Dolgozatomban sorra vettem a függőséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, kezdve az addikció kialakulásának okaitól, egészen a terápiás lehetőségekig. Mivel ez a témakör rendkívül komplex, így igyekeztem többféle szempontból is vizsgálni a különféle rétegeit, sok szakirodalmat és a saját, személyes és gyakorlati tapasztalataimat felhasználva. A témában rengeteg elmélet született, melyekkel a kutatásokon keresztül igyekeznek modellek és tipológiák alapján közelebb kerülni a függőség megértéséhez, hogy az elkerülhető legyen, vagy legalábbis csökkenő tendenciát mutasson a jövőre nézve. A függőség fennállása, és kezelése ugyanolyan összetett folyamat, mint maga az addiktív állapot mibenléte. Az utóbbi évtizedekben rengeteg fejlődött, sokkal ember- és személyközpontúbbá vált a terápia, melyet igénybe vehetnek az érintett egyének. Szerencsére ma már egyre inkább oszlik az a fajta vélekedés, hogy egy függő ember akaratgyenge. Legalábbis az orvostudomány és a pszichológia szerint mindenképpen. A közgondolkodásban viszont sajnos még nem. Ez a függőségeknek a morális és egyben téves megközelítése, hiszen a tudomány egy betegségmodellben gondolkozik, ami ugyanolyan betegségként kezeli a függőséget, mint más szomatikus, vagy mentális betegséget, amelynél megfelelő orvosi és pszichológiai, adott esetben gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésre van szükség. Nincs szó akaratgyengeségről, vagy morális gyengeségről, ahogy a gyógyulás sem akaraterő kérdése.