A tenyészértékbecslés lehetőségei őshonos emlős haszonállatfajták esetén

Abstract

Napjaink állattenyésztése tenyészértékbecslés és tenyésztési indexek használatán alapul, mindkét esetben az alkalmazott eljárásokat az intenzív fajták nemesítése során alakították ki. A modern genetika eredményeit felhasználva elemeztem az őshonos haszonállatfajták értékmérő tulajdonságait, melyek közül sok kötődik a viselkedéshez. Az etológiai tulajdonságok pontozásos rendszerben számszerűsíthetők, így részt vehetnek a tenyészértékbecslésben. A magyar racka juh példáján keresztül mutatom be a javasolt tenyészértékbecslési rendszert, amelyhez több helyen saját, javasolt definíciókat kellett használnom a viselkedéshez kötődő értékmérő tulajdonságok számszerűsítéséhez. Kisebb mintán végzett elemzéssel közepesen erős összefüggést találtam az egyed beltenyésztettsége és termelési mutatói között, a kevésbé beltenyésztett egyedek sajátteljesítménye és ivadékteljesítménye is jobb. A tenyészértékbecslési rendszer megváltoztatása meghatározza egy fajta közép- és hosszútávú jövőjét, ilyen döntést a fajta tenyésztői, tenyésztőszervezete és az agrártudományok szakemberei közösen kell, hogy meghozzanak.