"Nevezhetnénk őrültnek éppúgy, mint zseninek, polihisztornak éppúgy, mint megszállottnak, vagy akár lángelmének. Engem leginkább Kovács Ádám hite, kitartása fogott meg, amellyel bírta és bírja a Celladam körüli viharokat, kirekesztettséget, meghurcoltatásokat mind a mai napig. Annyi időt, energiát, pénzt ölt a Celladam elfogadtatásába, hogy más ember ennek a tizedéből már kastélyt építhetett volna Hawaii-on. Ha jól belegondolunk, csaknem húsz éve tart a "hidegháború", amelyet a magánrákkutató vív az egészségügy területén dolgozó hatalmasságokkal, kiskirályokkal. És még mindig van ereje küzdeni igazáért, a betegekért, azért, hogy amit két évtizede megálmodott, az megvalósuljon."