A ciklodextrinek és kalixarének makrociklusos vegyületek, de eltérő molekuláris építőegységekből állnak. A ciklodextrinek vízoldékony oligoszacharidok, melyeket rossz vízoldékonyságú anyagok oldékonyságnövelésére használhatunk, míg a kalixarének fenol alegységekből felépülő molekulák, rosszabb oldhatósággal. Mindkét makrociklusos vegyület képes az üregébe vendégmolekulákat zárni komplexképzés útján. A ciklodextrinek és kalixarének együttes alkalmazása komplexképzésre és oldékonyságnövelésre nem tanulmányozott terület, ezért célul tűztük ki kismolekulájú, biológiailag aktív vegyületek vízoldékony komplexeinek előállítását két makrociklusos molekula együttes alkalmazásával. Fázisoldékonysági vizsgálatokkal mértük a kalixarén 0118 (OTX008) és szulfobutilált-béta-ciklodextrin (SBEBCD) krizin (CHR) oldékonyságára gyakorolt együttes hatását és a komplexálás mechanizmusát. Dinamikus fényszórás fotométerrel (DLS) mértük a komplexek oldatban kialakuló aggregációját. A kalixarén és ciklodextrin együttes alkalmazása növelte a CHR oldékonyságát, de pH-függő módon. A két makrociklus a fázisoldékonysági görbék és a DLS mérések alapján molekuláris asszociátumokat képez vizes közegben, ami hozzájárul az oldékonyságnöveléshez. Összefoglalásként elmondható, hogy kísérleteinkkel egy új molekuláris kölcsönhatásra mutattunk rá a ciklodextrinek és kalixarének között, amely növelheti rossz vízoldékonyságú kismolekulák oldékonyságát és melyben nem csak a komplexképzés, de a szupramolekuláris asszociátumok kialakulásának is szerepe lehet.