A szegregáció és az integráció az oktatásban gyakran használt kifejezések. A szegregáció fogalom elkülönítést, míg az integráció beolvasztást, hozzácsatolást jelent. Az oktatásban a szegregáció valamely tanulói csoport elkülönített, szeparált oktatását, míg az integráció a különböző nevelést igénylő gyerekek együttnevelését, oktatását takarja. A törvény szerint az eltérő tantervű osztályokba azok a különleges gondozást igénylő gyerekek kerülnek, akiket az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság ide javasol. A vizsgálatban résztvevő gyógypedagógusok, inkább a szegregált oktatási formát tartják célravezetőbbnek a speciális szükségletű gyermekeknél. Munkámból adódóan is alkalmam nyílik gyógypedagógusokkal beszélni, akik szintén ezt a véleményt vallották. Többek között azzal indokolták véleményüket, hogy a gyermekek érdekében, jobban meg kellene becsülni a speciális iskolákat, hiszen az azonos képességű társaik között, nagyobb az esélye a sikerélménynek, kudarcok kevesebbet érik őket, és a szintén fogyatékkal élő toleránsabb társai felé. Azon felül, speciális eszközöket, más környezetet, más pedagógiai és módszertani ismereteket igényel az ilyen gyermekek oktatása. Ezekkel az érvekkel száll szembe a közoktatási törvény, aminek köszönhetően Magyarországon is, inkább az integrációt tartják a döntéshozók szem előtt, így a speciális iskolák szerepe a közoktatásban leértékelődik. Kutatásomban hipotéziseimre is szerettem volna választ kapni. Első hipotézisem, miszerint a mai oktatás rendszerünk befogadó, elfogadó, teljesen bizonyítást nyert. Még akkor is, amikor ez nem előnyös sem az ép, sem a fogyatékos tanulót tekintve. Második hipotézisem az volt, hipotézisem az volt, hogy azt feltételezem, hogy a speciális iskolákból kikerült gyerekeknek, kicsi esélyeik vannak a munka világában. Ezt a hipotézisemet vizsgálatom alátámasztja egyértelműen. Gondolom itt több tényező, pl: a fogyatékosság fajtája és mértéke is befolyásolja. A kérdőívem 32-kérdése utalt erre a hipotézisemre, ahol közepes átlag jött ki az értékelő skálán. Negyedik hipotézisem az volt, hogy, azt feltételezem, hogy a fogyatékkal élő gyermekeknek az oktatása, megfelelő szintű Magyarországon. Ez a feltételezésem is közepes értéket kapott, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy vannak hiányosságok. Erre vonatkozó kérdés a 35-volt. Ennek ellenére nagyon nagy szükség lenne a speciális iskolákra, amit a kérdőívem 31-kérdésére adott válaszokból egyértelműen kiderül. Illyés (2002) foglalja össze azokat a gondolatokat, melyek szerint hosszú ideig a fogyatékos gyerekek többi gyerektől elkülönített nevelését jó megoldásnak tartották, és a szegregált iskolákat nem hátrányt fokozó, hanem hátrányt megszüntető céllal hozták létre. Létrehozásukban nem a gyógypedagógiai iskolák önlegitimáló érdekei, szegregáló szándéka, hanem a többségi iskola befogadó és megtartó képességének hiánya volt és maradt az oka az immár egy évszázada fennálló helyzetnek. Magyarországon a rendszerváltástól kezdve a fogyatékos gyerekeknek a többi gyerekkel történő együttnevelése a kívánatos.