultrasound examination showed correlation with several of the biomarkers we investigated. Based on the results of the regression analysis, CRP and triglyceride may be important predictors of BNP and suPAR levels 12 months before or 12 months after treatment. Based on the results of analysis of variance, disease activity or IMT may significantly influence the effects of anti-TNF treatment on changes in oxLDL/β2GPI complex, aHsp60 and suPAR. In the second study, we used the results of two previous studies of our working group. Both of them evaluated the vascular and bone biomarkers in a one-year anti-TNF therapy of RA and SPA patients. This is the first study to simultaneously assess vascular and bone status in patients with arthritis treated with biological agents. Several vascular and bone imaging and laboratory parameters were evaluated to better understand possible interactions. Our results are summarised below: In a correlation analysis of the relationship between bone and vascular parameters, we observed significant inverse correlations between IMT and qCT parameters and PWV and femoral neck BMD at different time points. Crucially, we observed correlations not only between inflammatory biomarkers but also between structural markers. We found a positive correlation between FMD and OPG. Our results show that the association between OPG and FMD persists before and after anti-TNF therapy, further demonstrating the role of OPG as a biomarker in determining vascular risk and prognosis. IMT and PWV were associated with a number of bone markers. Among the vascular biomarkers, PDGF-BB showed a positive correlation with femoral neck BMD, and several angiogenic markers were associated with several bone biomarkers. Our regression analysis found a number of bone markers that were able to predict vascular status after 12 months of treatment, and the reverse was also true. In addition, we found a correlation between femoral BMD assessed by DXA and PDGF-BB, as well as between some BMD values assessed by qCT and IMT. Based on the results of our RM-ANOVA analysis, the one-year biological treatment combined with baseline levels of different bone biomarkers (OC, P1NP, VITD3) was able to predict changes in IMT during therapy. The analysis confirmed that initial reduced bone density may be associated with an increased incidence of vascular abnormalities. The MANOVA analysis revealed that disease activity (DAS28/BASDAI) or systemic inflammation (CRP) and their changes associated with anti-TNF inhibitor between baseline and after one year of treatment may influence the relationship between certain bone and vascular biomarkers. This suggests that arthritis increases both cardiovascular and osteoporotic disease early in the course of the disease.
Szabadon hozzáférhető
A szemfenéki keringési zavarok jelentősége, a retina vénás trombózisa következtében kialakuló makulaödéma korszerű kezelése
Balla, Szabolcs; Nagy, Valéria; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A retina artériás és vénás okklúziójának kombinált incidenciája 11-16/100.000 fő. Mindkét esetben jelentős, maradandó látáskárosodás alakul ki, ennek mértéke nagyban függ az elzáródás szintjétől (törzs-, illetve ágelzáródás). A retina artériás okklúziója (RAO) hirtelen, fájdalmatlan, a retina artériás keringészavara következtében kialakuló, gyakran irreverzibilis látásromlást/látásvesztést okoz. A retina vénás okklúziója (RVO) a retina vénás keringészavara, melynek következtében a retina hipoxiás károsodása, majd makulaödéma alakulhat ki. Ebben az esetben a látásromlás lassabban következik be (1-2 hét alatt), kezdetben jellemzően a látótérben kisebb-nagyobb foltok, majd látótérkiesés jelenik meg. A mostanra gold standarddá vált intravitreális anti-VEGF kezelés hatására a látás az esetek nagy részében javítható. Hazánkban elérhető NEAK által (jelenleg könnyített méltányossági alapon) engedélyezett IVB injekció. Bár a kezelés hosszadalmas, és a beteg kezdetben havi rendszerességgel, majd kisebb-nagyobb időközökkel jár orvosi ellenőrzésre és kezelésre, de ezzel a terápiás módszerrel nagyfokú látásjavulás érhető el. Dolgozatom egyik fő aspektusa ennek a kezelésnek az objektív és szubjektív hatásosságának, illetve biztonságosságának vizsgálata. Mindkét szemfenéki vaszkuláris betegség esetén igaz, hogy jellemzően nem csak a retina kis erei károsodottak, hanem a szívet és az agyat ellátó erek is gyakran érintettek lehetnek. Az ST-elevációs miokardiális infarktus (STEMI), akut iszkémiás stroke (AIS), RAO és RVO kialakulásában szerepet játszhatnak olyan rizikófaktorok, mint a hipertenzió, az iszkémiás szívbetegség, a hiperlipidémia, a pitvarfibrilláció, az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közül egy, vagy több társbetegség párhuzamos fennállása, melyek önálló, illetve együttes jelenlétének szerepét jelen értekezésemben részletesen vizsgáltam. A RAO kialakulását követően a megfelelő orvosi vizsgálat és a kísérő betegségek kezelése potenciálisan megelőzheti az AIS és a STEMI kialakulását. A kockázati tényezők csökkentésével/kezelésével a beteg életminősége javítható lehet. A szekunder prevenció alkalmazása pedig megelőzheti a másik szemen kialakuló RAO-t, illetve a súlyos életet vagy életminőséget befolyásoló kórképek kialakulását. A fentiekben alapvető fontosságú a neurológus, belgyógyász, kardiológus és szemész együttműködése. The combined incidence of arterial and venous occlusion of the retina is 11-16/100,000 persons. In both cases, there is significant permanent visual loss, the extent of which depends largely on the level of occlusion (central or branch occlusion). Retinal artery occlusion (RAO) causes sudden, painless, often irreversible visual loss/visual impairment due to retinal arterial occlusion. Retinal vein occlusion (RVO) is a retinal venous occlusion, which can result in hypoxic retinal damage and macular edema. In this case, visual loss occurs more slowly (1-2 weeks), typically with small to large spots in the visual field initially, followed by visual field loss. Intravitreal anti-VEGF treatment - now the gold standard of RVO induced macular edema treatment - improves vision in the majority of cases. In our country, intravitreal bevacizumab injections are available. Although the treatment is lengthy and the patient will initially have to undergo monthly check-ups and treatment at shorter or longer intervals, this therapeutic method can achieve a high degree of visual improvement. One of the main aspects of my thesis is to examine the objective and subjective efficacy and safety of this treatment. In both ocular vascular diseases, it is true that typically not only the small vessels of the retina are damaged, but also the blood vessels supplying the heart and brain can often be affected. The development of ST-elevation miocardial infarction (STEMI), acute ischemic stroke (AIS), RAO and RVO may be influenced by risk factors such as hypertension, ischemic heart disease, hyperlipidemia, atrial fibrillation, type 1 diabetes or type 2 diabetes, the role of one or more of these comorbidities, individually or in combination, has been investigated in detail in this thesis. After the onset of RAO, appropriate medical evaluation and management of comorbidities can potentially prevent the development of AIS and STEMI. By reducing/treating risk factors, the patient's quality of life may be improved. The use of secondary prevention may prevent the development of RAO in the other eye or the development of serious life- or quality-of-life-affecting conditions. Collaboration between neurologist, internist, cardiologist and ophthalmologist is essential in the above.
Szabadon hozzáférhető
Metasztázisok angiogenezisének in vivo vizsgálata peptidalapú PET radiotracerekkel
Péliné Szabó , Judit; Trencsényi, György; Szabó, Judit; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Nukleáris Medicina Tanszék
A dolgozatban bemutattuk, hogy SRCA műtéti technikával létrehoztunk egy olyan új, in vivo experimentális onkológiai állatmodell-rendszert, amelyben áttétes nyirokcsomók sorozatos transzplantációjával követhető a nyirokcsomó metasztázisok tumor formáló képessége. Ebben a modellben mind a vesetok alatti primer tumorok, mind pedig a metasztázisok neo-angiogenezissel összefüggő αvβ3 integrin és APN/CD13 expressziója leírható és követhető non-invazív képalkotó technikákkal target-specifikus [68Ga]Ga-NODAGA-RGD és [68Ga]Ga-NOTA-cNGR PET radiofarmakonok alkalmazásával. Az egymást követő áttétes nyirokcsomó transzplantációk következtében a vesetok alatt növekvő tumorok és a mellkasi paratimikális metasztázisok 2-[18F]FDG, [68Ga]Ga-NODAGA-RGD és [68Ga]Ga-NOTA-cNGR felhalmozódásának folyamatos növekedését tapasztaltuk. Az így – ebben a kísérleti rendszerben – megfigyelhető glükózanyagcsere fokozódás, valamint a neo-angiogenezissel összefüggő αvβ3 integrin és APN/CD13 molekulák emelkedett expressziója a metasztázisok fokozódó malignitására utalhat. A daganatok neo-angiogenezisét egy közvetettebb jelátviteli rendszerben (COX2-PGE-tengely) vizsgálva in vivo preklinikai PET képalkotással igazoltuk, hogy a 68Ga-jelzett HPβCD és RAMEB ciklodextrin származékok alkalmasak a PGE2-receptor pozitív, illetve PGE2-t termelő ortotopikusan és heterotopikusan transzplantált primer tumorok és a kialakuló metasztázisok azonosítására. In the present work, we have demonstrated that we have established a novel in vivo experimental animal model system for oncology using the SRCA surgical technique, in which the tumor-forming ability of lymph node metastases can be monitored by serial transplantation of metastatic lymph nodes. In this model, both the expression of αvβ3 integrin and APN/CD13 associated with neo-angiogenesis of both primary tumors and metastases in the renal tubules can be described and monitored by non-invasive imaging techniques using target-specific [68Ga]Ga-NODAGA-RGD and [68Ga]Ga-NOTA-cNGR PET radiopharmaceuticals. Consecutive metastatic lymph node transplantations resulted in a steady increase in the accumulation of 2-[18F]FDG, [68Ga]Ga-NODAGA-RGD and [68Ga]Ga-NOTA-cNGR in tumors growing under the kidneys and in thoracic parathyroid metastases. The increase in glucose metabolism observed in this experimental system, as well as the increased expression of αvβ3 integrin and APN/CD13 molecules associated with neo-angiogenesis, may indicate the increasing malignancy of metastases. By investigating tumor neo-angiogenesis in a more indirect signaling system (COX2-PGE axis), we demonstrated by in vivo preclinical PET imaging that 68Ga-labeled cyclodextrin derivatives HPβCD and RAMEB are suitable for identifying PGE2 receptor-positive and PGE2-producing orthotopically and heterotopically transplanted primary tumors and developing metastases.
