Háttér és célkitűzés: A vizsgálat célja, a különböző emocionális tartalmú, társadalmi célú videoreklámok hatékonyságának empirikus vizsgálata. A vizsgálat fő kérdése, hogy mely ingerkategóriákba (erős félelemkeltő, félelemkeltő, semleges, humoros) tartozó reklámfilmek hatnak leginkább a befogadókra. Módszer: A vizsgálatban 125 fő vett részt, akik reakcióit kérdőíves formában, illetve 31 fő esetén az arckifejezésükről készült videó segítségével rögzítettük. A követező változókban mértük a hatásosságot: a reklám szubjektíven megítélt figyelemfelkeltő ereje, a megosztási szándék, valamint a reklámfelidézés. Továbbá a vizsgálat tárgya a kiváltott érzelmek összefüggése a hatásossággal; illetve az, hogy az involváltság, a releváns attitűdök és egyes személyiségjellemzők (a megismerési szükséglet, az érzelmek iránti igény, valamint a kontrollhely) hogyan befolyásolják a reklámok hatásosságát. Eredmények: Az empirikus vizsgálat alapján az intenzív emocionális töltetű videofilmeket gyakrabban osztanák meg a befogadók. Az erős negatív érzelmeket kiváltó reklámfilmek elgondolkodtatóbbak, valamint az objektív mérések alapján (emlékezetvizsgálat) figyelemfelkeltőbbek a pozitív emocionális tartalmú, valamint a semleges videoüzeneteknél. Az érzelemmegnyilvánulások vizsgálata rámutatott, hogy a befogadók kevesebb érzelmet képesek megfogalmazni, mint amennyit átélnek egy adott reklámfilm megtekintése közben. A videofelvételek tehát árnyaltabb képet adtak az emocionális tartalom hatásosságáról. Következtetések: Összességében elmondható, hogy a társadalmi problémákat megragadó reklámfilmek készítőinek magyar viszonylatban érdemes erős félelemkeltést alkalmazniuk, azonban a különböző érdekeket megragadó TCR-ek esetén fontos a releváns háttértényezők (involváltság, énhatékonyság, kontrollhely, érzelmek iránti igény, megismerési szükséglet) figyelembevétele.