Az antioxidánsok egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a degeneratív betegségek megelőzésében, ezért az élelmiszeriparban és a kozmetikában is előtérbe kerül felhasználásuk. A növekvő érdeklődés szükségessé teszi ezen másodlagos növényi anyagcseretermékek mennyiségi meghatározására szolgáló eljárások felülvizsgálatát, kidolgozását, sőt, ipari laboratóriumokban is alkalmazható, környezetbarát és költséghatékony eljárások kidolgozását. Jelen kutatásunk célja az optimális kivonószer megtalálása volt a hozamok növelésének és a bioaktív molekulák aktivitásának megőrzésének érdekében vegyes összetételű élelmiszerüzemi minták esetében. Munkánk során három növényi kivonattal (zölddió, citromfű, levendula) gazdagított almalé-méz elegy mintával dolgoztunk és a használt kivonószereket a kinyerhető polifenol- és flavonoid mennyiség, illetve antioxidáns kapacitás tekintetében minősítettük. Az említett tulajdonságok a molekulák kémiai jellemzőinek, polaritásának és az őket hordozó mátrixnak a függvénye. Mivel a vizsgált antioxidánsok poláris jellegű molekulák, erősen poláris extrahálószereket (etanol, metanol és desztillált víz) vizsgáltunk. A mérési eredményeink alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a desztillált víz is hatékony extraháló anyag lehet a bioaktív anyagokat tartalmazó kivonatokal dúsított almalé-méz elegyek összes polifenol és flavonoid tartalom meghatározására vonatkozó vizsgálatok esetében, míg a DPPH antioxidáns kapacitás mérésre már nem javasolható. A két szerves extrahálószer tekintekében kijelenthető, hogy az etanol kevésbé eredményes kivonószer, mint a metanol, ezért a vizsgálatba bevont jellegű mintamátrix esetén nem javasolt az alkalmazása. Az eredmények összhangban vannak az irodalmi tapasztalatokkal is, miszerint a kivont fenolos vegyületek oldódása kedvezményezettebb az erősen poláros oldószerekeben, melyek sorrendje esetünkben: víz>metanol>etanol. Az ilyen típusú minták összes fenol és flavonoid tartalom mérései esetén javasolható a metanol-víz elegy víztartalmának növelése, mely csökkentené a kivonást végző terheit mind az anyagi ráfordítások, mind ökológiai hatások tekintetében. Más jellegű vizsgálati minták esetében is érdemes lehet tovább vizsgálni a kivonószerek hatását és az adott körülmények között hatékonyan aklkamazható eéjárásokat megtalálni.