Záródolgozatom egy olyan problémafelvető írás, amelyben a jelenleg is zajló Örökségkonstrukciók kortárs közösségi színtereken – identitás, emlékezet, reprezentáció című OTKA kutatással kapcsolatos kérdéséket fogalmazok meg Kutatásomban arra keresem a választ, hogy a borsodnádasdi molnárkalács hagyománya milyen mértékben képes hozzájárulni a település fejlesztéséhez, a lakossági identitás és a közösségi összetartozás megerősítéséhez. Egy változásvizsgálat keretében szeretném megfigyelni, hogy hogyan befolyásolja az említett folyamatokat az elem szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére való felvétele. A molnárkalács borsodnádasdi hagyománya 2012-ben nyert felvételt a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. A molnárkalács sütés több településen ismert, viszont annak köszönhetően, hogy Borsodnádasdon Lemezgyár üzemelt, itt maradt fenn a legtöbb sütővas. A rendszerváltozást követően a település lakosságának mindennapi megélhetési forrását és identitásának alapját jelentő gyár bezárt. Ekkor fogalmazódott meg az igény egy újfajta identitás megkonstruálására. A település lakosai a molnárkalács sütés hagyományán keresztül elkezdték újradefiniálni önmagukat, bízva abba, hogy segíthet a város gazdasági életének fellendítésében is. Az általam kutatni kívánt örökségelem nagyon komplex, hiszen egyszerre érinti a szellemi, a tárgyi és az ipari örökség területeit. Ezzel párhuzamosan a vizsgálatom fókuszában az is szerepel, hogy a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékének nagy közösségében milyen helyet foglal el Borsodnádasd közössége, és a Skanzen által rendezett szellemi kulturális örökség rendezvények hogyan hatnak a közösségi identitásra, az örökségelem jelentőségének helyi tudatosítására, illetve milyen hatással van a résztvevőkre a más örökségközösségekkel való kapcsolattartás.