Szabadon hozzáférhető
A végtagi ischaemia-reperfusio szöveti perfusióra kifejtett hatásának és a károsodások csökkentési lehetőségeinek vizsgálata
Körei , Csaba László; Németh, Norbert; Körei, Csaba László; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A végtagok ischaemia-reperfusiós károsodásának megelőzése/mérséklése nagy klinikai jelentőséggel bír. Munkánk során klinikai és kísérletes modellben vizsgáltuk alsó végtagi ischaemia hatását, nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID), valamint pre- és posztkondícionálás hatását különböző laboratóriumi értékekre, különös tekintettel a microrheologiai tényezőkre, továbbá egyéb paraméterekre. A klinikai vizsgálatban 17 elektív térdműtéten átesett beteget vizsgáltunk (DEOEC RKEB/IKEB 3848-2013), közülük öten Na-diclofenak-ot kaptak i.v. 5-10 perccel a reperfusio kezdete előtt és 6 órával utána (NSAID csoport). Öt betegnél 3x15 perces prekondícionálás történt egy nappal a műtét előtt (PreC csoport) a felkaron alkalmazott mandzsettával. Hét betegnél nem történt ilyen kezelés (kontroll csoport). Vérvétel történt a v. femoralisból az ischaemia előtt, a reperfusio 5. és 10. percében, az 1. és 2. posztoperatív (p.o.) napon. A kísérletes modellben (25/2016, DEMÁB) patkányokon 120 percre leszorítottuk a jobb hátsó végtagot (I/R csoport, n=7), A PreC csoportban a tartós ischaemia előtt (n=8), a PostC csoportban (n=7) utána 3x10 perces leszorítást végeztünk. A kontroll csoportban (n=8) nem történt beavatkozás. Vérvételek a leszorítás előtt, a reperfusio kezdetén és a 7. p.o. napon történtek. A klinikai vizsgálatban a RBC deformabilitást jellemző elongációs index (EI) értékek nem változtak szignifikánsan, bár a PreC csoport értékei végig magasabbak voltak. A kontroll csoportban a maximális EI értékek (EImax) mérsékelt csökkenése volt megfigyelhető, a fél EImax-hoz tartozó nyírófeszültség értékek folyamatosan emelkedtek és szignifikánsan magasabbak voltak a 2. p.o. napon. Az NSAID és a PreC csoportokban nem tapasztaltunk hasonló változást. A RBC aggregatiós index értékek mérsékelt csökkenést mutattak az NSAID és a PreC csoportokban, ami szignifikáns volt az 1. és 2. p.o. napon. A kísérletes modellben az EI értékek szignifikánsan csökkentek az I/R csoportban az alaphoz képest a 7. p.o. napra. A csökkenés mértéke szignifikáns volt a post-ischaemiás relatív értékekhez képest az I/R és a PreC csoportokban. A RBC aggregatio szignifikánsan fokozódott valamennyi ischaemiás csoportban egy héttel a műtét után. A végtagi ischaemia és reperfusio jelentős változásokat okozott a micro-rheologiai paraméterekben. A klinikai eseteknél az NSAID és a prekondícionálás is kedvezően befolyásolta ezen paramétereket, a kísérletes modellben a posztkondícionálás volt kedvezőbb hatású a vörösvérsejt deformabilitás és aggregatio vonatkozásában, de ennek alapján nem dönthető el, hogy melyik hatása kedvezőbb.
Szabadon hozzáférhető
Betegség követés molekuláris markerekkel vastagbél adenocarcinomában
Bádon , Emese Sarolta; Méhes , Gábor; Nagy, Emese Sarolta; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A vastagbéldaganat a harmadik leggyakrabban diagnosztizált és a második leggyakoribb halálos kimenetelű megbetegedés. A korai diagnózis felállítása, a szövettani típus és a molekuláris profil meghatározása, ezen belül a KRAS variánsok vizsgálata kulcsfontosságú a személyre szabott terápiás döntéshozatalban. A prediktív mutációs profil vizsgálatára a sokszor nehezen kivitelezhető biopsziás és rebiopsziás mintavétellel ellentétben a vérplazmából nyert szabad DNS (cfDNS) analízise nyújthat alternatívát. Ennek előnye továbbá, hogy lehetővé teszi a rosszindulatú daganat valós idejű genetikai elemzését, a heterogenitás követését, a terápiás válasz nyomon követését és a korai recidíva kimutatását. A géneltérések mellett kiemelten fontos a hypoxiás szöveti környezetben bekövetkező adaptációs mechanismusok feltérképezése is. A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a karboanhidráz IX (CAIX) hypoxiás marker számos más jelátviteli útvonallal és mechanizmussal is kölcsönhatásba léphet, melyek a jelek szerint befolyásolják a daganatos sejtek besugárzásra és kemoterápiára adott válaszát. Célkitűzésünk a MAPK útvonalban szerepet játszó KRAS onkogén mutációs státusz vizsgálata új generációs szekvenálással, reverz hibridizációs módszerrel (StripAssay) a kezelés különböző időpontjaiban, cfDNS-ből, illetve tumorszövetből izolált DNS-ből. Továbbá a terápiás hatékonyság szempontjából ugyancsak előremutató a daganatok hypoxia adaptációját jelző CAIX fehérje expresszió vizsgálata is. Ennek elemzésére került sor a tumor proliferációs aktivitás, regresszió, KRAS mutációs státusz és a betegek túlélésének függvényében, amit mind core-biopsziás, mind sebészi tumormintákon elvégeztünk. Eredményeink azt mutatták, hogy a multiplex primer daganatok gyakran eltérő genetikai profillal rendelkeznek, ezért csakúgy, mint áttéteiket célszerű külön entitásként kezelni, eltérő terápiás potenciáljuk miatt. Ezt jól tükrözik az eltérő KRAS szubklónok egyes tumoros területekben, illetve ezek eltűnése, újak megjelenése a terápia során. A vérből izolált cfDNS genetikai monitorozása prediktív génvariánsok jelenlétét igazolhatja. Alkalmas például az anti-EGFR terápiával szembeni, vagy más gyógyszer rezisztencia előrejelzésére. A kezeletlen daganatok CAIX expressziója a biopsziás és a sebészeti minták között korrelációt mutat. Mind kezelés előtt, mind neoadjuváns kezelés után a CAIX expresszió mértéke és a tumor mutáns KRAS státusza között szignifikáns pozitív kapcsolat van. Következtetésünk szerint az aktiváló KRAS mutációk lényeges szerepet játszhatnak a végbéltumorsejtek anyagcseréjének és rezisztenciájának szabályozásában. Továbbá az alacsony tumor regressziós grádussal rendelkező betegek esetében a CAIX magas kifejeződése a kezelés utáni szövetmintákban is megfigyelhető volt, ebből kifolyólag a CAIX potenciálisan hasznos lehet a preoperatív kezelést túlélő tumoros területek jellemzésére. Colon cancer is the third most commonly diagnosed and the second most common cause of death. Early diagnosis, determination of histopathological type, and molecular profiling, including the examination of KRAS variants, are crucial for personalized therapeutic decision-making. The analysis of cell-free DNA (cfDNA) extracted from plasma, unlike the often challenging biopsy and rebiopsy sampling for predictive mutation profiling, can provide an alternative. Furthermore, it allows for real-time genetic analysis of malignant tumors, monitoring heterogeneity, tracking therapeutic responses, and detecting early recurrence. Exploring adaptive mechanisms in the hypoxic tissue environment is also of paramount importance. Recent studies indicate that carbonic anhydrase IX (CAIX), a hypoxic marker, can interact with numerous signaling pathways and mechanisms, affecting the response of cancer cells to radiation and chemotherapy. Our goal was to investigate the mutational status of the KRAS oncogene, which plays a crucial role in tumor development, using next-generation sequencing at various treatment time points, DNA isolated from cfDNA, and tumor tissue DNA. Additionally, the examination of CAIX protein expression, indicating tumor hypoxia adaptation, is also promising for therapeutic efficacy. This analysis was performed in relation to tumor proliferation activity, regression, KRAS mutation status, and patient survival, using both core biopsy and surgical tumor samples. Our results showed that multiplex primary tumors often have different genetic profiles, and therefore, similar to metastases, they should be treated as separate entities due to their distinct therapeutic potential. This is well-reflected in the different KRAS subclones in some tumor areas, as well as their disappearance and appearance during therapy. Genetic monitoring of cfDNA isolated from blood can confirm the presence of predictive gene variants, suitable, for example, for predicting resistance to anti-EGFR therapy or other drug resistance. The CAIX expression in untreated tumors shows correlation between biopsy and surgical samples. Both before and after neoadjuvant treatment, there is a significant positive relationship between the degree of CAIX expression and the tumor's mutant KRAS status. In conclusion, activating KRAS mutations may play a significant role in regulating the metabolism and resistance of rectal tumor cells. Moreover, in patients with a low tumor regression grade, high CAIX expression was observed in post-treatment tissue samples, suggesting that CAIX could potentially be useful for characterizing surviving tumor areas after preoperative treatment.
