Magyarországon a fehér gólya minden ember szívéhez közel álló madár. Ismerjük, szeretjük, de azt már csak kevesen tudják, hogy a mai kárpát - medencei állomány, már csak töredéke a múlt század közepén nálunk költő állománynak. Az egyre növekvő antropogén hatások miatt, fokozódik az üvegházhatás, ami klímaváltozást von maga után. Az egyre maximalistább mezőgazdaság folyamatosan újabb és újabb területeket von művelés alá, így eltűnnek a táplálkozó területek. Ezek az okok már külön- külön is nagy problémát jelentenek, de az utóbbi fél évszázadban már együttesen is jelen vannak. E negatív hatások ismerete sarkalt arra, hogy egy mindenki által ismert madár vizsgálatán keresztül bizonyítsam, sajnos a probléma valódi. Vizsgálataimat Tiszavasváriban, Tiszalökön, Tiszadadán és Tiszadobon végeztem. A fészkek számbavétele a felmérés első évének februárjában történt. Adatlapot készítettem minden fészekről, vagy fészektartóról, ami a területen található. Felmértem a fészkek állapotát, és fészektartók típusát, azt is vizsgáltam, hogy min helyezkedik el a fészek. Bár munkámban nem mindenütt tértem ki ezek bemutatására, fontosnak tartottam az országos monitoring szempontjából. A már ismert fészkeket mind két évben háromszor figyeltem meg, ekkor bizonyosodtam meg a már kikelt, majd később a sikeresen ki is repült fiókák számáról. Ezen kívül sok terepi megfigyelést is végeztem. Az időjárási adatokat a vizsgált időszakban folyamatosan feljegyeztem.