A több mint három évtizedig tartó vezetésről nem mondható el, hogy egységes struktúrát követett. A Kádári korszak négy szakasza hatást gyakorolt a magyarországi és külföldi politikai változásokra. Az ötvenes években a „pufajkások” bevonulásával a megtorlás időszaka volt jelen, elkezdték a pártállam kialakítását. A szovjet támogatást élvező Magyar Szocialista Munkás Párt politikájának célja volt, hogy a magyar lakosság életszínvonalát magasabb szintekre emelje. Úgy gondolom, hogy Kádár tehetséges volt a lehetőségek felismerésében, tudta milyen lépéseket kell tenni a fejlődés érdekében.A hatvanas évekre az enyhülés volt jellemző. A „legvidámabb barakként” emlegetik az akkori Magyarországot. Azok az emberek békésen élhették mindennapjaikat, akik nem kritizálták a rendszert és dolgoztak. Nemzetközi kapcsolatok rendezésére került sor, a külpolitikai lépéseknek köszönhetően megindult a fejlődés. Fellendülés volt hazánkban a lakásvásárlás és az építkezés területén, az emberek sokkal jobban éltek, mint azelőtt valaha. A hetvenes évekre kialakult „a puha diktatúra” korszaka. A jövő volt a jólét ára, hiszen a sok felvett hitelnek és az olajrobbanásnak köszönhetően Magyarország eladósodott, de az életszínvonalat és a társadalmi fejlődést tovább kívánták fenntartani. A magyar gazdaság válságát nem tudták megfékezni a hitelekkel, a kölcsönök nagy részét az életszínvonal politikára fordították. Véleményem szerint ez volt a pártállam legnagyobb hibája. 1980 után a Szovjetunióban és a szocialista táborban mutatkozó súlyos válságjelek a Kádár-rendszer válságához, később bukásához vezettek. Megjelent az ellenzék, amely mindent elkövetett a rendszerváltás és egy demokratikus választás megvalósulásáért. Kettős érzéssel tölt el, ha belegondolom magam, hogy milyen lehetett a Kádár- korszakban élni. A pártállam becsapta a társadalmat a látszat fejlődéssel, miközben eladósodott az ország. Az emberek mégis boldogan és elégedetten éltek az új szoba-konyhás lakásoknak köszönhetően.