A talajoknak, mint természeti erőforrásnak, az egyik leglényegesebb feladata a biomassza termelés, a termeszteni kívánt növények vízzel, oxigénnel és tápanyaggal történő kiszolgálása. Ennek a feladatnak akkor tud megfelelően eleget tenni, ha termékeny, kedvező fizikai, kémiai és biológiai állapotú. Napjainkra a talajok fizikai degradációja, szerkezetleromlása világméretű problémává nőtte ki magát. Magyarországon a mezőgazdasági szempontból hasznosítható területek 19%-a tömörödött szerkezetű, talajaink 34,8%-a potenciálisan érzékeny a tömörödésre. A szélsőséges időjárási viszonyok gyakoriságának növekedése miatt (aszály, egyenetlen eloszlású és mennyiségű csapadék) egyre inkább romlik az egyébként is rossz vízgazdálkodású, tömörödött talajaink állapota. Kutatómunkám témaválasztásánál ezeknek a talajdegradációs problémáknak a feltárása, a probléma újszerű megközelítése vezérelt, különös tekintettel a talaj felszínközeli rétegének vizsgálatára. Ehhez olyan műszerre és újszerű módszerre volt szükségem, amely pontosabb képet ad a talajok felső rétegeinek fizikai állapotáról, különös tekintettel a hirtelen leérkező csapadékok talajra gyakorolt hatására.