Szakdolgozatomban az Északerdő Zrt. Délbükki Erdészeti Igazgatóságának vadászterületén a vadállomány összetételében bekövetkezett változásokat elemeztem a 2012- 2022-ig tartó időszakban. A kiválasztott mintaterület gímszarvas, vaddisznó, muflon és őzállomány becslési és teríték adatait hasonlítottam össze az Országos Vadgazdálkodási Adattár adataival. Eredményeim szerint a mintaterületen elejtett gímszarvasok száma megduplázódott a vizsgált időszakban, a hasznosítási arányt tekintve pedig 52 %-ról 65 %-ra emelkedett. A vaddisznóállomány esetében jelentős visszaesés tapasztalható, amely az afrikai sertéspestis negatív hatásának eredménye. Szintén drasztikus visszaesést mutatnak a teríték adatok a muflon esetében is, amely a farkas állandó jelenlétével magyarázható. Az őzállomány időbeli alakulásának vizsgálata alapján megállapítottam, hogy az elejtés 17-29 között változott, elég nagy fluktuációk mellett, a hasznosítás pedig 41-82% között mozgott. A teríték adatokból kimutattam, hogy a vaddisznó elhullások után a gímszarvasra és az őzre nagyobb vadászati nyomás helyeződött, ami viszont nem terheli meg az állományukat. Vizsgálataim során kapott eredmények alapján javaslatokat tettem a pontosabb állománybecslések elvégzésére, a fiatal gímbikák selejtezésének fokozására, illetve a gím és őzállomány nagyobb mértékű hasznosítására.