Napjainkra az emberiség egyre érdekeltebbé válik az élő és élettelen környezet megóvásában. A mesterségesen fenntartott rendszerek a természeti értékek teljes feléléséhez és a környezet minden elemének az elszennyezéséhez vezetnek. Ez a gazdálkodási forma a vizek és a talaj szennyezésével, a növény- és állatfajok veszélyeztetésével a környezet állapotát folyamatosan rontja, szennyezett termékeinek elfogyasztásával pedig jelentősen hozzájárul a népesség egészségi állapotának romlásához. A környezetkárosodás rohamos növekedése az egész társadalmat veszélyeztetheti, különösen azok a vegyületek, amelyek a talaj-növény-állat-ember táplálékláncban nyomon követhetők (Kádár, 1995; Gyalmos és Molnár, 1999).