Diplomamunkám célkitűzése az ortodonciai szagittális anomáliák rendszerszintű összefoglalása volt. Szisztematikusan áttekintettem a meziál és disztálharapás etiológiai faktorait és diagnosztikus tényezőit. Ezt követően kitértem az elmúlt évek korszerű, hatékony kezelési lehetőségeire és az alkalmazott készüléktípusokra. Különös figyelmet fordítottam a harapási rendellenességek leggyakrabban előforduló típusára, a disztálharapásra és annak legmodernebb kezelési módjaira. Bár sokféle kezelési mód létezik, az elért eredmény nagyban függ az anomáliák felismerésének és a terápia megkezdésének idejétől. Felnőtt páciensek esetében a növekedési periódus befejeztével a kezelési lehetőségek jelentősen beszűkülnek. Míg az idejében megkezdett állcsont-ortopédiai terápiával a kívánt harmonikus eredmény elérhető lehet konzervatív kezeléssel, a felnőttkorban megkezdett fogszabályozás során számos kompromisszum és nehézség várhat a páciensekre. A konzervatív kezelést enyhébb esetekben kamuflázs terápia, a súlyosabb szkeletális eltérések esetében pedig sebészi-ortodonciai kezelés válthatja fel.