Az önértékelés, mint fogalom jelentős szerepet játszik az élet minden területén, így a csapatsportokban is. Játékosként és edzőként szerzett tapasztalatok alapján fontosnak tartottam, hogy a labdarúgás kötelékein belül, elemzést végezzek az önértékelés kapcsán. Dolgozatomban az önértékelés és a teljesítmény kapcsolatát mutatom be az utánpótláskorú labdarúgók között. Kutatásom fókuszában a Dunning-Kruger hatás szerepének feltárása volt. Az elmélet lényegét az képezi, hogy azok az emberek, akik egy adott témában kevésbé jártasak, nem látják objektíven a hiányosságaikat és gyakran túlértékelik magukat. Kutatásom során a labdarúgásban érdekelt utánpótláskorú játékosok saját felkészültségükre, teljesítményükre vonatkozó önértékelését fogom elemezni. Kiemelt célkitűzésem volt, hogy több korosztályt bevonva végezzek el elemzést az önértékelés és a Dunning-Kruger hatást vizsgálva. A kutatás során három feladatot hajtottak végre a gyerekek. A gyakorlati feladatok között szerepelt a „dekázás”, a labdapassz tornapad segítségével és a szlalom labdavezetés utáni cél elérése. Hipotézisem az, hogy a vizsgálat tárgyát képző feladatokban is jelen van a Dunning-Kruger hatás.