Szabadon hozzáférhető
Gyulladásos ízületi kórképek cardiovascularis rizikójának és gyors radiológiai progressziójának felmérése
Végh, Edit; Szűcs, Gabriella; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
A gyulladásos ízületi betegségeknél, mint az RA és az SPA, a korai adekvát kezelés nem csak az ízületi destrukció, a mozgáskorlátozottság kivédése, hanem az egyik leggyakoribb társbetegség, a cardiovascularis morbiditás elkerülése miatt is fontos. Találnunk kell olyan markereket, vizsgáló módszereket, melyek könnyen kivitelezhetőek, reprodukálhatóak és előre jelzik a CV morbiditást. Kiemelt jelentőségű a gyors radiológiai progressziójú (RRP) betegek kiválasztása is RA-s betegeknél, ilyen eszköz lehet a különböző mátrixmodellek használata. Tanulmányunkban célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk az egy éves TNF-α gátló kezelés vascularis hatását non-invazív ultrahangos technikával RA-s (36 fő) és SPA-s (17 fő) betegekben. Összefüggéseket kerestünk a vascularis paraméterek - mint az endothel diszfunkcióra utaló FMD és az érfalmerevségre utaló ccIMT, PWV- valamint a beteg klinikai jellemzői között. A hazai RA-s betegpopulációban (1356 fő) terveztük meghatározni a magas RRP kockázat prevalenciáját, valamint összehasonlítást végeztünk RRP tekintetében a MTX-ra reagálók és az arra nem reagálók között. Az RA-s és SPA-s betegek vegyes csoportjában a TNF-α gátlás javította vagy stabilizálta a vascularis patofiziológiát. A gyulladás (CRP) összefüggésbe hozható az FMD-vel, míg, többek között a terápiára adott klinikai válasz hiánya (cNR) befolyásolhatja a vascularis funkciót. A hazai RA-s betegek 18%-ának volt magas kockázatú RRP-je (≥40%). A magas kockázatú RRP-vel rendelkező RA-s betegek életkora szignifikánsan alacsonyabb volt, az alacsony kockázatú csoporthoz képest. A MTX-ra adott válasz hiánya, a férfi nem, a kiindulási erózió és az ACPA szeropozitivitás független prediktorai voltak az RRP magas kockázatának. In inflammatory rheumatic disorders, such as RA and SPA, early adequate treatment is important not only to prevent joint destruction and mobility limitations, but also to avoid one of the most common comorbidities, cardiovascular morbidity. We need to find markers and methods that are easy to implement, reproducible and predict CV morbidity. The selection of patients with rapid radiological progression (RRP) in RA patients is also of prime importance, the use of different matrix models can be such a tool. In our study, we aimed to investigate the vascular effect of an one-year TNF-α inhibitor treatment using a non-invasive technique in patients with 36 RA and 17 SPA. We are looking for correlations with vascular parameters such as FMD, indicating endothelial dysfunction, and ccIMT, PWV indicating carotid atherosclerosis, arterial stiffness-and the patient’s clinical characteristics. We wanted to determine the prevalence of high RRP risk in the Hungarian RA population (including 1356 patient) and compared RRP responders to methotrexate (MTX) and those who did not. In a mixed cohort of RA and SPA patients, TNF-α inhibition improved or stabilized vascular pathophysiology. Inflammation (CRP) has been associated with FMD, while, among others, clinical lack of response to therapy (cNR) may influence vascular function. 18% of RA patients in Hungary had high-risk RRP (≥40%). The age of RA patients with high-risk RRP was significant lower, compared to the low-risk group. Lack of response to MTX, male gender, baseline erosion, and ACPA seropositivity were independent predictors of high risk of RRP.
Szabadon hozzáférhető
Effects of JAK inhibition on bone loss and vascular inflammation in rheumatoid arthritis
Hamar, Attila; Szamosi, Szilvia; Hamar, Attila; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
A rheumatoid arthritis (RA) egy krónikus, szisztémás gyulladásos megbetegedés, mely szimmetrikus polyarthrissel és ízületi károsodással jár. Az RA-ban szenvedő betegek fokozottan hajlamosak a szív- és érrendszeri betegségekre (CVD), valamint a helyi és szisztémás osteoporosisra, ami a csonttörések fokozott kockázatához vezethet. A Janus kináz (JAK) inhibitorok az RA kezelésére használt legújabb terápiás szerek, melyek képesek egyidejűleg több különböző citokin, hormon és növekedési faktor jelátviteli útvonalát gátolni és így a gyulladásos folyamatokat csökkenteni. Vizsgálataink során a 12 hónapon át szedett, JAK gátló tofacitinib terápia hatásait tanulmányoztuk a csontdenzitásra (BMD) és a csontturnover markerekre, valamint az FDG-PET/CT segítségével meghatározott ízületi és érfali gyulladásra RA-s betegek. Első vizsgálatunkban azt találtuk, hogy egy éves tofacitinib kezelés képes gátolni a csontritkulás előrehaladását, csökkenteni a szisztémás gyulladást és javítani a klinikai paramétereket. Továbbá növelte a csontképződés markereit, miközben csökkentette a csontfelszívódási biomarkereket, ami a csontanyagcsere pozitív egyensúlyához vezetett. Eredményeink arra utalnak, hogy az autoimmunitás, az életkor, valamint a csont- és gyulladásos markerek mind szerepet játszhatnak a tofacitinib csontdenzitás változásokra gyakorolt hatásának modulálásában. Második vizsgálatunk kimutatta, hogy a tofacitinib az aortafali és szinoviális gyulladás csökkenéséhez vezetett, továbbá összefüggéseket figyeltünk meg az aortafali és ízületi PET/CT paraméterek és a gyulladásos markerek, valamint a betegségaktivitás között. Az ultrahanggal mért vaszkuláris paraméterek és a PET/CT értékek között is szignifikáns korrelációkat találtunk, így a szisztémás gyulladás fontos szerepet játszhat érfali gyulladás és érrendszeri károsodás kialakulásában. A csontanyagcserét vizsgálva, pedig azt találtuk, hogy a szisztémás gyulladás, valamint a szinoviális és vaszkuláris gyulladás is hozzájárulhat a csontvesztéshez RA-ban.
Szabadon hozzáférhető
Daratumumab és pomalidomid kezelésekkel szerzett klinikai tapasztalataink mielóma multiplexben
Lovas, Szilvia; Váróczy , László; Lovas, Szilvia; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Hematológiai Tanszék
A mielóma multiplex (MM) a kórosan átalakult, klonális plazmasejtek csontvelői szaporulata. A WHO klasszifikáció szerint az érett, perifériás B-sejtes neoplazmák közé tartozik. Az MM az összes daganatos megbetegedés körülbelül két százalékát teszi ki, döntően az időskor betegsége. Az átlag életkor a diagnózis idején 65 év. Jellemző a férfi predominancia. A mielóma multiplex klinikai tünetei a plazmasejt-szaporulathoz és az általuk termelt M-proteinek (paraproteinek) kóros felhalmozódásához köthetők. Diagnózisához elengedhetetlen a csontvelővizsgálat során vett minta mikroszkópos, illetve áramlási citometriai vizsgálata. A genetikai eltérések igazolásának pedig prognosztikai jelentősége van. A mielóma multiplex kezelése az utóbbi 20 évben óriási fejlődésen ment át, azonban a betegség továbbra is gyógyíthatatlan, a kórlefolyást remissziók és relapszusok váltakozása jellemzi. Kezelésének fő célja a remisszió elérése, a betegségmentes periódus és a túlélés meghosszabbítása, valamint a lehető legjobb életminőség fenntartása. Az úgynevezett hagyományos citosztatikumok, az autológ őssejttranszplantáció és az új terápiás szerek kombinálásával javult a terápia eredményessége és növekedett a várható teljes túlélés (OS). A terápiás eszköztár bővülésével a korábban rosszul kezelhető betegek is megfelelő terápiás választ érhetnek el, valamint mellékhatás-profilok és a társbetegségek figyelembevételével a kezelés egyre inkább személyre szabható. A mielóma multiplex kezelésével kapcsolatos ismeretek a nagyszámú új gyógyszer miatt rohamosan bővülnek. A terápiás döntést a klinikai tanulmányok eredményei jelentősen befolyásolják, illetve a megfelelő terápia kiválasztását nehezíti a gyógyszerek országonként eltérő hozzáférhetősége. Jelenleg csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre a hazai klinikai gyakorlatban alkalmazott kezeléssel kapcsolatos úgynevezett’real-world’ adatok, ezért munkám során magyarországi hematológiai centrumokból retrospektív adatgyűjtés alapján vizsgáltam az epidemiológiai adatokat, klinikai megjelenést, terápiás válaszra, vesefunkcióra, túlélési adatokat is.
