A könyv bevezető fejezetei a filozófia poétizálását bírálják egy olyan belsőleges megközelítésből, amely mint a poétizálás, a lét és létértelmezés szükségképp paradox viszonyán alapul. A kritika a poétizáló filozófiák és irodalmár alkalmazóik által általánosságban tételezett "hagyományt" konkretizálva tár fel hasadást "szakszerű" és "irodalmias" filozofálás között. Az irodalomtörténetet depoétizáló fejtegetés komoly és humoros irodalomtörténeti példákkal leplez le koncepciózusan poétizáló "tudományos" értelmezéseket, felvázolja a hazai "nemzetvallás" rendszerét, elemzi a Hymnus poétikáját, valamint az irodalomkutatás hazai és nemzetközi terminológiájának viszonyát. Az irodalomtörténet interkulturális elmélete című rész jelzi, hogy a hazai nemzetelvű irodalomtörténet-elméletek a nemzettudat történelmi hasadását leplezik, míg a világirodalom-kánonok nemzeti (illetve nemzethitszerűen regionális) fundamentalizmusa folytán globális érvényű kulturális tudathasadással kell számolni, ma még beláthatatlan távlatokkal. Az irodalomtörténet interkulturális elmélete című rész jelzi, hogy a hazai nemzetelvű irodalomtörténet-elméletek a nemzettudat történelmi hasadását leplezik, míg a világirodalom-kánonok nemzeti (illetve nemzethitszerűen regionális) fundamentalizmusa folytán globális érvényű kulturális tudathasadással kell számolni, ma még beláthatatlan távlatokkal.