A „home office”, mint új foglalkoztatási modell szabályozásának jogelméleti kérdései

Abstract

A Home office munkavégzés egyre inkább teret hódít napjainkban. A gazdasági – társadalmi dilemmák, válsághelyzetek hívták életre. A home officet, mint új foglalkoztatási modellt mutatom be, amely az üzletmenet folytonosságát garantált biztosítani rendkívüli helyzetekben. Kérdésként felmerül, hogy a jogalkotónak horizontálisan és vertikálisan milyen szinten kell beavatkoznia, illetve be kell-e avatkoznia ebbe a rugalmas rendszerbe, melyet végső soron a különleges jogrend hívott életre. A munkaerőpiaci változások a 21. század váratlan változásainak hatására a rugalmasságot és a puha szabályokat követelte meg, a különleges jogrend idején. Feltételezhető, illetve felvethető, hogy ha a jog beavatkozik ebbe a rugalmas „rendszerbe” a részletes és pontos szabályokkal meg fogja e tudni őrizni az otthoni munkavégzés kialakuló intézményrendszere a rugalmas jellegét? Megvalósítható-e a home office jogszerűen? Beszélhetünk-e jogszerűségről abban az esetben, ha nincs nevesítetten írott jogszabály a home office-ra? Egyáltalán szükségszerű-e a home office megnevezés vagy egyszerűen az üzletmenet biztonságát garantáló intézkedésnek számít a vállalatok által kínált vagy követelt otthoni munkavégzés? Dolgozatom a fenti kérdésekkel foglalkozik.