Az egészségügy folyamatosan fejlődő ágazat. Az orvostudomány által elért új eredmények folyamatosan jutnak el a klinikai gyakorlatba, s a technológiai fejlődés folyamatosan bővülő eszköztára egyre szélesebb lehetőséget kínál a gyógyító tudományok számára. Ezt a technikai fejlődést azonban a rendelkezésre álló források nem tudják követni, emiatt a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrások határt szabnak a gyógyítási lehetőségeknek. Emiatt az „orvosilag lehetséges és gazdaságilag megengedhető” konfliktusa jelenleg az egészségügyi ellátás legnagyobb problémája, vagyis hogyan lehet a meglevő gazdasági lehetőségekhez leginkább illeszkedő betegellátási struktúrát kidolgozni, mely ugyanakkor megfelelő minőségű szolgáltatást is nyújtson. Az egészségügyi szolgáltatások minőségbiztosítása és minőségfejlesztése ezt a konfliktust próbálja a betegek javára fordítani, azaz, hogy az adott gazdasági rendszeren belül a betegek számára jó minőségű, és szakmailag megfelelő ellátást biztosítson. A betegközpontú egészségügyi ellátás fejlesztése azonban nem történhet meg a betegek bevonása nélkül, ezért a betegek igényeinek megismerése fontos tényező ebből a szempontból. Éppen ezért van jelentőségük az olyan vizsgálatoknak is, melyek a betegek véleményét elemzik a gyógykezelésük különböző szakaszaival kapcsolatban. Többek között a betegelégedettségi vizsgálatok tölthetnek be ilyen szerepet, s mint ilyenek, egy megfelelően kivitelezett vizsgálatból jelentős információ nyerhető az egészségügyi ellátás minőségére vonatkozóan. Ezért elmondható, hogy a minőségbiztosítás segít az egészségügy céljainak: a hatékonyság, a betegorientált ellátás, és az eredményesség elérésében.