Hazánkban a keringési rendszer megbetegedései a vezető halálokok közt szerepelnek. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei lakosság körében az országos átlaghoz mérten is kedvezőtlenebb a helyzet. Az egyre idősödő lakosság hozadéka az egyre nagyobb arányban előforduló krónikus betegségek jelenléte, köztük a keringési rendszer betegségei. A cerebro- és cardiovascularis megbetegedések rizikófaktorai közt előkelő helyen szerepelnek a hyperlipoproteinaemiák. A hyperlipoproteinaemiák kezelésére az egyik leggyakrabban használt gyógyszercsoport az alapellátásban a statinok csoportja. A HMG-CoA-reduktáz inhibítorok a koleszterin szintézis sebességmeghatározó lépését gátolva csökkentik a hepatocytákban az endogén koleszterinszintet, ami fokozott LDL-receptor kifejeződés révén a plasma koleszterin szintjének csökkenéséhez vezet. A lipidcsökkentő terápia sikerességének egyik meghatározó tényezője a beteg együttműködése. A vizsgálatunk célkitűzése az volt, hogy a Tiszafüredi régióban végezzünk egy nagyobb populációt érintő kutatást a lipidszinteket, illetve a betegek gyógyszeres terápiáját illetően. A kapott adatok alapján kimondható, hogy a kor előrehaladtával nő az átlagos összkoleszterin szint mind a nők mind pedig a férfiak körében, ami fokozott cardio- és cerebrovascularis rizikót jelenthet. A statisztikai próbák eredménye alapján a férfiak és nők közt a triglicerid és a HDL-koleszterin szintjét tekintve van szignifikáns különbség. A gyógyszert szedők és nem szedők lipid értékeit tekintve a triglicerid esetében volt szignifikáns a különbség. A 300 fős populációból 81-en részesülnek valamilyen gyógyszeres terápiában, azonban 157-en rendelkeznek határérték feletti összkoleszterin szinttel. A két érték közti különbség egyik oka az, hogy az elsődleges terápiás vonalat az életmódbeli változtatások jelentik és nem a gyógyszeres terápia. Továbbá a betegek nem megfelelő együttműködése miatt nehezebbé válik a kívánt célérték elérése. A betegek együttműködését az adherencia vizsgálatán keresztül elemeztük. A 81 gyógyszert szedő átlagosan a vények 79,75%-át íratta fel. 50,62% adherenciája 100%-osnak bizonyult. A 90-100%-os adherenciával, és az ennél kisebb mértékű terápiahűséggel bírók laborétékeit összvetve az összkoleszterin és az LDL-koleszterin szinteket tekintve volt szignifikáns a különbség. A kapott eredmény alátámasztja a méhkeréki betegek körében végzett vizsgálat eredményeit. A terápia sikerességének tehát valóban az egyik kulcsfontosságú összetevője a megfelelő terápiahűség.