Eugenia Rico (1972, Asturias) a fiatal spanyol írónemzedék képviselője. Jogot, nemzetközi kapcsolatokat, forgatókönyvírást és dramaturgiát tanult. Fehér halál című művének megírását egy fájdalmas, személyes élmény ihlette: tizenhat éves öccsének az elvesztése. Az egész életét meghatározó pillanat volt ez, hiszen ekkor vált felnőtté, íróvá. A belső monológ villanásszerű gondolatokból, elmélkedésekből, visszaemlékezésekből áll, amelyek kivétel nélkül Alfredóhoz és tizennégy évvel korábban bekövetkezett halálához kapcsolódnak, mégis kirajzolódik belőlük egy család, egy társadalmi réteg élete, története.A téma kapcsán óhatatlanul felvetődik az irodalomban oly sokszor körüljárt kérdés: mi az idő? Ezt a megfoghatatlan, örök és általános, ugyanakkor nagyon is egyéni metafizikai fogalmat az írónő is a maga módján próbálja vizualizálni, amikor így ír róla: "Most már tudom, hogy az idő ilyen volt. Sok szoba egymás mellett. A múlt szobája, a jelené, a jövőé. És midegyik ugyanabban az időben létezik. Próbáltam szobát cserélni, hogy ne kelljen úgy átaraszolnom a napkon, mint egy hernyónak... Mitől vagyunk azok, akik vagyunk?... Az út végén ugyanaz a kérdésem, és még mindig nem tudom a választ."