Mára már egyértelművé vált, hogy halastavainkon a halgazdálkodás nélkül a természeti értékek fenntartása hosszú távon legfeljebb kis területeken oldható meg, az állapot fenntartásával együtt járó igen magas költségek miatt. A halastavak ember alkotta élőhelyek, így működtetésükhöz emberi beavatkozás, figyelem, gondozás szükséges, ezek nélkül a tavak nyílt vízfelületei eltűnnek, a medrek feltöltődnek, a kialakított életközösség és annak egyensúlya eltűnik. A halgazdálkodás és a természetvédelem közös érdeke az egyensúlyi helyzet fenntartása , ami elvárt és remélt gazdasági eredményt és megfelelő vizes élőhelyet biztosít. Ilyen körülmények között ki kellett dolgozni egy olyan halgazdálkodási technológiát, mely optimális költségszerkezet mellett lehetőséget ad megfelelő szintű haszon elérésére, ezzel együtt hozzá járul a természeti értékek megőrzéséhez, az élőhely fenntartásához.A tógazdasági haltermelés azon kevés állattenyésztési technológiák egyike, melynek során a gazdálkodási tevékenység nem jelent komoly környezeti kockázatot. Sőt, az emberi táplálkozásban bizonyítottan egészséget fenntartó és javító halhús úgy állítható elő, hogy jelentős mértékben hasznosítjuk a más művelési ágak által kibocsátott, az ott nem hasznosult tápanyagokat.A halászati ágazatnak is meg kell felelnie a jelen és a jövő egyre nagyobb kihívásainak és az egyre változó vásárlói igényeknek, ahol a piacon maradás fontos feltétele a fejlesztés és az innováció, a kereskedelmi kapcsolatok építése és megtartása, és az egyre szigorúbban szem előtt tartott környezeti fenntarthatóság, melyek előfeltételein a hatékonyság és a versenyképesség növelésének is.