Szabadon hozzáférhető
A vörösvérsejt aggregatio haematocrit függőségének vizsgálata, valamint változásai policisztás ovárium szindróma során
Bedőcs-Baráth, Barbara; Deák, Ádám; Baráth , Barbara; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani Tanszék
Az egyes haematológiai és haemorheológiai paraméterek kölcsönösen hatással vannak egymásra. Ismert, hogy a haematocrit-teljes vér viszkozitás viszonya nem lineáris, ahogy a haematocrit-vörösvérsejt aggregatio kapcsolat sem, azonban a szakirodalomban fajok közötti különbségekre nem találtunk adatokat. Célunk volt a haematocrit és a vörösvérsejt aggregatio kapcsolatának és annak fajok közötti különbözőségének feltárása, amelyhez különböző Hct értékre beállított vvs-autológ plazma szuszpenziókat használtunk, négy faj (humán, patkány, kutya, sertés) vérmintáit használva. Ezen kívül célul tűztük ki egy átfogó haematológiai és haemorheológiai vizsgálat elvégzését policisztás ovárium szindróma (PCOS) patkány modellben. Eredményeink alapján az aggregatio-haematocrit kapcsolat jelentős faji különbségeket mutatott, az emberi vérmintáink aggregatiós értékei bizonyultak a legérzékenyebbnek a haematocrit változására. Magasabb, illetve alacsonyabb haematocrit tartományban csökkenő aggregatiót találunk, ez legkifejezettebben az M5s fény-transzmissziós index paraméter és a fény-reflektancia elvén meghatározott amplitúdó paraméter esetén mutatkozott meg. Leírtuk, hogy a vörösvérsejt aggregatióhoz tartozó „optimális” haematocrit érték faji különbségeket mutat. Bár a policisztás ovárium szindróma szinte népbetegségnek számít, és leírták, hogy cardio-vasculáris betegségekre hajlamosít, ennek ellenére a PCOS haemorheológiai paraméterekre gyakorolt hatásáról kevés adat érhető el. Az alkalmazott állatmodellben a humán betegeknél leírt változásokat figyeltünk meg, mind hormonális, mind metabolikus paraméterek tekintetében, ami testtömeg növekedésben, emelkedett éhgyomri vércukorszintben, aciklicitásban és policisztás petefészkek megjelenésében mutatkozott meg. A kezelt csoportban szignifikáns csökkenést láttunk a vörösvérsejtszám, haematocrit és haemoglobin értékekben. Először írtuk le, hogy ösztradiol-valerát indukálta PCOS patkánymodellben a vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás fokozódik.
Szabadon hozzáférhető
Minimálisan invazív beavatkozások hatékonysága az infertilitás kivizsgálásában és kezelésében
Lőrincz, Judit; Török, Péter; Lőrincz, Judit; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet
Bevezetés: Infertilitásról - az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint – akkor beszélünk, amikor egy pár (ahol a pár női tagja 35 évnél fiatalabb) rendszeres, védekezés nélküli nemi életet él, ennek ellenére egy éven belül nem jön létre a kívánt terhesség. A WHO adatai alapján a világon a párok több, mint 15%-a szenved meddőségtől, míg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatszolgáltatása szerint Magyarországon a házaspárok megközelítőleg 20%-a szembesül a terhesség vállalásának nehézségével, melynek hátterében több tényező állhat. Női oldalról az IVF legfőbb indikációja és egyben a meddőség leggyakrabban előforduló és definitív oka a petevezetékek okklúziója. Tuba eredetű infertilitásról beszélünk kétoldali kürtokklúzió vagy teljes hiányuk esetén. Pozitív átjárhatósági vizsgálati eredmény birtokában, (ha mindkét oldali petevezeték lezártnak bizonyul) megoldásként az asszisztált reprodukciós technikák (in vitro fertilizáció) mellett lehetőségként felmerül a rekonstrukciós reproduktív sebészet lehetősége, azaz a kürtök újra átjárhatóvá tétele. A műtétek eredményessége azonban nem haladja meg az in vitro fertilizációs technikák sikerességét, mindemellett pszichés, anyagi és fizikális megterhelést jelenthetnek a páciensek részére. Ezért hatványozottan fontos, hogy a kürtátjárhatósági vizsgálatok kiválasztása a lehető legnagyobb pontossággal történjen, az álpozitív eredményeket csökkentve és ezáltal a felesleges beavatkozások számát is. Célkitűzés: Célunk, a jelen értekezés alapjául szolgáló kutatások során a modern meddőségi kivizsgálás újabb aspektusainak ismertetése, jelentősége, aktualitása a tudományágon belül, ezek összehasonlítása, és esetlegesen egyes határterületek bevonásával újabb eljárások kifejlesztése, vagy a meglévő technikák modernizálása volt. Az ezzel foglalkozó szakirodalomban számos olyan területet írtak le, amelyek még csak feltételezések vagy nem elég részletesek (összenövések, uterus és tuba kontrakciók…stb.), de nagyban befolyásolják a módszerek eredményességét. Munkacsoportunk által vizsgált két indirekt és egy direkt módszer, melyek értekezésem fő tárgyát képzik: 1. Új minimál invazív eljárások a petevezetők vizsgálatában - buborék jel prediktív értéke hiszteroszkópia során: az irodalomban korábban már leírásra került a meddőségi kivizsgálás keretein belül végzett HSC-LSC során észlelt indirekt buborék-jel. Ez a mellékleletként észlelt jelenség indirekt módon utalhat a petevezetékek átjárhatóságára. 2. Ismert módszerek módosítása jobb eredmények elérésének céljából - HSSG (hisztero-szalpingoszcintigráfia) SPECT-CT-vel kiegészítve: a petevezeték- átjárhatóság egyik indirekt vizsgálómódszere az izotópos kürtátjárhatósági vizsgálat (kürtszcintigráfia, HSSG), melyet SPECT CT vizsgálattal kiegészítve alkalmaztunk a gyakorlatban. 3. Office hiszteroszkópia során végzett szelektív pertubáció eredményeinek vizsgálata: - ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy értékeljük a szelektív petevezeték kanülálást és a kromopertubáció eredményeit szubfertilis nőknél office hiszteroszkópia során. Eredményeink: 1. Indirekt buborék-jel vizsgálata hiszteroszkópia során Ezt a prevalencia vizsgálatot 2015. december 1. és 2016. december 31. között a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján végeztük. A vizsgálatban 61 nőbeteg vett részt. A tanulmányt a Helyi Etikai Bizottság hagyta jóvá, illetve a STROBE tanulmány és a Helsinki Nyilatkozat alapján készült. Minden beavatkozás komplikációmentesen zajlott. A betegek átlagos életkora 32,0 ± 4,36 év, átlagos testtömeg indexük (BMI) 22,7 ± 4,19 kg/m2 volt. A vizsgálat indikációját primer vagy szekunder sterilitás képezte. Az átlagos meddő periódus időtartama 29,4 hónap volt. A kezdő lépés diagnosztikus hiszteroszkópia volt. Mindkét oldali tubaszájadékot azonosítottuk, így a légbuborékok mozgása megbízhatóan értékelhető volt. Az indirekt buborék-jel módszer alapján a 61 vizsgált alany összesen 122 kürtjéből 36 (29,5%) esetben volt elzáródva a jobb oldali petevezeték, és 33 (27%) esetben volt elzáródva a bal oldali. A referencia módszer (LSC-CHT) 57 (46,7%) elzáródott petevezetéket igazolt. Ez alapján értékeltük a hiszteroszkópia során észlelt indirekt buborék-jel specificitását, szenzitivitását, pozitív (PPV) és negatív prediktív értékét (NPV). Nem találtunk bizonyítékot a kor, a magasság, a súly, valamint a BMI különbségére az indirekt buborék-jel kategóriák között, azonban megfigyelhető volt, hogy a laparoszkópos kromohidrotubáció során átjárhatónak bizonyult kürtök csoportjában szignifikánsabb fiatalabb volt az életkor és alacsonyabb volt a BMI ahhoz a csoporthoz képest, ahol a petevezetékek lezártak voltak. Kereszttáblák segítségével kiszámítottuk a specificitást, szenzitivitást, pozitív (PPV) és negatív