Diplomamunkám megírása során több tanulmányon keresztül vizsgáltam meg a dohányzás különféle hatásait és mindazon módjait, amin keresztül befolyásolja a nem sebészi és sebészi parodontális terápiát. Sajnos általánosan elmondható, hogy előrehaladott állapotban kerülnek felismerésre a dohányzók fogágybetegségei. Voltak olyan vizsgálati eredmények, amelyek nem mutattak szignifikáns különbséget a dohányzó és nem dohányzó csoportok között, bár összességében elmondható az a következtetés, hogy szisztémásan és lokálisan is káros hatással van valamennyi parodontális kezelésre. Rosszabbul reagáltak a terápiákra, ami többek között megnyilvánult abban, hogy kevésbé csökkent náluk a PD vagy éppen a CAL értékei sem javultak olyan mértékben, mint a kontroll csoportokénál. A dolgozatomban található tanulmányok leírják, hogy különböző antimikrobiális szerek használata, mint például a doxiciklin, a nem sebészi terápia mellett kedvezőbb klinikai és mikrobiológiai eredményeket mutatnak a dohányzóknál, azon dohányzókhoz képest, akiknél csak önállóan alkalmazták a nem sebészi terápiát. A cigarettázó páciensek jellemzően rosszabb szájápolási rutint követtek, főleg az erős dohányzók tisztították legkevésbé a fogukat, ebből adódóan náluk különösen észrevehetőbb volt a halitózis megléte. A dohányzás rontja a parodontális műtétek kimenetelét, kiváltképp, ha emellett még más, a műtéteket alapból is hátrányosan befolyásoló betegségeik is voltak, akár diabetes mellitus vagy immunhiányos állapotok. A sebészi terápiák hatása a PD és CAL értékeire a cigarettázó betegeknél alulmaradt a nem dohányzó páciensekhez viszonyítva. A mucogingivális sebészet tervezése során a cigarettázó alanyoknál nem szabad megfeledkezni arról, amit a tanulmányok is kimutattak, úgymint a nikotin káros hatását a hámképződésére, a vérellátás csökkenését, továbbá azt is, hogy hajlamosabb náluk a lebeny a zsugorodásra. Megállapítható, hogy a sebgyógyulás a cigarettázóknál lassabban következett be. Az erős dohányzóknál nagyobb eséllyel fordult elő a kezelések utáni visszaesés is, továbbá a parodontális kezelések sem voltak olyan hatékonyak. A parodontális terápiák mellett nikotinpótló kezelésben is részesülő leszokó csoportban lévőknél jelentősebben javultak a klinikai paraméterek, ami bizonyítja, hogy már ez is milyen lényeges a betegek parodontális egészségének újbóli helyreállításában. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy már a terápiák tervezése során ösztönözni kell őket a leszokásra, és ebben a fogorvosoknak és a dentálhigiénusoknak kiemelkedően fontos szerepe van.