A dolgozat eredeti források és személyes visszaemlékezések segítségével törekedett bemutatni a Baár-Madasért, azaz az állomosítást követő új református gimnázium létrehozásáért folyó, magánszemélyeket egyesítő alapítványi, majd később református közegyházi erőfeszítéseket. Bár jól látható, hogy kezdetben (1986−1987) az MRE politikai nyomásra kissé habozott részt venni a kezdeményezés nyilvános támogatásában, a háttérben mégis bátorította a mozgalmat. A lassú és útvesztőkkel teli, korántsem csupán adminisztratív eljárásban sokat segített 1988 januárjában Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront főtitkárának küldött „emlékeztető”, mely felgyorsította az államhatalom és az MRE közötti párbeszédet. Az egyház politikai és erkölcsi jogcímek alapján a Baár-Madas 1952-ben „felajánlott” eredeti épületét kérte, melyet az ott működő Móricz Zsigmond Gimnázium áthelyezése miatt csupán 1992-ben kapott vissza teljes egészében. A felújítást komoly állami támogatás tette lehetővé. A többszörös túljelentkezéssel működő iskolát 1990 és 1995 között ifj. dr. Bibó István vezette.