prediktív értéket (NPV) indirekt buborék-jel esetén, referenciaként a laparoszkópos kromohidrotubációt véve. A buborék-jel szenzitivitása 73.2 % (57.1-85.8 %, 95 % CI), specificitása 70 % (45.7-88.1 %, 95 % CI), pozitív prediktív értéke 83.3 % (67.2-93.6 %, 95 % CI), negatív prediktív értéke 56 % (34.9-75.6 %, 95 % CI) volt bármely petevezeték átjárhatósága esetén. Annak érdekében, hogy a buborék-jel osztályozási módszerét részletesebben le tudjuk írni, az analízist megismételtük kürtönként. A bal oldalon a szenzitivitás 65.6 % (46.8-81.4 %, 95 % CI) a specificitás 75.9 % (56.5-89.7 %, 95 % CI), a pozitív prediktív érték 75 % (55.1-89.3 %, 95 % CI) a negatív prediktív érték 66.7 % (48.2-82.0 %, 95 % CI) volt. A jobb oldali petevezeték esetén gyengébb eredmények születtek: a szenzitivitás 48.5 % (30.8-66.5 %, 95 % CI), a specificitás 67.9 % (47.6-84.1 %, 95 % CI), a pozitív és a negatív prediktív érték pedig 64 % (42.5-82.0 %, 95 % CI) és 52.8 % (35.5-69.6 %, 95 % CI) volt. 2. Hiszteroszalpingo-szcintigráfia a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára A statisztikai elemzést STATA 14.1-es verziójával készítettük (STATA Corp, College Station TX, USA). A folyamatos változókat átlag ± standard eltérésként (SD), a dichotóm adatokat abszolút számként és százalékként jelöltük. A csoportok közötti arányok különbségét Khi-négyzet teszt segítségével elemeztük. A szignifikancia szint p<0,05-nek volt beállítva. A szenzitivitás, specificitás, pozitív prediktív érték és negatív prediktív érték meghatározása 95%-os konfidencia intervallumokat használtunk a binomiális eloszláshoz Wilson-tétel alkalmazásával. A tanulmány során 70 meddő nőbeteget vizsgáltunk. Az átlagéletkor 30.87 ± 4.24 év volt. Az átlagos követési idő 469 nap (77-1121 nap) volt. A meddőség átlagos időtartama páciensenként 2,09 év volt. Összehasonlítottuk az egyszerű dinamikus, a forszírozott dinamikus és a SPECT/CT eredményeket. Diagnosztikai teljesítményük alapján értékeltük az egyes akvizíciós módszereket. Az egyszerű dinamikus vizsgálat („A” módszer) során 29 páciensnél mindkét petevezeték lezártnak bizonyult, 28 esetben csak az egyik oldal volt elzáródva, 13 esetben pedig mindkét oldali kürt átjárható volt. Így a szenzitivitás 87.5%, a specificitás 71.7%, a pozitív és negatív prediktív érték pedig 31.8%, és 97.4%-nak bizonyult. A forszírozott dinamikus vizsgálat („B” módszer) során 21 páciens esetében mindkét petevezeték átjárható volt, 28 nőbetegnél csak az egyik oldali kürt volt elzáródva, 21 esetben pedig mindkét oldal átjárható volt, így elérve 87.5%-os szenzitivitást, 88.7%-os specificitást, 53.8%-os pozitív prediktív érték és 97.9% negatív prediktív értékek mellett. SPECT/CT hozzáadása a forszírozott dinamikus vizsgálathoz („C” módszer) javította a hiszteroszalpingo-szcintigráfia diagnosztikus pontosságát. 22 nőbetegnek mindkét petevezetéke lezárt volt, 23 páciensnek csak az egyik oldali kürtje volt lezárva, míg 25 nőnek mindkét petevezetéke átjárható volt. Ez 88,7%-os specificitást eredményez, a szenzitivitás elérte a 100%-ot, míg a pozitív és negatív prediktív értékek 57,1%, illetve 100% voltak. A szenzitivitás és a specificitás különbsége Khi-négyzet próbával a forszírozott dinamikus és SPEC/CT technikák között nem volt szignifikáns (p>.1). A három módszer közül a SPECT/CT eredménye a legpontosabb. Összefoglalva 86 elzáródott petevezetéket detektáltunk, illetve a forszírozott dinamikus vizsgálatot követően 16 esetben (18,6%) a kürtök átjárhatóvá váltak a már korábbi irodalmakban leírásra került tubal flushing effect hatására. 3. Office hiszteroszkópia - szelektív pertubáció (SPT) során dokumentált eredményeink Debreceni meddőségi ambulanciánkon 2018-2022 között 212 szelektív pertubációs eljárást végeztünk ambuláns office hiszteroszkópia során. A vizsgált populációban az ambuláns méhtükrözés indikációját 75%-ban primer infertilitás, 22,17%-ban secunder infertilitás, 0,94 % -ban ultrahang eltérés, 1,89%-ban pedig ismétlődő vetélés képezte. A páciensek átlagéletkora (SD) 33,1 ± 4,77 év volt. Az átlag testsúly 64,67 kg, az átlagos BMI 22,87 kg/m2 volt. Az office hysteroscopos szelektív kromopertubáció során 61,32%-ban detektáltunk tubaabnormalitást: 43,08%-ban (N=92) kétoldali, 56,92%-ban pedig unilaterális elzáródás igazolódott. A diagnosztikus hiszteroszkópia során a méhüreg vagy az endometrium bármilyen morfológiai elváltozása kimutatható. Az elvégezett beavatkozások közül a méhüreg vizsgálata során 61 esetben került felfedezése egyéb patológia: 13 esetben volt szükség polypectomiára is, 1 betegnél myomectomiát végeztünk, 39 esetben pedig endometriális eltérés miatt biopsziát végeztünk, így 8 páciensnél krónikus endometritist sikerült kimutatni. A 212 diagnosztikus office hiszteroszkópia során szövődmény nem fordult elő. Összefoglalás: Munkám során egyrészről egy új módszer - az indirekt buborék jel - hatékonyságát vizsgáltuk a petevezeték átjárhatóságának megítélésére hiszteroszkópia során, másrészről két már ismert módszer, a hiszteroszalpingo- szcintigráfia (HSSG) módosítást követően, illetve az ambuláns méhtükrözés során végzett szelektív pertubáció létjogosultságát határoztuk meg az átjárhatósági vizsgálatok körében. Vizsgálataink során, meddőségi kivizsgálás keretén belül összehasonlítottuk a hiszteroszkópia során megfigyelhető indirekt buborék jel, valamint a laparoszkópos kromohidrotubáció során észlelt petevezeték-átjárhatóság korrelációját. Összefoglalva elmondható, hogy a látható légbuborékokon alapuló módszer a hiszteroszkópia során nem volt kellően pontos a petevezeték átjárhatóságának előrejelzésében ilyen formában, azonban a megfelelő módosításokat követően, a módszert standardizálva, a jövőben direkt vizsgálómódszerként egy biztonságos, költséghatékony alternatíva lehet a petevezetők átjárhatóságának vizsgálatára. Munkacsoportunk emellett megvizsgálta a hiszteroszalpingo-szcintigráfia SPECT/CT-vel módosított vizsgáló módszer prediktív értékét a petevezeték-átjárhatóság vizsgálata során. Az eredményeink alapján elmondható, hogy a SPECT/CT-vel történő kiegészítés szignifikánsan növelte a szenzitivitást és jó specificitással rendelkezik, ezért elmondható, hogy a kürtszcintgráfia a jövőben egy ambulanter, altatás nélkül elvégezhető, biztonságos alternatíva lehet első lépcsőként a petevezetők átjárhatóságának vizsgálatára. Mindemellett eredményeink és megfigyeléseink alátámasztják, hogy az office hiszteroszkópia során végezhető szelektív pertubáció egy hatékony, pontos, minimálisan invazív módszer a petevezeték átjárhatóságának ambuláns vizsgálatára, a megfelelő asszisztált reprodukciós technikák kiválasztásához. Alkalmazásával elkerülhető az általános anesztézia vagy az irradiációval járó technikák (HSG) szövődményei. Sőt, a méhüreg vizsgálatával egyéb patológiák, mint például polipok, mikropolipok, miómák, krónikus endometritis kimutathatók és együlésben kezelhetők, így a termékenység is javítható. Összefoglalva elmondható, hogy a kürtátjárhatóság vizsgálatára alkalmas modern, minimál-invazív, költséghatékony, érzéstelenítést nem igénylő ambuláns módszerek terjedésével az altatással járó laparoszkópos kromohidrotubációk száma csökkenthető, második lépcsős vizsgálattá tehető, mely így az ellátó rendszer és a paciens részére is jóval kevesebb ápolási időt eredményez.
