"Versbe szedtem a naplót, végre a Wilhelmdalokon is túlnanra léphettem, észre sem véve, mikor és hol írom át, hol írom tovább mondatait, hol billentem az egészet az én világomba. Hol helyezem át az én nadíromra. Mikor és hol születnek meg az én verseim. Hiszen Miquel Barcelóról, a mallorcai festőről nagyrészt Orléans-ban írt, alig egy éve befejezett kis kötetem utolsó soraiban fantasztikusmód ugyanehhez a nadírhoz jut el. Afrikán, a sivatagon keresztül e sivatagi sivárság által tisztára súrolt kisvilághoz. Milyen különös e nagy, kifejezetten nagyvilági művészek, Brook, Miquel Barcelo, valamint Kovács Antal egymás mellé kerülése. De tudom, bizonyára tudom, ennek így kell lennie, így van jól."