Az ember és természet kapcsolatának vizsgálata már a kezdetektől jelen volt a pszichológiában, de az utóbbi 10-15 évben sokkal több kutatása foglalkozik a témával, mint korábban. Ennek egyik oka, hogy a nyugati világban az emberek mentális egészsége romló tendenciát mutat, így felértékelődtek azok a tényezők, amelyek ez ellen képesek hatni. A természet közvetlen megtapasztalása márpedig szignifikánsan javítja az egyén mentális állapotát, segíti a stresszoldást, javítja a hangulatot és a kognitív funkciókat. Ennél is nyomósabb ok azonban az egyre súlyosabbá váló ökológiai krízis, amely negatívan befolyásolja az emberek többségének mentális állapotát. Ugyanakkor a klímaváltozás megállítása elképzelhetetlen az egyének környezet iránti felelősségtudatának erősítése nélkül, ami pedig az ember természethez való erősebb kötődését feltételezi. Az ökopszichológia a mentális jólétet egyenesen a személyes és a bolygó vitalitása közötti kölcsönös kapcsolatként értelmezi. Bemutattam egy konkrét helyszínre szabott, természetkapcsolat erősítésére fókuszáló programtervet, amelynek reménybeli célja, hogy segítse a résztvevőket abban, hogy felismerjék a természet iránti ösztönös vonzódásukat. Ez egyszerre támogatja az egyén mentális egészségét, ugyanakkor hat a környezeti attitűdre is, s ezzel növeli a környezettudatosságot. A programterv moduláris felépítése nagyfokú rugalmasságot tesz lehetővé, így a program hosszúságához, a résztvevők összetételéhez és korosztályhoz, az időjáráshoz egyaránt igazítható.