Ez a "mesternovella" Stefan Zweig utolsó szépirodalmi alkotása, és még halála évében, 1942-ben megjelent; azóta is az író egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott műve. Az elbeszélés sajátságos feszültségét a főszereplők zseniális sakkpartijának izgalmas megjelenítése, és az író alteregójának tekinthető, a Bécset megtámadó német fasizmus elől Amerikába menekülő osztrák ügyvéd alakjának különös titokzatossága adja. A novella egyik főhőse a New Yorkból Buenos Aires-be tartó óceánjáró gőzösön a majdnem végzetessé váló sakkjátszma kapcsán így meditál: "A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá -, s ezáltal végül embertelenné..." Reméljük, e lecsiszolt logikájú és felkavaró szépségű novella kétnyelvű kiadásához a mindkét nyelven értő, vagy az egyiket tanuló, jó irodalmat szerető olvasó érdeklődő "partnerül" szegődik. Reméljük, e lecsiszolt logikájú és felkavaró szépségű novella kétnyelvű kiadásához a mindkét nyelven értő, vagy az egyiket tanuló, jó irodalmat szerető olvasó érdeklődő "partnerül" szegődik.