Kemény fába vágja a fejszéjét, aki a magyarság őstörténetét boncolgatja, hiszen régmúltunkat mindmáig sűrű homály fedi, s csak lassan tisztul a köd. Közben újra meg újra felvetődik a kérdés: honnan jöttünk, s kik vagyunk valójában? Ha választ kapunk, máris ott a következő: hol volt Levedi fejedelem földje? s hol volt Etelköz pontosan? mind magyar volt- e a hét törzs, vagy voltak közöttük, akik úgy lettek azzá? miféle erők és események kényszerítették a magyarokat az új hazába, a Kárpát-medencébe? A szerző regényfolyamának első kötetében megkísérli összegezni mindazt a tudást, ami a honfoglaláskori eseményekről jelenleg rendelkezésre áll, az igencsak szegényes forrásanyagnak és a korabeli sírokból feltáruló nyomok alapján. A Táltosidőkben a Fekete-tenger mellékére, Kazáriába, 850-be kalauzolja az Olvasót, egy olyan földre, amelyen a magyarság idegen alávetettségben élt. S éppen ez a tény kényszerítette ki önszerveződését, teljesítette ki szabadságtudását, s vezetett végül sok harc és véráldozat árán az önállóvá váláshoz.