Nyugat-Európában és Angliában már az 1900-as évektől egyre nagyobb kultusza van a különböző egzotikus fácán-, tragopán- és fajd fajok tenyésztésének és zárttéri tartásának. Hozzájárult ehhez az akkori gyarmatbirodalmak (Anglia, Hollandia, Belgium, Franciaország) közelsége, valamint a Magyarországtól talán ma is lényegesen különböző gazdasági és társadalmi helyzet. Hazánkban a rendszerváltás előtti időszakban a ’70-es évektől is meg-megjelentek az egzotikus fácánfajok egy-egy példányai, elsősorban a tehetősebb díszmadártenyésztők körében. Ezek és más új fajok is széles körben elterjedtek a többi magántenyésztő, később a hazai állatkertekben is. Jelenleg meglepően nagy tábora van itthon is a különböző egzotikus szárnyasvadfajok tartásának. Hazánkban egészen a 1900-as évek végéig, az 1920-as évekig őshonos volt a nyírfajd. Az 1930-as évekig az ország több pontján történtek telepítési kísérletek, majd a ’70-es években Lenes-re is próbáltak Nyírfajdot telepíteni, sajnos mindezidáig sikertelenül. Jelenleg újra próbálkoznak a Dél-Nyírségben a tenyésztésével és majdani visszatelepítésével. A rendszerváltás után a határok és a lehetőségek megnyílásával egyre több egzotikus fácán- és tragopán faj jutott be hazánkba és terjedtek el a hazai madarászok körében. Tartásuk és tenyésztésük több-kevesebb sikerrel zajlik ma is. Mivel jelenleg nagyon kevés az átfogó magyar nyelvű szakmai anyag a témában, ezért is tartottam fontosnak egy a témát behatóbban ismertető szakdolgozat elkészítését.