A Sátáni versek 1988-as megjelenése óta a szólásszabadság jelképe. Számos kiadást ért meg, népszerűsége mindmáig töretlen, ami azt bizonyítja, hogy nem botránykönyv, és nem istenkáromló fertelem, hanem a 20. század rendkívüli jelentőségű irodalmi alkotása. Valójában miről is szól a híres Sátáni versek? Arról, hogy a jó és a rossz elválaszthatatlan útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok. És arról, hogy a világ korántsem fekete-fehér, igen-nem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincsen betekintése. A vallás zászlaját alantas indokokból lobogtatókról. A véres komolykodókról. Arról is, hogy ha létezik pokol, tömve van az Isten nevében acsarkodó, gyilkos indulatú fanatikusokkal, és hogy állandó csúcsforgalom van a jó szándékkal kikövezett széles utakon. Szól a keleti és nyugati világ közti vergődésről, az egyéniség tehetetlen dühű feszengéseiről, de mindenek felett a megváltó és átkozott, istenes, istentelen, kíngyönyörűséges szerelemről... Arról, hogy a jó és a rossz elválaszthatatlan útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok. És arról, hogy a világ korántsem fekete-fehér, igen-nem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincsen betekintése. A vallás zászlaját alantas indokokból lobogtatókról. A véres komolykodókról. Arról is, hogy ha létezik pokol, tömve van az Isten nevében acsarkodó, gyilkos indulatú fanatikusokkal, és hogy állandó csúcsforgalom van a jó szándékkal kikövezett széles utakon. Szól a keleti és nyugati világ közti vergődésről, az egyéniség tehetetlen dühű feszengéseiről, de mindenek felett a megváltó és átkozott, istenes, istentelen, kíngyönyörűséges szerelemről...