Szabadon hozzáférhető
Modern módszerek a gyomor adenokarcinóma és az emlőrák progmózisának vizsgálatában
Varga, Zsolt; Tóth, Dezső; Varga, Zsolt; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Intézet
A nyirokrendszer, a nyirokerek és nyirokszervek bonyolult hálózata nélkülözhetetlen szerepet játszik a szervezet folyadékegyensúlyának, valamint immunológiai szerepe által a szervezet védekezőképességének fenntartásában. Paradox módon azonban szűrő funkciójából adódóan otthonául szolgálhat a rákos sejtek disszeminációjának is. A szolid tumorok nyirokcsomó-áttéteinek megjelenése rendkívüli jelentőséggel bír. Egyrészt prognosztikai szerepe van: jelzi, hogy a malignus elváltozás - ha távoli áttétet még nem is adott, túllépett az adott szerv határain, lokoregionális folyamattá vált. Ebben a stádiumban már drasztikusan romlanak a várható túlélési eredmények, emelkedik a kiújulás kockázata. Másrészt terápiás következménye is van: a betegség ellátása agresszívabb, potenciálisan nagyobb megterhelést jelentő kezelést igényel. A sebészi beavatkozások a mai napig a szolid daganatok kezelésének alapját képzik, annak invazivitását és kiterjedését is befolyásolja a limfogén áttétek jelenléte. A jelenlegi kutatások egyik fő fókusza a sebész és sebészet szerepének vizsgálata a szolid tumorok prognózisában. Két szolid daganattípus, a gyomor adanokarcinóma és az emlőrák nyirokcsomó áttéteivel, a korai felismerésük prognosztikai szerepével kapcsolatos kutatási eredményeket illetően a két témakör közötti kapcsolódási pont a megelőzés, valamint a nyirokcsomó áttétek hatékony felismerése által a korai, egyére szabott kezelés lehetősége, valamint annak a várható túlélésre gyakorolt kedvező hatása. A gyomorrák nyirokcsomó áttéteinek felismerésére alkalmazott két modern technika, az őrszem nyirokcsomó biopszia és a Maruyama Számítógépes Program egymást kiegészítő vizsgáló eljárások. Emellett a 2003-ban bevezetett lakossági emlőrákszűrő program sebészi kezelésre gyakorolt hatását, a rövidtávú, valamint 10 éves túlélési eredményeit hazánkban még senki nem vizsgálta, illetve ilyen irányú közlemény nem született - pedig ez az egyik legfontosabb mérőszáma minden egyes onkológiai szűrőprogramnak. Ezek a hiányzó adatok nehezítik a szűrőprogram hatékonyságának értékelését, hiányukban nem lehet pontos képet alkotni a program működéséről, továbbá nem lehet megalapozott döntéseket hozni a program fejlesztéséről. Hiányukban kevésbé tudunk tanulni a szűrőprogramokból és kevésbé tudjuk ezeket az ismereteket átültetni más, hasonló népegészségügyi programokba. Az eredményekből levont tanulságok tehetnék lehetővé az egészségügyi ellátás javulását. A fentieknek megfelelően vizsgáltuk a gyomortumorok esetén egy algoritmus olyan lehetőségét, melynek segítségével mind korai, mind előrehaladott gyomorrákban 100%-os biztonsággal tudjuk előre jelezni a metasztatikus nyirokcsomó állomásokat. Ezáltal lehetőségünk volna a magasabb szövődménnyel járó kiterjesztett nyirokcsomó disszekciók elkerülésére. Emellett, kerestük a választ arra, hogy a lakossági emlőrákszűrés hogyan befolyásolja a jobb esztétikai eredményt adó emlőmegtartó műtétek arányát, és onkológiai szempontból milyen hatással van a 10 éves betegségmentes és teljes túlélésre.
Szabadon hozzáférhető
Akut iszkémiás és vérzéses stroke kimenetelét befolyásoló tényezőinek vizsgálata
Héja, Máté; Fekete , Klára Edit; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék
Bevezetés: A cerebrovaszkuláris betegségek a morbiditás és a mortalitás vezető okai világszerte, ugyanakkor egyes alcsoportjaiban kevés adat áll rendelkezésre a kimenetelre vonatkozóan. Vizsgálatainkban az akut iszkémiás stroke (AIS) és a nem traumás intracerebralis vérzés (ICH) rövid- és hosszú távú kimenetelét befolyásoló tényezőit tanulmányoztuk. Módszerek: Az első vizsgálatunkban a Debreceni Trombolízis Adatbázis feldolgozásával 1252 AIS miatt intravénás trombolízisben részesült beteg adatait elemeztük retrospektíve. A 80 év alatti és feletti betegek körében a klasszikus rizikófaktorokat, a stroke súlyosságát National Instituite of Health Stroke Scale (NIHSS) score alapján, a funkcionális kimenetelt módosított Rankin-skála (mRS) alapján és a szövődményrátát hasonlítottuk össze. A második vizsgálatban a trombolízis kapcsán kialakuló szimptómás intracranialis vérzés (sICH) prediktorait és kimenetelre gyakorolt hatását elemeztük. A harmadik vizsgálatunkban prospektíve elemeztük 116 spontán ICH-t elszenvedett beteg kimenetelét befolyásoló klinikai és radiológiai tényezőket. Klinikai vizsgálatok és nem kontrasztos koponya CT (NCCT) készült felvételkor, 14±2 nappal és 3 hónap±7 nappal a stroke után. Eredmények: 80 év feletti betegekben a felvételi és a 24 órás medián NIHSS érték is szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001). 3 hónap után a 80 év feletti betegek 59,8%-nál volt kedvezőtlen kimenetel (p<0,0001), ugyanakkor 34,7%-uk funkcionálisan független maradt. A sICH előfordulása nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. Posztrombolítikus ICH esetén a felvételi és a 24 órás NIHSS is magasabb volt (p<0,0001). A nagy érelzáródás szignifikánsan gyakoribb volt (p=0,0095). A vérzés rizikója kisebb volt iv. trombolízis esetén, mint ia. vagy kombinált kezelés során (p<0,0001). ICH-s betegekben a 3 hónapos kimenetel és az egy éves halálozás is szignifikánsan rosszabb volt (p<0,0001), különösen a radiomorfológiailag súlyosabb vérzések esetén. A spontán ICH-s betegek 20%-ánál volt extrém magas kiindulási vérnyomás vagy hiperglikémia, 47,5%-uknál a GCS 12 alatti volt, melyek a rossz kimenetel szignifikáns prediktorai voltak. >30 cm3 feletti kiindulási vérzésvolumen és az agyoedema térfogata a 14. napon rossz prognosztikai jelnek számított. A betegek 47,4%-ban volt intraventrikuláris vagy subarachnoideális terjedés szignifikánsan rosszabb kimenetellel. Konklúzió: Bár 80 év felett az AIS súlyosabb lefolyású, eredményeink alátámasztják, hogy az iv. trombolízis ebben a korcsoportban is hatékony és biztonságos. A magasabb NIHSSS, a nagy érelzáródás és az ia. trombolízis az ICH prediktorai. A kedvezőtlen kimenetel gyakoribb ICH esetén. A vérzés radiomorfológiai osztályozása hasznos lehet a prognózis megítélésére. Spontán ICH-s betegekben a tudatzavar súlyossága, a vérzés lokalizációja és térfogata, az agyoedema térfogata és a kamravérzés jelenléte a rosszabb kimenetel prediktorai. Background: Cerebrovascular diseases are the leading causes of morbidity and mortality worldwide. However, limited data is available regarding the outcome in some of it’s subgroup. In our study, we analysed the factors affecting the short- and long-term outcome of acute ischemic stroke (AIS) and spontaneous intracerebral hemorrhage (ICH). Methods: First, data of 1,253 thrombolysed patients were analyzed retrospectively using the Debrecen Thrombolysis Database. Vascular risk factors, stroke severity based on the National Instituite of Health Stroke Scale (NIHSS) score, functional outcome using modified Rankin Scale (mRS), mortality and symptomatic intracerebral hemorrhage (sICH) were compared between patients <80 and ≥80 years. In our second study, vascular risk factors, stroke severity, functional outcome and mortality at one year were compared between patients with and without ICH following rt-PA treatment. Third, 116 patients with ICH were enrolled prospectively in our observational study. Clinical examinations and non-contrast computed tomography (NCCT) scan were performed on admission, 14±2 days and 3 months±7 days after stroke onset. Results: NIHSS scores on admission and at 24 h were higher in elderly patients (p <0.0001). At 3 months, 59.8% of the patients from the older group had an unfavorable outcome (p <0.0001), however 34.7% had independent outcome. The incidence of sICH not differed significantly between the two groups. Higher on admission and 24 hour NIHSS score, large vessel occlusion and intraarterial thrombolysis were significant predictors of postthrombolysis ICH. Both at 3 months and at one year the outcome was worse in ICH patients compared to the non-ICH group (p<0.0001). Mortality and poor outcome were more prevalent in all hemorrhage types with a tendency for massive bleeding associated with unfavorable prognosis. In almost 20% of the spontaneous ICH patients excessive hypertension was measured on admission, accompanied with >10 mmol/L blood glucose level, whereas 47,5% had Glasgow Coma Scale ≤12. >30 cm3 blood and perihematomal volumes, and presence of blood in the ventricles or subarachnoid space meant poor prognosis. Conclusion: Although, the outcomes were less favorable in patients over 80 years of age, our results support the feasibility of using intravenous thrombolysis among patients over 80 years of age. Older age, higher NIHSS, large vessel occlusion and intra-arterial thrombolysis may correlate with ICH. Unfavorable outcome is more common in ICH patients. Precise scoring of post-thrombolysis bleeding might be a useful tool in the evaluation of the patients’ prognosis. Together with the clinical symptoms, the volume of bleeding, perihematomal edema (or their combined volume) and presence of intraventricular or subarachnoideal hemorrhage play an important role in the neurological outcome of patients with ICH.
