Mihail Bahtyin alapvető fontosságú filozófiai műve az 1920-as évek elején született, de csak 1979-ben, poszthumusz jelenhetett meg. Bahtyin fő témája nem a lét, hanem a lét eseménye. A létet eseményszerűségében, emberre vonatkoztatottságában látja, ezért emberi kapcsolatokban: az ember (a hős) rászorul a külső megerősítésre, a másik ember (a szerző) együtt érző szeretetteljes tekintetére. Az együttérzés, a szeretet egyébként is esztétikai formáló elv Bahtyinnál, ahogy rá jellemzően szemléletes példájában a gyermek számára is a szeretet teremt rendet a külső világ káoszában. Bahtyin fő témája nem a lét, hanem a lét eseménye. A létet eseményszerűségében, emberre vonatkoztatottságában látja, ezért emberi kapcsolatokban: az ember (a hős) rászorul a külső megerősítésre, a másik ember (a szerző) együtt érző szeretetteljes tekintetére. Az együttérzés, a szeretet egyébként is esztétikai formáló elv Bahtyinnál, ahogy rá jellemzően szemléletes példájában a gyermek számára is a szeretet teremt rendet a külső világ káoszában.