A kohuti szelftárgy-szükségletek és a szelf fragmentáció vizsgálata a benzodiazepinek tükrében

Abstract

A benzodiazepinek fogyasztása nem csupán az orvostudomány, de a pszichológia szemszögéből is megközelíthető. Heinz Kohut szelfpszichológia elmélete termékeny értelmezési keretet kínál ahhoz, hogy ezek a nyugtatók milyen pszichés szükségletek betöltésére alkalmasak. Megközelítése szerint a szelf minden esetben arra törekszik, hogy egységesnek érezze magát, melynek alapjait az elsődleges gondozóval való kapcsolat szolgáltatja. Amennyiben a kapcsolat sérül, a szelf nem képes integrálni többek között olyan funkciókat, mint az önmegnyugtatás, az érzelemszabályozás. Ennek eredményeképp fokozott mértékben kell külső szelftárgyakra támaszkodnia az élet későbbi szakaszaiban is. A benzodiazepinek ebből a perspektívából olyan tárgyként értelmezhetők, amelyek átmenetileg pótolják a hiányzó pszichés funkciókat. Ezáltal a szakdolgozatom célja annak vizsgálata, hogy a benzodiazepinek szedése miként érthető meg Kohut elmélete alapján.