Szabadon hozzáférhető
A reumatológiai gyógyszeres kezelés hatása a cardiovascularis és metabolikus biomarkerekre arthritisekben
Bodoki, Monika; Szűcs, Gabriella; Czókolyová, Monika; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
Az arthritisek, mint például a RA és a SPA, kapcsolatban állnak az atherosclerosissal, az emelkedett kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással, valamint metabolikus változásokkal, dyslipidemiával. Különböző metabolikus faktorok játszanak szerepet az atherosclerosis kialakulásában a gyulladásos reumatológiai kórképekben szenvedő betegek esetében. A betegek gondozása során fontos lenne olyan biomarkereknek vagy biomarker csoportoknak a kiválasztása, amelyek jelezhetnék az alapbetegség gyulladásos aktivitásával vagy tartós betegségfennállással együtt kialakuló cardiovascularis változásokat, lehetőleg a preklinikai fázisban. Ezen célból választottuk kutatásainkban olyan metabolikus markereknek a komplex vizsgálatát, ami ezt célozza a terápiára adott változások követésével együtt. Az értekezés alapjául szolgáló két vizsgálathoz hasonlóan komplex tanulmányok ezidáig nem születettek. Sok paraméter esetében még hiányos vagy ellentmondó eredményeket találni az irodalomban. Például a tofacitinib különböző metabolikus paraméterekre való hatásáról kevesebb tanulmány elérhető, egyes vizsgált paraméterek esetében nem volt az irodalomban fellelhető korábbi adat. Így a további vizsgálatok végzése, esetlegesen jövőbeli metaanalízisekhez való hozzájárulás lehetősége is alátámasztotta a témaválasztást. Az első vizsgálatban az egy éven át tartó anti-TNF (ETN, CZP) terápia vegyes RA-es és SPA-s betegkohorszban szignifikánsan csökkentette a MPO és chemerin szintet, ami viszonylag könnyen elérhető és vizsgálható paraméter lehetne hosszabbtávú követés és nagyobb betegpopuláció esetében is. A második vizsgálatban RA-es betegek körében a 12 hónapon át tartó tofacitinib terápia hatására a TC, HDL, LDL, APOA, APOB, leptin, adipsin és TSP-1 szignifikáns emelkedést, míg az Lp(a), chemerin, PON1 és MPO szint szignifikáns csökkenést mutatott, tehát az előzőekben említett MPO és chemerin szintek itt is hasonló követésre érdemesek. Ugyan a HDL és LDL szint emelkedését már korábban is leírták, több eredmény újdonságnak tekinthető tofacitinib kezelés mellett. A széleskörű korrelációs eredményeket nem részletezve az értekezés mindkét vizsgálat keretén belül bemutat korábbiakban nem közölt összefüggéseket. A vizsgálatok alapján némi óvatossággal megállapítható, hogy különféle korrelációk és összefüggések állhatnak fenn a metabolikus és klinikai paraméterek, illetve a vaszkuláris patofiziológia között, így a lipidek, adipokinek, és egyéb metabolikus paraméterek betegség aktivitással, CRP-nel és ultrahang-alapú technikákkal történő együttes értékelése segíthet kardiovaszkuláris státusz felállításában és monitorozásában a terápia mellett, annak preklinikai vaszkuláris patofiziológiára kifejtett hatásainak monitorozásában és a kardiovaszkuláris terheltség meghatározásában. Tekintettel arra, hogy az általunk választott metabolikus biomarkerek legtöbbje proinflammatorikus és pro-aterogén hatással bír, de nem ismerjük a gyulladásos reumatológiai kórképek patogenezisében való pontos részvételüket, azok helyét, időpontját illetve bekapcsolódásukat a betegségekhez társuló korai akcelerált arteriosclerosisba, nagyon nehéz optimális biomarkert kiválasztani. Valószínűleg egy biomarker mintázat meghatározása lehet ebben a segítségünkre a későbbiekben, amihez további nagyobb mintaszámú, kiterjesztett vizsgálatok elvégzése indokolt.
Szabadon hozzáférhető
A retrobulbaris kötőszövet proliferációjának okai és következményei endokrin orbitopathiaban
Aranyosi, János; Ujhelyi, Bernadett; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti Tanszék
Az endokrin orbitopathia (EOP) az autoimmun pajzsmirigybetegségekhez leggyakrabban társuló szemészeti kórkép. Az EOP etiopathogenezise jelenleg még nem teljesen tisztázott, a pontos mechanizmus intenzív kutatások tárgyát képezi. Nők körében ötször gyakrabban fordul elő, a fogamzóképes korosztályú hölgyeket nagyobb eséllyel érinti. Terhességben a fiziológiás immunszuppresszió hatására az autoimmun kórképek aktivitása legtöbbször csökken. Ritkán, az esetek kevesebb, mint egy százalékában az EOP fellángolhat a várandósság során is. Az EOP egyik legjelentősebb befolyásolható rizikófaktora a dohányzás, mely a betegség súlyosságát és a terápia hatékonyságát is nagymértékben rontja. Napjainkban a hagyományos cigaretták (CIG) mellett elterjedőben vannak az alternatív dohányzási formák, úgymint a hevített dohánytermékek (HTP), vagy az e-cigaretták (ECIG). Ezen termékek szerepe a betegség pathogenezise szempontjából jelenleg még nem ismert. Célunk volt EOP beteg és egészséges orbitákból eltávolított szövetből nyert primer fibroblast sejtkultúrák vizsgálata a különböző dohánytermékekből származó füst extraktumok hozzáadása mellett egy új módszerrel, a Real Time Cell Electronic Sensing (RT-CES) technikával, új lehetőséget alkalmazva az orbita fibroblastok in vitro körülmények közötti vizsgálatára. Mindemellett vizsgáljuk a dohányzás, mint rizikófaktor kiemelt szerepét az endokrin orbitopathia kialakulásában, terhesség esetén. A dohányfüstelegyek hatásának vizsgálatánál korábbi orbita műtét során nyert primer sejtkultúrák in vitro monolayerét RT-CES technikával vizsgáltuk. A sejtek metabolikus aktivitását MTT teszttel, hialuronsav (HA) termelését ELISA segítségével vizsgáltuk. A dohányfüstelegyeket 50%-os, valamint 1%-os koncentrációban adtuk a fibroblastokhoz. Munkánk során bemutatunk egy olyan esetet, ahol terhesség mellett alakult ki súlyos endokrin orbitopathia. Eredményeink alapján az új típusú dohánytermékek hatására (ECIG, HTP) az EOP fibroblastok viselkedése eltérő, mely alátámasztja a feltételezést, hogy az alternatív dohányzási formák különbözően hatnak a betegség lefolyására, mint a hagyományos cigaretta füst. A szemtünetek kialakulásában az autoimmun folyamat mellett szerepet játszhatnak a terhesség során jelentkező egyéb folyamatok is, azonban a dohányzás szerepe itt is kiemelendő. Részletesen ismertetjük egy 19 éves, dohányos nőbeteg esetét, ahol harmadik terhesség során újonnan alakult ki EOP betegség. Összefoglalásként elmondható, hogy a dohányzás az új tipusú dohánytermékekre vonatkozóan is az EOP rizikófaktora, melyet in vitro vizsgálataink is alátámasztanak. Az endokrin orbitopathia, az autoimmun folyamatokra jellemzően a terhesség során legtöbbször javulást mutat, azonban ritkán újonnan is kialakulhat, a dohányzás szerepe itt is kiemelkedő jelentőségű. Thyroid associated orbitopathy (TAO) is the ophthalmological condition most commonly associated with autoimmune thyroid disease. The etiopathogenesis of TAO is currently not fully understood and the exact mechanism is the subject of intense research. It is five times more common in women and is more likely to affect women of childbearing age. In pregnancy, the activity of autoimmune pathologies is mostly reduced by physiological immunosuppression. Rarely, in less than one percent of cases, TAO may flare up during pregnancy. Smoking is one of the most important modifiable risk factors of TAO, which greatly increases the severity of the disease and the effectiveness of the therapy. Nowadays, alternative forms of smoking such as heated tobacco products (HTP) or e-cigarettes (ECIG) are becoming more widespread, in addition to traditional cigarettes (CIG). The role of these products in the pathogenesis of the disease is currently unknown. Our aim was to study primary fibroblast cell cultures obtained from tissue removed from TAO patients and healthy orbits with the addition of smoke extracts from different tobacco products using a new method, Real Time Cell Electronic Sensing (RT-CES), introducing a new way for studying orbital fibroblasts in vitro. In addition, we investigate the role of smoking as a risk factor for TAO in pregnancy. To investigate the effect of tobacco smoke mixtures, the in vitro monolayer of primary cell cultures obtained during previous orbital surgery was examined by RT-CES technique. The metabolic activity of the cells was assessed by MTT assay and the production of hyaluronic acid (HA) by ELISA. Tobacco smoke extract was added to fibroblasts at a concentration of 50% and 1%. In our work we also present a case of severe endocrine orbitopathy in pregnancy. Our results suggest that the behaviour of TAO fibroblasts is different in response to new types of tobacco products (ECIG, HTP), supporting the hypothesis that alternative forms of smoking have a different effect on disease progression than traditional cigarette smoke. In addition to the autoimmune process, other factors during pregnancy may also play a role in the development of ocular symptoms, but the role of smoking should be highlighted. We describe the case of a 19-year-old female smoker who developed new-onset EOP during her third pregnancy. In conclusion, smoking is a risk factor for TAO, which is also true for new type of tobacco products, as supported by our in vitro studies. TAO, typical of autoimmune processes, mostly improves during pregnancy, but may rarely develop as a new onset, and the role of smoking is also of great importance.
