Amikor a Helikon Kiadó igazgatója fölajánlotta, hogy régebbi és újabb verseimből szívesen megjelentetnének egy könnyen áttekinthető, mozgékony válogatást, őszintén meglepődtem. Verseket ma? Válogatott verseket háromszáz oldalon? Nem a kiadó nagyvonalú fényűzése lenne ez? - kérdeztem némi aggodalommal.Nem! - hangzott a szelíd, de egyértelmű válasz. S rögtön utána még egy olyan mondat is, amely fölért a legmagasabb szintű elismeréssel és igazságszolgáltatással: A magyar költészet nélkül nem volna megyar nemzet, magyar szellemiség, ami egyértelműen azt jelenti, hogy ezután se lehet.