A könyv naplóformába öntött beszélgetések füzére, amelyből döbbenetes erővel rajzolódik ki a 20. század legnagyobb bűntettének egész ember- és lélekpusztító iszonyata. Sógornője, aki naplójában megörökíti Klara auschwitzi visszaemlékezéseit, nem ismer rá egykori szívbéli barátnőjére, bátyja imádott feleségére: a kedves, gyöngéd és vidám természetű Klarát az átélt szörnyűségek dermedt lelkű-és szívű teremtéssé változtatták. Benső lényegét a könyv utolsó mondata fogalmazza meg: "Klara akár az üres lap". Egyszer talán még teleíródik, de lehet, hogy örökre üres marad. Soazig Aaron alkotásában olyan új, friss és eredeti hang szólal meg, amely egyszerűsége, természetessége révén megrendítő és katartikus, és egy újabb hiteles és lehetséges válasz a közelmúlt (talán még mindig joggal nevezhetjük annak) történelmének kérdéseire, amelyekkel -úgy tűnik- a mai napig nem vagyunk képesek megbirkózni. Soazig Aaron alkotásában olyan új, friss és eredeti hang szólal meg, amely egyszerűsége, természetessége révén megrendítő és katartikus, és egy újabb hiteles és lehetséges válasz a közelmúlt (talán még mindig joggal nevezhetjük annak) történelmének kérdéseire, amelyekkel -úgy tűnik- a mai napig nem vagyunk képesek megbirkózni.