A Hejő halfaunájának vizsgálata és halközösség alapú ökológiai  állapotértékelése

szeptember 15-én a Hejő és Kulcsárvölgyi-patak mentén halfaunisztikai felmérést végeztünk az Európai Unió Víz Keretirányelvének (EU VKI) módszertana alapján. Az előzetesen kijelölt nyolc mintavételi szakasz közül négy teljesen kiszáradt, ezért csak négy helyen tudtunk adatokat gyűjteni. Az eredményeket összevetettük Szepesi és Harka (2007) kutatásával, hogy az élőhelyek állapotváltozásait feltárjuk, valamint klaszter- és redundanciaanalízissel elemeztük az adatokat. A vizsgált szakaszok állapota összességében romlott, amely elsősorban az antropogén hatásoknak, a szélsőséges időjárási körülményeknek és az inváziós fajok terjedésének tudható be. A Kulcsárvölgyi-patak egykor jellemző védett faját, a fürge csellét nem találtuk meg, míg a Hejő mentén több, a fokozottan védett lápi pócnak kedvező szakasz kiszáradt vagy élőhely-degradáció miatt leromlott. Ugyanakkor több inváziós faj, például az amurgéb és az ezüstkárász jelentős egyedszámmal fordult elő. Emellett Miskolctapolcánál a szúnyogírtó fogaspontyot elsőként regisztráltuk a Hejőből, amely a termálvíz-bevezetés következtében hosszú távon is fennmaradhat. Az eredmények hangsúlyozzák a kisvízfolyások ökológiai monitorozásának fontosságát, különös tekintettel az antropogén beavatkozások, a klímaváltozás, és az inváziós fajok terjedésének hatásaira.

halfaunisztika, élőhely-degradáció, inváziós fajok, kisvízfolyások, klímaváltozás