"Vajda, legbelsőbb lényében poetai természet, gazdag teremtő képzelemmel, mélyen érző szívvel és hasonló erejű hajlammal a vizsgálódásra, de azon erős értelem nélkül, mely a lélek különnemű tehetségei felett intézőleg uralkodik; s ezért tudományt (nyelvészetet, természet- és társadalmi tudományokat) és költészetet együtt űzve, ez nem engedé megtalálnia alkotásaiban a tiszta tudományos, mint amaz nem a tiszta költői formát. Ugyanez iker természetnél fogva tudományos gondolkodása és előadása a képzelem és kedély által van elfogulva, miként viszont költészetében a gondolat gyakran nyers valóságában jelenik meg, s a két elem egymást teljesen át nem hatván, amott tiszta prózai prózára, itt tisztán költői versre nem víhatva magát fel, ösztönszerűleg alkota magának egy saját, közép előadási formát, költői prózát, mely ha néha ossziáni, néha bibliai hangot ad, az nem mívelés, hanem éppen csak lélekidomai saját és szükséges szüleménye volt. De ezekben foglaltatik annak jogosultsága is." (Toldy Ferenc)