A globális népességnövekedés és a fenntartható táplálkozás iránti igény fokozza a halhús iránti keresletet, amelyet a hagyományos halászati módszerek már nem képesek kielégíteni, ezért egyre elterjedtebbek az intenzív akvakultúrás rendszerek. Az akvapóniás rendszerekben a halak anyagcseretermékeit növények, például az apró békalencse (Lemna minor) hasznosítják, javítva ezzel a vízminőséget. A Debreceni Egyetem Halbiológiai Laboratóriumában végzett kísérletem célja a békalencse eltérő betakarítási protokolljainak hatásvizsgálata volt a növényi hozamokra, a pontyok (Cyprinus carpio) termelési mutatóira és a vízminőségi paraméterekre akvapóniás rendszerben. A nyolchetes vizsgálatot kilenc zárt, recirkulációs rendszerben végeztem, szabályozott fény- és hőmérsékleti körülmények között. Az eredmények szerint a különböző betakarítási protokollok nem befolyásolták szignifikánsan a halak termelési paramétereit. Ugyanakkor a békalencse esetében a részleges, rendszeres betakarítás növelte a hozamot a kontrollhoz képest. A 25%-os és 50%-os betakarítási kezelések közötti különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. A vízminőségi adatok szerint a részleges betakarítás csökkentette a víz ammónia koncentrációját. Eredményeink alapján a békalencse integrálása vízminőségjavító elemként gazdaságilag és technológiailag is indokolt lehet az akvapóniás rendszerekben.