A diplomamunkám alapján látható, hogy a parodontálisan meggyengült fogak kezelésében a protetikusok és a parodontológusok összehangolt munkájára van szükség a páciens orális egészségének fenntartásának érdekében. Minőségi protetikai munka elkészítéséhez nélkülözhetetlen a két tudományág szakembereinek együttműködése. A parodontális betegségben szenvedő páciensek kezelésénél az egyik legnehezebb döntés a fogak megtartásának kérdése. A kezelés minden esetben teljeskörű parodontális terápiával kezdődik és az oki terápia sikeres befejezése után kezdhető meg a protetikai rehabilitáció. A dentális sínezési technikák alkalmazhatóak az oki terápia részeként, illetve végleges megoldást is nyújthatnak a mobilis fogak kezelésére. A pillérfogak megtartásánál számos szempont alapján mérlegeljük, hogy megtartható- e a fog. Vizsgáljuk a maradék fogazat állapotát, a környező parodontális szövetek épségét, valamit az okklúziót is. A okklúzió helyes beállítása elengedhetetlen, hiszen a nem harmonikusan érintkező rágófelszínek a rágószerv működésében zavart okoznak és a parodontium további pusztulását idézik elő. A parodontiumában meggyengült fogakra tervezett restaurációk irányelvei módosulnak az egészséges fogágyú pillérekhez képest. Figyelembe kell venni a gyökérhártya felületét, erre legalkalmasabb szabály az Ante által megfogalmazott elv. Rögzített pótlások esetén mérlegelendő a preparációs szél és a parodontium viszonya, valamint az egyén ajakvonalának lefutása. A molárisok területén gyakori az egyik gyökérre lokalizálódó parodontális szövet meggyengülése. Ezen esetekben alkalmazandó a hemiszekció a maxilláris régióban, valamint a gyökérrezekció a mandibuláris régióban. A restaurációk egyik célja a biológiai adottságokból származó esztétikai problémák kezelése a parodontálisan érintett fogak esetén. A furkációt érintett fogak preparálása módosul ilyen esetekben, illetve a hídtest formájának módosítására is sor kerül. A foghiányok végleges pótlását megelőzően szükséges lehet ideiglenes restaurációk készítése, ezzel fenntartva az alveolus csontszél és a marginális gingiva optimális kontúrját. Ezen ideiglenes megoldásoknak biológiai, funkcionális és esztétikai elvárásoknak kell megfelelni.