Szabadon hozzáférhető
Csontanyagcsere vizsgálata szisztémás sclerosisban és gyulladásos reumatológiai kórképekben
Horváth, Ágnes; Szamosi, Szilvia; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
A gyulladásos reumatológiai kórképek és szisztémás autoimmun betegségek az osteoporosis és a csonttörések fokozott kockázatával járnak. Egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy a célzott terápiák segítségével, a gyulladás csökkentése révén ez a csontvesztés megállítható. A D-vitamin immunregulációban betöltött szerepéről is egyre többet tudunk, valószínűleg a reumatológiai betegségek kialakulásában is fontos szerepe van az alacsony D-vitamin szinteknek. Tanulmányunkban célul tűztük ki, hogy felmérjük a szisztémás sclerosisban, illetve rheumatoid arthritisben és spondylitis ankylopoeticaban szenvedő betegeink csont státuszát, D-vitamin szintjét és megvizsgáljuk az egy éves TNF-α gátló kezelés hatását a csont homeosztázisra RA-ben és SPA-ban. Sclerodermás betegeinkben a D-vitamin deficiencia előfordulása magasabb arányú volt és a betegek alacsonyabb BMD értékekkel rendelkeztek, mint a kontroll csoportban. Eredményeink alapján a sclerodermás betegek csontvesztése korrelál az alacsonyabb BMI értékekkel, anti-Scl-70 pozitivitással, illetve a pulmonális és vasculáris (ujjfekélyek) érintettséggel. A RA-es és SPA-s betegek esetén a TNF-α gátló kezelés kedvező hatást fejt ki a csonthomeosztázisra, a klinikai javulással párhuzamosan csökkenti a csontvesztést és növelheti a csontképzést a betegekben. RA-ben a BMD független prediktorának a SOST és a βCTX tekinthető, míg SPA-ban a CRP a gyulladásos csontmetabolizmus legjobb biomarkere.
Szabadon hozzáférhető
Microvascularis anastomosisok morphologiai, biomechanikai és áramlástani változásai
Szabó, Balázs; Németh, Norbert; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani Tanszék
Biopreparátumokon és ex vivo ereken három különböző éregyesítési módszer (egyszerű csomós, tovafutó és módosított ”Lauritzen”-féle technika) biomechanikai tulajdonságait vizsgálatuk meg. Valamint célul tűztük ki patkányban a művi ér-anastomosisok regenerációjára, komplex funkcionális és morphologiai vizsgálataira alkalmas arterio-venosus fistula (AVF) és hurok alakú véna interpozitum graft modell kidolgozását. A kialakított in vivo modellen össze kívántuk hasonlítani az AVF és a hurok alakú véna graftban fellépő áramlási profilt, a nyírófeszültség és nyomás, valamint más áramlási paraméterek eloszlási mintázatát speciális érfeltöltéssel készült korróziós készítményeken végzett 3D áramlási szimuláció segítségével, összevetve az érfalban létrejött szövettani elváltozásokkal. A biomechanikai vizsgálatokat csirkecomból kipreparált artéria femoralisokon ás patkány aorta abdominalisokon végeztük, az áramlási szimulációs vizsgálatokhoz a műtéteket hím Wistar patkányok femoralis artériáján végeztük el. Öt hetes követéses időszakot választottunk. A biomechanikai vizsgálatok során a ”sleeve” technika jelentősen nagyobb nyomás esést eredményezett a többi csoporthoz képes, valamint szignifikánsan gyorsabban és kevesebb öltéssel elkészíthető. A femoralis régióban létrehozott arterio-venosus fistula (AVF) és hurok alakú véna interpozitum graft jelentős morphologiai és szövettani változásokhoz vezetett az érintett érszakaszokon, távoli cardiovascularis eltéréseket azonban csak a fistula eredményezett. A fistula és a ”loop” jól elkülöníthető különböző nyomású és nyírófeszültségű régiókat hozott létre, mely területeken az áramlási komponensek és az érfal elváltozásai jól vizsgálhatóak szövettani vizsgálatok és 3D áramlási szimuláció segítségével. A nyomás és a nyírófeszültség fordított arányosságú változása esetén figyeltünk meg a tunica intima megvastagodását. A tunica media csak mindkét érték magas szintje esetén mutatott megvastagodást. A 3D szimuláció által mutatott egyenetlen áramlási mintázatok jól egybevágtak a szövettani metszetek során talált eltérésekkel. Ezzel is mutatva a technika pontosságát és esetleges prediktív képességeit. A haemorheologiai, haematologiai adatok tekintetében a legjelentősebb korai posztoperatív eltéréseket a „loop” csoportban találtunk. Ezek a paraméterek normalizálódtak, azonban a fistula szignifikáns késői eltéréseket eredményezett. A fistula közvetlenül „steal”-effektus révén, közvetve a haemorheologiai paraméterek változásai által csökkentette a mikrokeringési értékeket.
Szabadon hozzáférhető
A rheumatoid arthritis hátterének és kezelésének egyes kérdései – A mi történetünk egerekről és emberekről
Besenyei, Tímea; Szekanecz, Zoltán; Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Reumatológiai Tanszék
Jelen értekezés három vizsgálat eredményeit foglalja össze, melyekben a RA hátterének és kezelésének egyes kérdéseit vizsgáltuk. Az 1. vizsgálatban a RA-re hajlamosító gének jelentőségét vizsgáltuk emberekben és megfelelő állatmodellekben. A 2. vizsgálatban a RA-s betegek vaszkuláris kórfolyamataihoz társuló génexpressziós mintázatot tanulmányoztuk. A 3. vizsgálatban az arthritisszel összefüggő epigenetikus faktorokat és a célzott gátlásukban rejlő terápiás lehetőségeket elemeztük. This thesis consists of 3 studies investigating different aspects of the background and the treatment of rheumatoid arthritis. We evaluated RA risk alleles in humans and in corresponding animal models (Study 1). We performed gene expression analysis of vascular pathophysiology in RA patients (Study 2). We investigated arthritis-associated epigenetic factors and the therapeutic opportunities in their targeted inhibition (Study 3).
Szabadon hozzáférhető
A légzőtorna állóképességre és törzs mobilitásra gyakorolt hatásának vizsgálata egészséges fiatal felnőtt nők körében
Csepregi , Éva; Szántó, Sándor; Csepregi , Éva; Klinikai orvostudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar
A felsőoktatásban tanuló hallgatók körében a mozgásszegény életmód aránya egyre növekszik, a rendszeres fizikai aktivitás mértéke világszerte csökkenést mutat. Ennek következtében, az életmódjuk megváltoztatása nélkül, a felsőoktatásban tanulók körében nagyobb a kockázata mind a mozgásszervi panaszok, mind a szív-érrendszeri és légzőszervi megbetegedések kialakulásának. Szakirodalmi adatok alapján elmondható, hogy a légzőtorna csökkent aerob kapacitású, legyengült betegek esetében megteremti a lehetőségét a mobilizálásnak. Miközben a különböző fittségi edzés programok, illetve a Pilates és a jóga alapvetően preventív mozgás programok, melyek feltételezik a struktúra épségét, addig a légző torna nem feltételezi a szervezet (mozgató szervrendszer, szív és érrendszer-, légzőszervrendszer) intakt voltát. Kutatásunk során sikerült rámutatnunk, hogy a légző torna egészséges fiatal felnőttek körében is javítja a mozgató szervrendszer állapotát és a mellkas mobilitását. Segít a testtartás korrekciójában, mely révén csökkentheti az esetleges mozgásszervi problémák kialakulásának rizikóját. Jelen munkánk alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a légző izmok fáradás tűrésének javítása által, mind direkt mind indirekt módon, hozzájárul az állóképesség növeléséhez egészséges fiatalok esetében is. Kutatásunk eredményei azt sugallják, hogy a légzőtorna program nem csak a betegek számára ajánlott kiegészítő edzésprogramként, hanem primer preventív céllal pozitív élettani hatással lehet egészséges fiatal felnőttek állóképességére, testtartására, flexibilitására és izomerejére is. A fizioterápiás légzéstechnikai elemek alkalmazása, állóképességi tréningek kiegészítéseként, valamint célzott nyújtó és erősítő hatású gyakorlatokkal kombináltan, nem csupán a rehabilitációban, hanem a primer prevencióban is mindenki számára ajánlott. Eredményeink alapján elmondható, hogy a légző torna olyan célzott, gyógytornász-specifikus mozgásterápia, amelyet a secunder és tercier prevención túl, mind a primer prevencióban, mind az élsportban (pl. úszó sportolók gazdaságos légzéstechnikájának kifejlesztése terén) is alkalmazhatunk. Egy megfelelően összeállított légző torna programba betegek is bekapcsolódhatnak, ugyanakkor az egészségesek számára is további fejlődést tud biztosítani. A légző torna hatékony állóképesség és ízületi mozgásterjedelem fejlesztő tréning lehet mind edzetlenek mind betegségükből felépülő stádiumban lévők és idősek számára, valamint optimális kiegészítő program sportolók teljesítményének fokozására, finomítására, direkt és indirekt hatásmechanizmusai révén.

Böngészés

legfrissebb feltöltések