A Durs Grünbein válogatott verseit tartalmazó kötetben, mint egy boncasztalon, az ember, a város anatómiai feltérképezése csupán feltárás, a részek láttamozása, csak hús és csak beton meg üveg. A Koponyaalaptantárgy darabjai szikár, leíró hangon mutatják be - a város, a metropolisz, a hússá csupaszított ember képeivel - azt a világot, amelyben nap mint nap újra útnak kell indulni. A senki földjét, az illúziók, kapaszkodók nélküli létet, a könyörtelen szembenézést jelenítve meg. A szenvedést, a puszta biologikumot a látás, a felmutatás helyezi kíméletlen, kibúvókat nem hagyó, mégis újra és újra rákérdező környezetbe.